Mennyi az annyi?

A harminc oldalas dolgozat legfontosabb megállapításaiból idézünk.

Az erőltetett dekarbonizáció energetikailag szakszerűtlen, tudományos hivatkozási alapját illetően vitatható, emberileg elviselhetetlen, mindezek ellenére mégis elkezdődött. Belelátva a folyamat haszonélvezőinek körébe, joggal feltételezhető, hogy a klímaváltozás jövőnket fenyegető globális veszélyként való propagandisztikus tálalása és a dekarbonizáció siettetése nem más, mint a Great Reset (Nagy Világátalakítás) konkrét megvalósításának pszichológiai előkészítése.

Gondoljunk vissza a Smalley-féle prioritási listára: a fenntartható fejlődés legfontosabb természeti előfeltételének megvonása alkalmas az emberek kiszolgáltatottá tételére.

Tény, hogy a nagy befektetési alapok ún. ESG (Environmental, Social and Governance) irányelvekkel kényszerítik bele a cégeket az általuk összehangoltan kidolgozott dekarbonizációs elvárások teljesítésébe, egyúttal megvonva a forrásokat a stabil és biztonságos villamosenergia-ellátáshoz esedékes energetikai beruházásoktól.

Mintha az energiahordozók áremelkedésének az elsődleges oka is alapvetően a dekarbonizációs energiapolitika lenne. Legnagyobb aggodalmunk, hogy a dekarbonizáció erőltetése mögött pusztán politikai szándék van.

Fokozatos energia-átmenetre a jövő érdekében mindenképpen szükség lesz. Kívánatos viszont, hogy annak ésszerű megtervezése (mai tudásunk szerint atomerőművek vagy más, még ki nem dolgozott, nagy EROI-értékkel jellemezhető eljárás üzembe állított egységei hálózatának kialakítása) kutatók, mérnökök és a valóságalapú közgazdászok munkája legyen.

Az azonnali fordulat szükségességét hirdető energiafordulat („Energiewende”) helyett lassúbb, fokozatos átgondolt energia-átmenet („Energy Transition”) lehet tehát csak az egyetlen járható út, ahogy idáig is történt. Van időnk! Az energia-átmenet természetszerűleg az antropogén CO2-kibocsátás csökkentésével (ha úgy tetszik: „dekarbonizációval”) jár majd, ami így nem erőltetett cél, hanem az egyik járulékos következmény lesz!

A motoros jármű az energiaforrást (szekunder szénhidrogént) általában magával viszi, és a folyamatos mobilitást kiépített üzemanyag-ellátó hálózat biztosítja. Az elektromos közlekedésben kifejlesztendők a mobilenergia-tárolás eszközei. Az újratöltés megkívánja az elektromos energiatermelési, szállítási és töltési infrastruktúra teljes kiépítését. Az elektromobilitás lakott területeken a károsanyag (szálló por, NOx, stb.) kibocsátás mérséklése okán hasznos és indokolt, csakhogy a hatékony elektromos energiatárolás megoldatlan. Az adott tömegnyi hajtóanyag energiasűrűsége a dízel üzemanyagban, a kerozinban és benzinben a legnagyobb, lényegesen kisebb a hidrogénben.

Az elektromos energia tárolása a szállítandó tömeg megnövekedését jelenti.

Sajnos kevesen tudják, hogy amikor a növények a levegő szén-dioxidját a fotoszintézis folyamán megkötik, akkor a szén-dioxidból kivont szenet – minden ismert élet alapját – a szervezetükbe beépítik, asszimilálják. Minden, ami körülöttünk él vagy élt, javarészben szén-dioxidból lett – mi magunk is –, és idő múltán minden szerves anyag bomlással, égéssel ismét szén-dioxid lesz.

Manapság több mint tizenkétmillió széntartalmú, azaz szerves vegyület ismert. Ezek építik fel az élő szervezeteket (ember, állat, növény). A szén a természetben állandó körforgásban van. A zöld növények megkötik a levegő szén-dioxidját, szerves anyagokat építenek belőle, de az elpusztult növények és állatok lebomlanak, és bomlási termékeiket, köztük a szén-dioxidot visszajuttatják a természetbe. Az óceánok elnyelik a levegő szén-dioxidját, de megváltozott körülmények (például a hőmérséklet emelkedése, a légnyomás csökkenése) esetén a szén-dioxid kioldódik a vízből.

A körforgásra vonatkozó példákat még lehetne folytatni, de a lényeg: a szén biogeokémiai körforgása a földi élet létrejöttének és fejlődésének alapvető feltétele.

Ezért karbonsemlegesség nem létezik. Nem azért, mert ez a propaganda szerint klímatagadóknak nevezett emberek rögeszméje, hanem mert ez a természet törvénye.

Amit manapság értenek a karbon (és a sok zavaros karbon-előtag) alatt, az távol áll a magyar nyelvben használt jelentésétől. A karbon ugyanis – így, k betűvel – a 359 millió évvel ezelőtt kezdődött és 299 millió évvel ezelőtt véget ért földtörténeti időszakot jelenti. Esztelen angolosodás következménye, hogy ma a szenet értik alatta (angolul: carbon, latinul: carbo, a nyelvújításkor: széneny).

A szén az elemek periódusos táblázatában a hatodik elem, a hidrogén, a hélium és az oxigén után a Naprendszer negyedik leggyakoribb eleme. A Föld teljes széntartalma közel járhat az 1 százalékhoz (egy 2021-es külföldi tanulmány becslése alapján 600–6000 ppm, azaz 0,06-0,6 százalék, a debreceni Futó Péter szerint könnyen lehet 0,8-1 súlyszázalék). Amennyiben a Föld belseje és a légkör nincs egymástól elszigetelve (márpedig nincs, hiszen még a gyémántbányák is a mélyből kerültek a felszín közelébe), nehéz ellenállni egy álnaiv kérdés feltételének: mi a bajunk a 0,042 százalék (420 ppm) légköri szén-dioxid-koncentrációval?