Megtört szív

Tavaly egy keresztény találkozón szembejött vele Ő. Egy kedves, életvidám lány és beszélgettek. Ákossal madarat lehetett fogatni. Oly szépen szólt a gitárja este a tábortűz előtt! Az égbolt közelebb hajolt, a csillagok felragyogtak. Ő pedig pengette a húrokat önfeledten. A tábor egész ideje alatt kereste a lány társaságát, az pedig egy-két szép szót mindig mondott neki, kedves mosoly kíséretében.

Györgyi nevét Ákoska igazgyöngyként zárta a szívébe.

Már a hazafelé tartó úton a következő évi találkozásról álmodott. Az idén az elsők között jelentkezett a táborba. Az autóbuszban jókedve, vidámsága átragadt a társaságra, és végigénekeltük vele a hosszú utat. Megérkezéskor első útja a regisztrációs sátorhoz vezetett, ahol arról érdeklődött megérkezett-e a Györgyi nevű lány. Első, második, sőt a harmadik napon se jött, pedig Ákos napjában többször is érdeklődött felőle. "Talán dolgozik, hétvégére biztosan eljön" - mondogatta és várt töretlen hittel.

Györgyi az utolsó előtti napon érkezett. Ákos dobogó szívvel kereste őt a sokaságban, kezében szorongatva a szívecskés láncot, melyet ajándéknak szánt.

Megtalálta. A lány kéz a kézben ült egy fiúval a platánfa alatt. Most is kedvesen beszélgetett Ákoskával, rámosolygott, de a felkínált ajándékot nem fogadta el.

Ákoson látszott a levertség. „Van fiúja” – mondta el mindenkinek, aki rákérdezett rosszkedvének miértjére. Hozzánőtt gitárja most a sátor mélyén árválkodott, csak akkor rezegtek fel fájón a húrjai, amikor valamelyik sátorlakó véletlenül belerúgott. Kettétörte a szívet és fél napig kereste a lányt, mire megpillantotta. Remegő kézzel nyújtotta felé a fél szívecskét.

Magába roskadva találtunk rá, egy félreeső helyen.

„Nem fogadta el” - mondta szívbemarkoló szomorúsággal… pedig el kellett volna fogadnia, el kellett volna… A hazafelé út hosszú volt és hallgatag. A szerelem dallamai helyett csak a motor búgása hallatszott.