Második megszámláltatásunk a „demokratikus” Csehszlovákiában
Csehszlovákiában 1921 februárjában tartották az ország első rendes népszámlálását. Csaknem tíz év múlva – 1930. december 1-jei eszmei időponttal – került sor a második nagy nemzeti erőpróbára, amelyen az államhatalom a köztársaság „egységes nemzetállam” jellegének megerősítésére, a nemzeti kisebbségek pedig saját számbeli súlyuk és arányuk megóvására törekedtek.
A felvidéki magyarság politikai pártjainak közös központi napilapja, a Prágai Magyar Hírlap mindjárt januárban a népszámlálás évének nyilvánította az 1930-as esztendőt. A lap szerkesztőségi vezércikke szerint ez az esemény határozza meg a felvidéki magyarság politikai életének aktivitását ebben az évben. „A nemzeti erőt, a személyes agilitást, a társadalmi intézmények propagandáját, az ékesszólást és a jó tollat, az önérzetet, a bátorságot és a tisztességet koncentrálni kell, hogy a kisebbség minden egyes tagja megtegye kötelességét és tudatosan magyarnak vallja magát” – szögezte le vezércikkében a PMH.
A lap egyúttal reményét fejezte ki, hogy a magyarságra nehezedő nyomás most nem lesz akkora, mint az előző népszámláláskor volt. De ha ez mégsem így lenne, akkor „módot találunk rá, hogy a visszaéléseket leleplezzük” – fejtette ki a vezércikkíró. Szerinte a magyarságnak, de mindenekelőtt politikai vezetőinek jól fel kell készülniük e nemzeti erőpróbára.
„A magyarság árgus szemekkel vigyázni fog arra, hogy a népszámláláskor ne kurtítsák meg,; szervezeteivel mindenütt ott lesz, mindent ellenőriz, biztatni fog, fölbátorítja nemzettestvéreit és egyetlen csalafintaság sem fogja váratlanul érni. Az egész évet arra használja föl, hogy megkovácsolja a kisebbség erős és áttörhetetlen falanxát, mintegy kiképezze önmagát a népszámlálásra” – írta bizakodóan a magyar pártok közös központi lapja.
A választások közeledtével az ősz folyamán létrehoztak egy ún. Népszámlálási Bizottságot, amelynek a cenzus lebonyolításának ellenőrzése, valamint a szabálytalanságok és visszaélések leleplezése volt a feladata. A Bizottság elnökévé Törköly József nemzetgyűlési képviselőt választották, aki a sajtóban cikkek garmadájával erősítette nemzettestvérei állhatatos kitartását a számlálóbiztosok feltételezhető befolyásoló törekvéseivel szemben. Igyekezett rávenni minden magyart, hogy félelem nélkül vallja magát minden körülmények között magyarnak, és ne engedjen a biztosok csábításának, bármilyen módon is próbálnák rávenni valódi nemzetisége megtagadására.
A magyar politikusok által létrehozott Népszámlálási Bizottság megfogalmazta a „magyarság népszámlálási tízparancsolatát”, amelyet a magyar pártok lapjai több alkalommal is közöltek és szórólapok formájában is terjesztették. A „tízparancsolat” közérthető stílusban foglalta össze a megszámláltak jogait, gyakorlati tanácsokkal látta el a magyarokat a nemzetiségi bevallás és bejegyzés körül várható bonyodalmakkal kapcsolatban.
A többségi „csehszlovák” nemzet részéről egyáltalán nem titkolták, hogy a népszámlálásnak nemzetpolitikai jelentőséget tulajdonítanak. A cseh lapok által hangoztatott jelszó és utasítás a következő volt: „A népszámláláskor mindenki őrködjön nemzetünk érdeke felett!” (Všichni bděte při sčítání lidu nad zájmy našeho národa!) A szlovák propaganda még harciasabban követelte Szlovákia minél szlovákabb jellegűvé tételét. A bizalmas utasítások szerint a számlálóbiztosoknak igyekezniük kell a zsidó vallásúakat egyúttal zsidó, esetleg „csehszlovák” nemzetiségűeknek minősíteni, a görögkatolikusokat pedig ruténeknek, esetleg szlovákoknak beírni, de ettől függetlenül is, aki beszél szlovákul, csehül vagy ruszinul, azokat ne írják be magyaroknak, bármiképpen is tiltakoznának. Az emiatt panasszal élő megszámlált magyarokat pedig a járási hivatalokba kell beidézni ún. nemzetiségmegállapító kihallgatásokra, és ott lehetőleg el kell utasítani a panaszukat.
A számlálóbiztosok december 2-án elkezdett munkája a nemzetiség rovat kitöltése körüli botrányos eljárásuk miatt mindjárt az első napokban felzúdulást váltott ki. Nemcsak a hazai magyar sajtóban, de a tekintélyes nyugati lapok is döbbenettel írtak a „demokratikus” Csehszlovákiában lejátszódó anomáliákról. Az olasz Giornale d´Italia és a holland
Maasbode már december 4-én beszámolt a nemzeti kisebbségeket ért sérelmekről. December 9-én az angol Daily Mail bírálta a hatalmat a népszámlálási rendellenességek miatt. December 12-én a londoni Times foglalkozott a témával, néhány nappal később pedig a Manchester Guardian szentelt hosszabb cikket a népszámlálás lebonyolításakor tapasztalható furcsaságoknak.
A csehszlovák belügyminiszter a Prager Presse hasábjain reagált a népszámlálás tisztaságát megkérdőjelező bel- és külföldi bírálatokra. Az egyik 1931. februári nyilatkozatában például azt fejtegette, hogy a magyarok panaszai az állítólagos visszaélésekkel kapcsolatban megalapozatlanok, mivel a számlálóbiztosok és a felettes politikai hatóság nemzetiségkorrigáló eljárása lényegében nem a valódi magyarokat sújtotta, csupán az elmagyarosodott egyéneket térítette vissza eredeti nemzetükhöz. Ebben a vonatkozásban tehát nem visszaélés, hanem „adathelyesbítő kiigazítás” történt.
A népszámlálás eredményei a magyarság szempontjából megdöbbentőek voltak. A Csehszlovák Köztársaság államalkotó eleme, a „csehszlovák” nemzet 1921 és 1930 között 924 557 fővel, azaz 10,55 százalékkal szaporodott. A németség szaporulata 108 064 (3,46%), az oroszoké, ukránoké, ruténeké 87 720 (19,01%), a lengyeleké 5750 (7,57%), a zsidóké 6138 (3,40%) fő volt. Apadás csak az ország magyar lakosságánál volt kimutatva. Annak ellenére, hogy Szlovákia és Kárpátalja magyarok által lakott déli járásainak természetes szaporulata meghaladta az országos átlagot, a magyarság létszáma a népszámlálás adatai szerint 52 698 fővel, azaz 7,98%-kal csökkent.
Ezt a jelenséget az Állami Statisztikai Hivatalnak a népszámlálás hivatalos eredményeit ismertető és elemző kiadványa is szükségesnek tartotta valamivel megindokolni. A legkézenfekvőbbnek látszott arra hivatkozni, hogy 1921-ben még nagyon gyönge volt a szlovákok és a rutének nemzeti tudata, és közülük sokan indokolatlanul magyarnak vallották magukat.
Elszomorító volt, hogy a Felvidék nagy magyar kultúrközpontjaiban (Pozsonyban, Kassán, Ungváron) a magyarság aránya mindenütt 20 százalék alá csökkent, és így ezekben a városokban elveszítette hivatalos nyelvhasználati jogát.
A magyar elem térvesztése és visszaszorulása az 1930. évi népszámlálás eredménye szerint – az 1921. évihez hasonlóan – továbbra is folyamatban volt. A magyarság újabb 41 felvidéki helységben vesztette el abszolút többségét, Szlovákiában 39-ben, Kárpátalján 2-ben. A magyarság térvesztésével párhuzamosan mindenütt előretörőben volt a „csehszlovák” elem. A szlovákság azonban nemcsak a magyar helységek egy részének arculatát alakította fokozatosan a saját képére, hanem a rutén vidéken is eredményesen hódított. Sáros, Szepes, Zemplén és Ung vármegye ruténjei 1910 és 1930 között – tehát húsz év leforgása alatt, és mint a „magyar elnyomás alól felszabadított” népfaj – 44 községükben kerültek többségi helyzetből kisebbségbe, mindenütt a hódító szlovák elem „jóvoltából”. Ugyanez mondható el a felvidéki német többségű helységek soráról is. A két felvidéki országrész – főleg Szlovákia – nagymértékű és gyors etnikai átalakulása az 1930. évi népszámlálás statisztikai adatainak tükrében biztosítottnak látszott.
1. A népszámlálásnál valljad magad tántoríthatatlanul magyarnak, magyar nemzetiségűnek, magyar anyanyelvűnek.
2. Bárki akarna más vallomásra szép szóval, rábeszéléssel, ígérgetésekkel, fenyegetéssel rábírni, tarts ki magyarságod, magyar nemzetiséged, magyar anyanyelved mellett.
3. Ha a számlálóbiztos otthonodba lép, fogadd udvariasan, de magyarul üdvözöld, és magyarul beszélj vele. Követeld a népszámlálási biztostól igazolványának (legitimációjának) felmutatását, hogy aki meg akar számolni, az népszámlálóbiztosnak tényleg ki van nevezve.
4. Őrizd ellen (sic!) a bejegyzés valódiságát! Ha a számlálóbiztos szilárd akaratnyilvánításod ellenére nem magyarnak, nem magyar nemzetségűnek ír be, családod tagjainak jelenlétében azonnal tiltakozz.
5. Ha a járási hivatal, illetve járási főnök anyanyelvi vallomásod miatt kihallgatásra idéz, jelenj meg, tarts ki szilárdan amellett, hogy magyar, magyar nemzetiségű, magyar anyanyelvű vagy.
6. A törvény szerint semmi bántódás, megrövidítés nem érhet, ha magyarnak vallod magad.
7. A járási hivatalban felvett jegyzőkönyvet csak akkor írd alá, ha azt szóról szóra megértetted, s ha az íven jelenlétedben tintával írják be, hogy magyar nemzetiségű, magyar anyanyelvű vagy, és ezt az ívet aláíratják veled. Ha a járási hivatal anyanyelvi vallomásodat nem fogadja el, s más anyanyelvet állapít meg, mint amelyet te kinyilatkoztattál, az ívet és a jegyzőkönyvet ne írd alá, hanem tégy azonnal jelentést a magyarság pártjai: az országos keresztényszocialista párt, a magyar nemzeti párt vagy a magyar nemzeti munkáspárt valamelyik helyi szervezeténél.
8. Ha valami jogtalanság történik veled, mással szemben elkövetett visszaélésről megbízható forrásból értesülsz, tégy azonnal jelentést pártjaink valamelyik helyi szervezeténél.
9. Ha a járási hivatal más nemzetiséget, más anyanyelvet állapít meg, mint amelyet te kinyilatkoztattál, 15 nap alatt fellebbezéssel kell élned. Fellebbezésed a magyarság pártjainak titkárai útján készíttesd el, akik díjtalanul járnak el ügyedben, és semmiféle költséget nem kell viselned.
10. Magyar vagy, és köteles vagy magyarnak, magyar nemzetiségűnek, magyar anyanyelvűnek vallanod magad. Ne feledd el, hogy vallomásoddal nemcsak a magad sorsáról, hanem gyermekeid sorsáról és jövendőjéről döntesz. Magyar légy mindhalálig, s véled lesz az Isten!
(Forrás: Prágai Magyar Hírlap, 1930. november 12.)
Megjelent a Magyar7 2021/18.számában.
