Mészöly Miklós 25 éve halt meg

Molnár Miklós néven született 1921. január 19-én Szekszárdon, s a folyton megújuló pannon táj egész életére és művészetére hatással volt. Másik meghatározó élménye a zene volt, kisgyermekkorában Bartók első feleségétől, Ziegler Mártától tanult zongorázni, a Mikrokozmosz darabjain át látta és ismerte meg a zene világát, amelynek szigorúan komponált egyszerűsége prózaírói munkásságára is hatott. 1942-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. Már az egyetemi évek alatt megjelent néhány novellája és verse. Az egyetem után Párizsba, a Sorbonne-ra készült, hogy ott folytasson irodalmi stúdiumokat, ám 1943-ban behívták katonának.

A háború kegyetlenségével, teljes abszurditásával való szembesülése szökésre késztette, hadiszökevényként szerb, majd szovjet fogságba esett.

Kiszabadulása után hazatért, és fizikai munkásként dolgozott, volt terménybegyűjtő, burgonyabiztos és malomellenőr is. 1947-48-ban Szekszárdon lapszerkesztő lett. Megjelent első novelláskötete, a Vadvizek, amelyet már Mészöly Miklós néven publikált. Ekkoriban ismerkedett meg Polcz Alaine pszichológus-tanatológussal, a magyar Hospice-mozgalom egyik meghatározó alakjával, akit 1949-ben feleségül vett. Legendás kapcsolatuk megrendítő dokumentuma a 2017-ben megjelent

A bilincs a szabadság legyen című kötet, amely az 1948 és 1997 közötti levelezésüket tartalmazza. Házasságkötésük után Budapestre költöztek, Mészöly 1951-54 között a Bábszínházban volt dramaturg, majd szabadfoglalkozású író lett.

1956-ban jelent meg első jelentős műve, a solymásztelepen játszódó Magasiskola című kisregény, amelyből 1970-ben Gaál István rendezett nagysikerű filmet. 1956-ban Mészöly is részt vett az Írószövetség követeléseit rögzítő Nyilatkozat megfogalmazásában, emiatt a forradalom után elhallgatásra kényszerült. 1963-ban a pécsi Jelenkor című folyóirat közölte Az ablakmosó című, Mészöly által "vasárnapi keserűjáték" műfaji megjelöléssel illetett darabját, amelyet ugyanabban az évben a miskolci színház is műsorára tűzött. A darab politikai botrányt kavart, így két előadás után le kellett venni a színről. Két évvel később hiába jelentkezett a Szépirodalmi Kiadónál Az atléta halála című regényével, nem engedték publikálni, így először Franciaországban adták ki, idehaza csak 1966-ban jelent meg.

Egy évvel később publikálta a Jelentés öt egérről című elbeszéléskötetét, amelynek címadó novellája megrendítő tanulmány az ember végletes kiszolgáltatottságáról, a holokauszt gyalázatáról. 1968-ban ő is a csehszlovákiai beavatkozást ellenző írók közt volt, s ekkor jelent meg a bibliai történetet feldolgozó Saulus című regénye. 1970-ben a Magasiskolából készült film Cannes-ban elnyerte a zsűri különdíját, ennek ellenére a hazai kulturális élet potentátjai nem nézték jó szemmel Mészöly írói működését. 1976-ban jelent meg a Film című regénye, amelyet a hivatalos kritika részéről éles támadások értek.

A filmszerűen megjelenő történet, egy idős házaspár valóságos budai sétája századokat átfogó történelmi időutazássá válik, amelynek során az író a történelmet végtelen erőszaksorozatnak mutatja.

A regényből 2000-ben Surányi András rendezett filmet, amelyben az idős házaspár szerepét két színészóriásra, Temessy Hédire és Darvas Ivánra osztotta. A Charta '77 aláírása után Mészöly az akkor induló fiatal ellenzéki írónemzedék szellemi vezetője lett. A hetvenes-nyolcvanas években esszékötetei is megjelentek (A tágasság iskolája, Érintések), amelyekben a filozófiához, a művészethez való viszonyáról vallott. 1979-ben a Bunker című kötetben drámáit közölte, 1981-ben verseskötettel jelentkezett, Esti térkép címmel. 1986-ban Déry Tibor-díjjal tüntették ki. Két évvel később Magyar Művészetért Díjat és Örley-díjat kapott, s 1989-ben a Volt egyszer egy Közép-Európa című elbeszéléskötetét Az Év Könyve Díjjal jutalmazták. 1989 után több közéleti funkcióit is vállalt: a Magyar Napló munkatársa lett, 1990-ben beválasztották az Írószövetség elnökségébe, ebben az évben Kossuth- és Kortárs-díjat is kapott, egy évvel később a Budapesti Magisztrátus tagja lett, 1991 és 1994 között alapító elnöke volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, 1993-ban a Demokratikus Charta és a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája szóvivője, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke volt. 1991-ben Szekszárd, 1996-ban Budapest díszpolgára lett. Ugyancsak 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést vehette át. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt. A kilencvenes évek elején súlyosan megbetegedett, ám szenvedéseit méltósággal, bölcs rezignáltsággal viselte.

Mészöly Miklós 2001. július 22-én halt meg Budapesten.

Esterházy szavaival szólva Mészölyt "erkölcs, méltóság, becsület, pogány életöröm" jellemezte, és szigorúság önmagával, a műveiben megszólaló nyelvvel szemben.

A jelenségek szerkezete, az emberi létezés végső kérdései foglalkoztatták, ezt fogalmazta meg minden művében rendkívül szabatos nyelven. 2002-ben alakult meg a nevét viselő egyesület, amely 2004-ben Mészöly Miklós-díjat alapított az új szellemű irodalom támogatása érdekében, első díjazottja Márton László író volt. 2005-ben felavatták az Irodalom Háza-Mészöly Miklós Emlékházat szülővárosában, ahol 2022-ben szobrot is emeltek tiszteletére, amely Adorjáni Endre szekszárdi szobrászművész alkotása. 2021-ben, születésének 100. évfordulójára a Jelenkor Kiadó jelentette meg nagyszabású monográfiáját, Szolláth Dávid munkáját. A centenárium alkalmából szülővárosa és a Mészöly Miklós Egyesület emlékévet hirdetett.