Matematikai képletekből „jósolják” az időt - interjú Reisz Andrással

A TV2 meteorológusa annak a generációnak a képviselője, amely a rendszerváltást még gyerekként élte meg. Gyermekkorában Fülek még egy jól prosperáló ipari kisváros volt. Négy évtized távlatából, hogy emlékszik vissza gyermekkora Fülekjére?

Egy boldog gyermekkor képei ugranak be. Egyszerűbb, kiegyensúlyozottabb volt minden. Nem volt minden így szétzilálva, mint ma, összejárt a család. Talán jobb volt, mint napjainkban.

Fülekről a kassai ipariba került. Műszaki érdeklődésű gyerek volt?

Nem voltam műszaki beállítottságú, nem is értek a műszaki dolgokhoz. Teljes antitalentum vagyok. Annak, hogy ebben az iskolában kötöttem ki, az volt az oka, hogy vasutas szerettem volna lenni. A mai napig erősen vonzódom a vasúthoz, hiszen a gyermekkorom a füleki vasútállomáson telt, a vonatokat figyeltem.

Az iskolának jó neve volt, és jó neve van nyilván a mai napig. De ahogy elvégeztem az iskolát, kiderült, hogy egy teljesen más szakma lesz a jövőm, nem leszek villamosmérnök. Egyébként egy villanykörtét is gondot okoz kicserélni, mert minden villanykörte más. Ráadásul van bennem valamiféle félelem is az elektromos áramtól.

Így azért nehéz négy év lehetett az elektrotechnika szakon.

Igen, az volt. Sokat szorongtam, hogy a megfelelő helyen vagyok-e? Ez nem amiatt volt, hogy rossz volt az iskola, vagy rossz volt a közösség. Pont az ellenkezője, s hogy azt a négy évet kibírtam, annak köszönhetem, hogy nagyon-nagyon szerettem az osztályfőnökömet.

Mindent bemagoltam, mindent megtanultam nagyon szorgalmasan, de semmihez sem értettem úgy igazán. Tehát elméletileg megtanultam, de gyakorlatilag semmit nem tudtam volna megszerelni.

Mikor döntötte el, hogy hagyva az elektrotechnikát másra, inkább meteorológus lesz? Ez egy konkrét pillanat volt, vagy egy hosszabb folyamat?

Ez egy nagyon konkrét pillanat volt. Egy unatkozós délutánon, már magam sem tudom, miért, életemben először megmértem a hőmérsékletet, és feljegyeztem a naplómba. Innentől ez rendszeressé vált. A naplózásnak voltak előzményei, korábban is szerettem írni, jegyzetelni. Vezettem a vasúti menetrendet, írtam iskolaújságot. Ezt egyébként ki is nyomtattuk, és nagyon olcsón, két koronáért árultam diáktársaimnak.

Így fokozatosan elindultam a tudomány irányába. Könyvtárba jártam, fénymásoltam cikkeket, szakkönyveket. A tévében tudományos előadásokat, dokumentumfilmeket néztem, követtem az időjárás-előrejelzést napi szinten.

Ekkor már voltak valamilyen meteorológiai eszközei?

Ekkor még csak a hőmérő. Később érettségire kaptam egy mérőeszközt, amely a hőmérséklet mellett a nedvességet és a légnyomást is mérte. Akkoriban a Sme című napilap meteorológiai rovata fronttérképeket is közölt, rövid magyarázatokkal. Ezeket kivágtam, és idővel lett egy tudományos jegyzettömböm.

A kassai iskola elsősorban a műszaki tudományokból készítette fel a diákokat. De milyen alapokat adott az ELTE Természettudományi Karára?

Az akkori felvételi rendszer megugorhatatlan kihívás volt, nem is sikerült elsőre. A százból négy pontot szereztem. Két órán át szorongtam, de összesen egy másodfokú egyenletet sikerült megoldanom, így jött össze a négy pont. Édesanyámmal meg is jegyeztük: csak azért jöttünk el, hogy megnézzük, hova kell majd jönni egy év múlva, hogy ne tévesszük el a címet. Nem tudom, most milyen, de akkoriban a magyarországi matematikaoktatás erősen elméleti jellegű volt, inkább az einsteini tudást plántálta a diákokba, mintsem a gyakorlati, hétköznapokban hasznosíthatót. Kassán is nagyon erős volt a matematika, megtanultunk deriválni, integrálni, hisz ezt a műszaki és természettudományok terén egyaránt sok helyen használják. De az gyakorlatorientált tudás volt.  Így a következő évem korrepetációval telt.

Fülek kisváros, Kassa nagyváros, Budapest világváros. Hogy érezte magát a kétezres évek fordulójának Budapestjén?

Az első két hetem sírással, szorongással, félelemmel telt. Olyan kérdések foglalkoztattak, hogy mit keresek én itt, minek jöttem ide, mi lesz ebből? A nagyvárosi és a kollégiumi lét is jelentett egyfajta kihívást, de amikor a beiratkozás és tantárgyfelvétel után úgy komolyan elkezdődött a tanítás, szembesültem azzal, hogy ez itt nem napocskákról és felhőcskékről fog szólni, hanem kőkemény elméleti matematika és fizika lesz. Amikor az ember beült egy analízis órára, jojózott a szeme, mert az órán egy összefüggő mondat nem hangzott el, csak számok és matematikai jelek voltak a táblán, végeláthatatlan terjedelemben. Körülbelül fél év múlva kezdett kikristályosodni, hova is fog mindez vezetni.

Nem riasztotta el, hogy azzal a szándékkal ment egyetemre, hogy a természetről tanuljon érdekes dolgokat, és ehelyett önre borították az elméleti matematikát?

Utóbb kiderült, ezzel minden meteorológushallgató így volt. Mindenki azért megy ide, mert szereti a természetet. Itt pedig egy elméleti, természettől elszakadt képzéssel találkozik.

A diplomaszerzést követően pedig sikerült elhelyezkednie az Országos Meteorológiai Szolgálatnál (ma HungaroMet Zrt. néven működik) Itt mi volt a feladata?

A betanulási időszakot követően ugyanazt kellett csinálnom, mint az idősebb generáció képviselőinek. Médiásként dolgoztam, az volt a feladatom, hogy az elkészült előrejelzési produktumokat továbbítsam a különböző médiumoknak, illetve médiamegkeresésekre kellett válaszolni, televízióknak interjút adni. A különböző előrejelzéseket úgy kellett előkészíteni, hogy mindenki számára emészthető legyen. Tehát ez az interpretációs része volt a fő profilom. De emellett persze napi szinten elkészítettem a magam előrejelzését, hogy képben legyek. Ez a mai napig így van annak ellenére, hogy készen kapom az előrejelzést.

Mennyire lehet leegyszerűsíteni a természet bonyolult törvényszerűségeit, miközben a befogadó oldal nem feltétlenül beszéli a természettudomány nyelvét?

Így van, ez egy nyelv. Ha az ember bármiről elkezd tudományos szinten beszélni, egy ideig bólogatnak, hogy jó-jó, mondd csak, úgysem értünk belőle semmit. Nehézségekbe ütközünk, amikor le kell egyszerűsíteni azokat a végtelenül bonyolult természettudományos folyamatokat, amelyek a légkörben zajlanak. Sok nehézséggel találkozunk, amikor közérthetően el kell magyarázni a jelenségek hátterében álló folyamatokat, hogy mi miért történik.

Fotó:  Reisz András archívuma

Az OMSZ sajtómunkatársaként már egyenes út vezetett a képernyőre?

Pályám alakulását tekintve szerencsésnek mondhatom magam. Anélkül is megtaláltak a lehetőségek, hogy különösebben küzdöttem volna érte. Viszonylag hamar sikerült bekerülnöm az OMSZ-hez, és gyorsan jött a tévés lehetőség is. Ráadásul egy időben az egyetemen is tanítottam. Amikor pedig ez a három terület egyszerre volt jelen az életemben, viszonylag kevés szabadidőm volt, de nagyon élveztem ezt a sokszínűséget.

Kezdeti esetlenségemet és amatőr hozzáállásomat talán a palóc tájszólásom miatt tolerálta a tévé vezetősége, érezték benne az erős személyes márka lehetőségét. Később aztán a tájszólásom és a szakmai tudásom együttesen alakította ki a nézőközönségemet.

Mennyire volt tudatos a nyelvjárási beszédmód megőrzése a standard magyarral szemben?

Egyáltalán nem volt az. Számomra az volt a természetes, hogy én így beszélek. Ér is bírálat mostanság, hogy már nem olyan erős a tájszólásom, mind korábban volt.

Pongrác, az első fagyosszent napján beszélgetünk. Mennyire érvényesek a korábbi, népi megfigyelések?

Ezek a megfigyelések mindig is érvényesek lesznek, függetlenül attól, hogy nyakunkon a globális felmelegedés, egyre erősebben mutatva a jeleit. De a mostani, hideg időszak, annak ellenére, hogy melegszik a légkör, fizikailag magyarázható és normális jelenség. Fogalmazzunk úgy, hogy normális eltérés az átlagtól. Sokan mondják, nincsenek már olyan igazi átmenetek, hogy elolvad a hó, kijön a hóvirág, szépen elkezd melegedni a levegő, és akkor kitavaszodik, és olyan szépen átmegyünk az egyik évszakból a másikba. Erre azt szoktam mondani, hogy ez soha nem volt így, csak a gyermekkori emlékeink jobban megmaradtak, mint az utána következők.

Ugyanis tőlünk azért nincs olyan messze a hideg, sarkvidéki levegő, és nincs annyira messze a szubtrópusi meleg levegő sem. És mind a két légtömeg ide tud jönni, sőt, ha a két légtömeg határán vagyunk, akkor egyik napról a másikra nyárból koratélies idő alakulhat ki. A hasonló szélességi körön elhelyezkedő, ám nagyobb területen fekvő Egyesült Államokban még durvábban jelentkeznek ezek a napról napra történő ingadozások. Ez a velejárója ennek az éghajlati övezetnek, nincs szép, tiszta, folyamatos átmenet egyik évszakból a másikba.

Míg korábban az emberek a természet, a növények, az állatvilág megfigyelésével vontak le meteorológiai jellegű következtetéseket, és ez a tudás öröklődött nemzedékről nemzedékre, addig ma egyre gyengébb a kapcsolatunk a környezetünkkel. Onnan tudjuk, milyen idő lesz, hogy ön a képernyőről elmondja nekünk. Mi történik, amíg a meteorológiai információ eljut a képernyőre?

Mi kész szöveges anyagot kapunk a HungaroMet Zrt-től, benne a hőmérsékleti értékekkel, felhőzeti viszonyokkal, csapadékkal, széllel. Ez egy eléggé leegyszerűsített kivonat, nekem ez általában nem szokott elég lenni, érdekelnek a részletek. Ezért minden reggelt azzal kezdek, hogy megnézem a műholdképeket, a radarképeket, a hőmérsékletet országos és kontinentális szinten. Utána megnézem a különböző előrejelzéseket az egyes modellek szerint.

A légkörben semmi sem történik véletlenül, mindennek megvan az ok-okozati viszonya, ami képlettel leírható. Az előrejelzés sohasem lesz tökéletes, mert eleve modellekkel dolgozunk, ami a valóság egyszerűsített leképezése.

Az imént többször is hivatkozott a modern meteorológia egyik kulcs-elemére, a meteorológiai modellre. De ezekből is van több. Hogyan dönti el, hogy melyiket használja, illetve melyek a lényeges eltérések a főbb modellek között?

Nehéz kérdés, ezen mi is szoktunk filozofálni szakmai berkekben. Azt szoktuk mondani, hogy néha már túl sok a modell. Az előrejelzések készítése közben az időnk nagy részét az veszi el, hogy összevetjük az egyes modelleket. Mert mindegyik modell más a fizikai és matematikai módszertanát illetően, és sokszor nincs lehetőség arra, hogy az összes eltérést figyelembe vegyük. Tehát ezen a téren jól jönne egy fejlesztés.

Hogyan kezelik az előrejelzésekben levő bizonytalanságokat?

A meteorológusokat sokan időjósként, vagy céllövöldében összevissza lövöldöző emberként képzelik el. De nekünk nem eltalálni kell az időjárást, hanem megbecsülni, mérlegelni, rengeteg információt szintetizálva kigyúrni egy lehetséges képet. Az eltérések kezelésének van egy módszertana. Bizonyos idő elteltével vagy bizonyos folyamatoknál már valószínűségi előrejelzéseket használunk, aminek az a lényege, hogy többféle előrejelzés átlagát vesszük. Ez a káoszelméleten alapul. Lefuttatunk ötven előrejelzést – ez a nagy, angliai és európai középtávú előrejelzésnél alkalmazott módszer –, és mindegyik előrejelzést egy pici hibával indítunk el, olyan hibával, ami a valóságban is előfordulhat. Utána megnézzük, hogy ezekre a hibákra hogyan reagálnak az előrejelzések.

Az emberek viszont gyakran nem tesznek különbséget aközött, hogy mi az, ami valószínű, és mekkora a valószínűség mértéke. Nyilván ebben az is közrejátszik, hogy a televízióban van egy időkorlát, amelyen belül át kell adni a meteorológiai információkat. Ennek keretében nem lehet bonyolultabb dolgokba belemenni.

Május közepén beszélgetünk. Lehet már sejteni, illetve, elnézést, tudományosan előrejelezni, hogy milyen nyarunk lesz?

Vannak hosszú távú, úgynevezett szezonális előrejelzéseink, amelyek három hónapra szólnak, havi bontásban. Ezek arról szólnak, hogy az adott térségben a sokévi átlagtól a hőmérséklet mennyire térhet el pozitív vagy negatív irányba. Olyan előrejelzés tehát nincs, amelyik megmondaná, hogy melyik 7-10 napra vegyük ki a szabadságunkat. Azon viszont nem lepődhetünk meg, ha azt mondom, az átlagosnál melegebb nyarunk lesz. Hozzáteszem, hogy például a mostani májusi hideget egyik előrejelzés sem mutatta még a tél végén, pedig februárban is kijött egy előrejelzés márciustól májusig. Pozitív anomáliát mutatott, és a májusi lehűlésnek egyetlen egy jelét se láttam.

A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet még az év elején kiadott egy jelentést arról, hogy nagyon száraz, csapadékban szegény volt a tél, így már év elején jelentős a szárazság. Az aranyat érő májusi esőből sem volt túl sok. Mit gondol a TV2 időjósa, folytatódik ez a tendencia az elkövetkező hetekben-hónapokban?

Ezt sajnos, nem tudom megmondani. Annyit tudok mondani, hogy amíg ez a hideg időszak van, addig nem lesz eső. Minél hidegebb az idő, annál kevesebb az esélye a tartós csapadék kialakulásának. Amiben egyetértés mutatkozik a szakmában, hogy a hosszabb, száraz időszakok a globális felmelegedés fő kísérő jelenségei. Ugyanakkor a csapadékhiány mellett helyi árhullámok hirtelen kialakulására kell számítani, mivel ugyanaz a csapadékmennyiség rövidebb idő alatt zúdul le az adott területen. Ami most zajlik, az természetesnek már nem mondható.

Így hiába van egy relatíve normális napunk, a nagyvárosban, a hősziget miatt elviselhetetlen a nappal és az éjszaka is. A nagy kihívást nem az jelenti, hogy nagyon magas hőmérsékleti értékek lesznek nyáron, hanem az, hogy egy hosszan tartó időszak várható, amikor 30 fok felett lesz a nappali maximum, és nem megy 20 fok alá az éjszakai minimum. Így sem a környezet, sem a szervezet nem tud lehűlni, mert folyamatos melegnek vagyunk kitéve.

Megjelent a Magyar7 2025/20. számában.