Mennyit keresnek a fogvatartottak a szlovákiai börtönökben?
A fegyházak a külvilág számára egy rejtett világ, ahol nap mint nap több ezer ember éli életét a falak mögött, egy mindannyiunk által ismert intézményrendszerben, melyről viszont keveset tudunk. Míg a kinti világban a bérek, fizetések és megélhetési kérdések napi szinten témát szolgáltatnak, addig a fogvatartottak bérezéséről szinte alig esik szó.
Pedig mindenképp érdemes beszélni róla, mivel egyszerre árulkodik a társadalmi értékekről és arról, hogyan viszonyulunk a büntetés-végrehajtási rendszerhez. Az alábbiakban a szlovákiai börtönökben fogvatartott rabok bérezésének néztünk utána, melyben január 1-től változások mentek végbe.
Még mielőtt rátérnénk a konkrét számokra, nézzük meg, hogy mikor kell dolgoznia egy fogvatartottnak. A jogszabályok szerint az elítéltek, akik egészségi és egyéb feltételeknek megfelelnek, rendszerint munkát kell végezniük a büntetésük ideje alatt.
Ez nemcsak azért van, hogy valamivel “elüssék” a napot, a munkának jogi és rehabilitációs céljai vannak. A munka segít fenntartani a munkaszokásokat, szakmai fejlődést biztosíthat, és - ami talán a legfontosabb - esélyt adhat a börtönbüntetés letelte után visszailleszkedni a társadalomba.
Most pedig térjünk rá a konkrét számokra. Januárban változtak a rabok fizetései, méghozzá pozitív irányba, azonban még így is jelentősen elmaradnak a szabad emberek átlagkeresetétől, még akkor is, ha napi nyolcórás munkát végeznek. Az elítéltek munkabérét különböző osztályokba osztják, például a munkatapasztalata alapján.
Persze a fogvatartottak ezt az összeget nem kapják meg teljes egészében, viszont ennek bizonyos részét használhatják úgymond zsebpénzként. A törvényi szabályozás szerint a munkabérből levonnak például a büntetés-végrehajtási intézet fenntartási költségeire, esetleges gyermektartásra vagy a rab által okozott anyagi károkat is ebből térítik meg.
A megmaradt rész megy a fogvatartott személyes számlájára, melyből vásárolhat például kávét, édességet, alapvető higiéniai cikkeket, illetve a külső telefonhívásokat is ebből finanszírozhatja.
Így tehát elenyésző az az összeg, mely valóban megmarad a fogvatartott számára, esetenként előfordul, hogy semmi sem marad az adott hónap végén.
Ha egy átlagos szlovákiai munkás havi 1250–1300 euró nettót visz haza, és ezzel próbál megélni, lakbért fizetni, családot eltartani, addig a fogvatartottak számára a 200–400 euró körüli jövedelem valóságában azt jelenti, hogy szinte csak a legszükségesebb dolgokra futja.
És ha furcsán is hangozhat, a börtönökben végzett munka nemcsak a pénzről szól. Az elítéltek az ott végzett munkában elsősorban nem is a pénzt látják, hanem egyfajta reményt, hogy a szabadulás után a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak.
A mostani emelés ugyan valamivel kedvezőbb képet mutat, a döntéshozók talán ráeszméltek, hogy többet kell nyújtani a fogvatartottak számára. Félreértés ne essék, nem a rabokat szeretném a védelmembe venni, viszont ha azt szeretnék elérni, hogy szabadulásuk után vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba, valamivel kedvezőbb feltételeket kell biztosítani a számukra.
Természetesen rengeteg az olyan elítélt, akik negatívan viszonyulnak a munkához, azonban akadnak olyanok is, akik becsületesen ellátják a feladatukat. Elsősorban ezen elítélteket kell “megjutalmazni” a feljavított fizetéssel, amely motivációként szolgálhat a számukra a jövőre nézve.
