Mi áll az egyre gyakoribb repülőgép-balesetek hátterében?
Az elmúlt években mintha megszaporodtak volna a repülőgépekkel kapcsolatos balesetek hírei. Hol egy turbulencia miatt megsérült utasokról, hol egy kifutópályáról lesodródott gépről, esetenként tragikus kimenetelű lezuhanásokról számol be a nemzetközi sajtó.
Sokakban felmerülhet a kérdés, valóban veszélyesebbé vált-e a légi közlekedés, vagy csak a közösségi média és az egyes hírcsatornák fényében tűnik úgy, mintha a repülés napjainkra egyre kevésbé lenne biztonságos? A válasz, mint mindig, ebben a témában is összetett.
Tehát a légi közlekedés még mindig a legbiztonságosabb módja a hosszú távú utazásnak. Akkor miért érezzük úgy, mintha több baleset történne?
A válasz egyik része a pszichológiában keresendő. Egy repülőgép-baleset mindig globális hírértékű, különösen, ha halálos áldozatokkal is jár. A médiában gyorsan terjednek a videók, fotók és drámai beszámolók. Egy buszbaleset, legyen bármilyen tragikus, ritkán kerül a CNN vagy a BBC címoldalára, egy repülőgépes eset viszont szinte mindig.
Ráadásul a közösségi média és az okostelefonok korában az utasok gyakran valós időben tudósítanak a fedélzetről, így az események intenzívebben, személyesebben és azonnal jutnak el a nyilvánossághoz. Ez torzítja az észlelésünket, többet hallunk róluk, tehát hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy több is történik.
A háttérben azonban valóban húzódnak aggasztóbb fejlemények is. Az egyik legjelentősebb a világméretű pilótahiány. A COVID-19 világjárvány idején több ezer tapasztalt pilótát bocsátottak el vagy küldtek korai nyugdíjba. Amikor a kereslet hirtelen visszatért, a légitársaságok kénytelenek voltak gyorsan, sokszor kompromisszumokkal pótolni a kieső munkaerőt.
Az új generációs pilóták ugyan jól képzettek technológiai szempontból, de gyakran kevesebb tapasztalattal rendelkeznek kritikus helyzetek kezelésében.
Egy-egy vészhelyzetben az emberi ítélőképesség, rutin és higgadtság élet-halál kérdése lehet.
A nemrégiben történt Alaska Airlines-eset, ahol egy ajtópanel leválása kényszerleszálláshoz vezetett, jól mutatja, hogy még a kisebb konstrukciós hibák is komoly következményekkel járhatnak, ha nem kezelik őket időben és szakszerűen.
Ironikus módon, a repülés technológiai fejlődése is új kihívásokat szül. A gépek egyre automatizáltabbak, az emberi beavatkozásra egyre ritkábban van szükség. Ez azonban csökkentheti a pilóták „kézi” repülési gyakorlatát és reflexeit, különösen váratlan események során.
A Boeing 737 MAX sorozat botrányos esete – ahol egy hibás szoftver többször is halálos balesetet okozott – szintén rávilágított arra, hogy a technológiai újításokat nem mindig követi kellő átláthatóság vagy tesztelés.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a klímaváltozás szerepét sem.
A felszálló és leszálló szakaszban egyre gyakrabban előforduló extrém időjárási jelenségek – például heves viharok vagy a hirtelen jött turbulenciák – növelik a repülés kockázatait.
A kutatások szerint az úgynevezett "clear-air" turbulenciák, amelyeket nehéz előre jelezni, mivel felhőtlen égbolt mellett is kialakulhatnak, 2050-re akár 2-3-szor gyakoribbak lehetnek, mint ma.
A repülésbiztonság összetett, globális rendszer, amely folyamatos tanulásra, alkalmazkodásra és technológiai-felelősségi egyensúlyra épül. Bár a légiközlekedés még mindig a legbiztonságosabb módja az utazásnak, a rendszerre nehezedő nyomás – munkaerőhiány, technológiai kihívások, klímaváltozás, gazdasági nyomás – új típusú kockázatokkal járnak.
A kérdés nem az, hogy veszélyesebbé vált-e a repülés, hanem az, hogy képesek vagyunk-e megfelelően reagálni a modern világ új fenyegetéseire. Mert míg a gépek egyre okosabbak, a rendszer legfontosabb részei továbbra is az emberek, és azok döntései.
