Megtilthatja-e a főnökünk, hogy szabadságra menjünk? Mire van jogunk alkalmazottként?
Itt a nyár, a szabadságolások ideje. De akár hidegzuhanyként is érhet bennünket, ha a munkaadónk egyszerűen nem engedélyezi, hogy akkor menjünk szabadságra, amikor szeretnénk. Joga van ehhez? Mit tehetünk? Nos, a Munkatörvénykönyvben megtaláljuk a választ kérdéseinkre!
Azt senki sem vitatja, hogy minden dolgozó embernek szüksége van szabadságra, arra, hogy néhány napra vagy hétre kiessen a mókuskerékből, és az új élmények szerzése által, frissen vesse bele magát ismét a munkába. Igen ám, de előfordulhat, hogy a mi elképzelésünk ütközik a cég vezetésének elgondolásával.
A szabadsághoz vagyis pihenéshez való jogot a Munkatörvénykönyv mindenkinek biztosítja, jövedelemkiesés nélkül.
Az alkalmazottak jó része 4 hetet tölthet szabadsággal, mások még 2 héttel többet is.
A szabadság merítését a munkaadó határozza meg, az alkalmazottal való megbeszélés után. A dolgozónak úgy kell beütemeznie a szabadságát, hogy azt az év végéig kimerítse.
Annak megtervezésekor figyelembe veszik a munkáltató feladatait és a munkavállaló jogos érdekeit is.
A munkaadó köteles évente legalább négy heti szabadságot biztosítani alkalmazottjának, ha annak joga keletkezett rá és nincsenek korlátozó tényezői a munkavégzés szempontjából a munkaadó részéről. Magyarán, csúcsszezonban valószínűleg nehéz vagy egyenesen lehetetlen szabadságra menni. Ezt a munkavégzők is szinte minden esetben már előre tudják, s eleve úgy tervezik szabadságukat.
A szabadság meghatározáskor a munkáltatónak figyelembe kell vennie alkalmazottja jogos érdekeit, s az alkalmazottnak joga van ezekre felhívni a munkaadó figyelmét (pl. családi okok), amelyek gátolják őt abban, hogy akkor vegye ki a szabadságát, amikorra azt a munkaadó meghatározná. A kisgyermekes szülők többnyire éppen a nyári szünidő alatt merítik a szabadságukat, amikor iskola év óvoda híján gyermekeikkel kell lenniük.
Ha a munkaadó elrendeli a szabadságot, akkor azt köteles legalább 14 nappal előtt közölni az alkalmazottal.
Ha nincs mód a szabadság kivételére az adott évben, a munkaadó köteles lehetővé tenni az alkalmazott számára, hogy azt legkésőbb a következő év végéig kivegye. Ha a munkaadó annak időpontját a következő év június 30-ig nem határozza meg, akkor azt az alkalmazott teszi meg. De ezt legalább egy hónappal előtte be kell jelentenie.
Az alkalmazottnak jóvá kell hagyatnia a szabadságot a munkaadójával, mégpedig annak megkezdése előtt – az ún. szabadságos papír benyújtásával.
Ha ezt nem teszi meg, mert abban a hiszemben van, hogy ez magától értetődő, mivel tervezve volt, a munkaadó beleegyezése nélkül ez a munkafegyelem megsértését jelenti.
Ha viszont a munkaadó nem akarja engedélyezni a szabadságot, azzal megsérti a Munkatörvénykönyvet. Ilyen esetben a munkaügyi felügyelethez lehet fordulni, ami megvizsgálja az esetet. Ha megállapítja, hogy jogsértés történt, korrekciót rendel el vagy pénzbírságot szab ki a munkaadóra.
Ha munkaadó több részletben adja ki a szabadságot, akkor az egyiknek legalább kéthetes időtartamúnak kell lenni. De meg lehet egyezni más leosztásban is.
Hogy az alkalmazott nem tudja kivenni a szabadságát, az csak a következő okok miatt történhet: anyasági vagy szülői szabadság töltése, az alkalmazott ideiglenesen munkaképtelen vagy közfeladat ellátásra kapott felmentést. A munkaadó ezen okok megszűnése és a munkába való visszatérés után adja ki neki a szabadságot.
Tömeges szabadságolás is létezik. Amennyiben ez üzemeltetési okokból szükséges, a munkaadó a munkavállalók képviselőivel való megegyezés után elrendelheti.
Az ilyen szabadság azonban nem tarthat tovább két hétnél, ha a Munkatörvénykönyv nem határozza meg másként.
Ha komoly üzemeltetési okokról van szó, amelyeket a munkaadó már legalább hat hónappal korábban az alkalmazottak tudomására hoz, a tömeges szabadság három hétig tarthat.
