Merre vagy, ha már rég megjöttél?
Még csak most köszöntött be a várva várt szünidő, de én már tudom (mert diákként sokszor átéltem), hogy hamar eltelik, s mindig rövidebbnek tűnik a kelleténél. De minden gyerek, kisebb vagy nagyobb diák így van ezzel. Amikor a fecskék már gyülekeztek a villanydrótokon, az ember tudta, lassan vége az örömökkel, vidámsággal, boldog pillanatokkal teli nyári szünetnek.
Lehet, hogy dőreség ilyesmit most emlegetni, hisz igazából még bele sem lendültünk a nyárba… S hogy miről is jutott mindez eszembe? Egy akaratlan, de tetten ért képzettársítás révén. A lég tele van ilyenkor virágillattal (most virágzik éppen a levendula), meg madárdallal. Valami mégis hiányzik a nagy egészből, egy hang a szimfóniából. A fecske; iskoláskorom nyarainak emlékeként a villanydróton való gyülekezésük, ami a szünidő véges voltára emlékeztetett. A kedves madarak látványa a villanyvezetéken gyönyörködtető volt, de egy kis szomorúságot is sugallt: minden jó véget ér egyszer. Emlékszem akkor, régen, sok volt a fecske, és zápor vagy vihar előtt alacsonyan repültek, szinte súrolták a földet. Otthon voltak falun és városon egyaránt. Fészküket szívesen rakták falusi épületek zugaiba, de panelházak ablakai fölé is, pici bosszúságot okozva a házigazdának, hiszen a fenti ablaksarokból rendszeresen el kellett távolítani a guanót. De ez legyen a fecskék legnagyobb „bűne”. Jellegzetes hangjukkal tele volt a levegő, mintha egymást akarták volna túlkiabálni. Sebesen mozogtak, kis rakéták voltak a levegőben. És egyszer csak elfogytak. Mint gyerekkorom nyarai.
Ahogy a tavasz beköszönt és a természet újraéled, úgy térnek vissza hozzánk a füsti fecskék is hosszú afrikai telelésükből, de már jóval kevesebben; egyre kevesebbet láthatunk belőlük az égbolton, a Csallóközben sem nagyon. Legalábbis én nem igen hallom a hangját, s látni sem igen látom, ahogy a levegőben cikázik. Tényleg csak elvétve. A neten azt olvastam egy szakember tollából, hogy 2000 és 2010 között tájainkon a fecskepopuláció mintegy 62%-a tűnt el, ám sikerült megállítani a fogyásukat. De mi is okozhatta állományuk csökkenését? Ennek állítólag több oka is van.
olvasom. Itthon a fecskefészkek leverése okozott problémát, de ez az elmúlt időszakban mérséklődött, talán a természettudatosság hatására. Ma már műfecskefészkeket is lehet kapni, készíteni is és elhelyezni a madarak számára.
írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. A hathatós kommunikációnak köszönhetően sokan felismerték a madarak megvédésének fontosságát, arról nem is beszélve, hogy a fecskék és fészkeik is védettséget élveznek.
Vajon melyek a legismertebb fecske fajták? A füsti fecske, a molnárfecske, a partifecske, a vörhenyes fecske, a sarlósfecske.
Sok nép a szabadság, vagy Isten madarának tekinti. A fecskefélék közül mi magyarok talán leginkább a füsti fecskét ismerjük, ez a madár áll hozzánk közel. A magyar népi hitvilágba is beépült, sok helyen régen úgy gondolták, hogy a fészke szerencsét hoz a házra; első megpillantásakor történt az általánosan elterjedt szeplőhányás is, néhol csak a szöveget mondták:
sok helyen azonban mozdulatokkal is kísérték.
A Magyar szólások és közmondások gyűjteményében is találunk szócikket a fecskére, fecskefira és fecskefészekre vonatkozóan. Például ezeket:
A füsti fecske európai állománya a világállomány 15%-át alkotja.
olvashatjuk az Európa madarai honlapján. Az utóbbi évtizedekben a füsti fecske populációja csökkenő tendenciát mutat. Ennek számos oka lehet, beleértve a mezőgazdasági területek átalakulását, a rovarállomány csökkenését, a klímaváltozást, valamint a hagyományos fészkelőhelyek számának csökkenését a vidéki életforma visszaszorulása és a modern építési technikák térhódítása miatt. Ezek a változások mind közvetlen hatással vannak a füsti fecskék fészkelési és táplálkozási lehetőségeire.
írja a Hobbikert. Mindezek tudatában azonban remélem, mégiscsak egyre többször felbukkan valahol kedves madarunk, mert nélküle nem lehet teljes a nyári égbolt.
