Másként kellene spórolnunk a nyugdíjra?
A friss felmérések azt mutatják, hogy bár a szlovákiai lakosság döntő többsége – 86 százaléka – félretesz a nyugdíjas évekre, a megtakarítási szokások továbbra is olyan megoldásokhoz kötődnek, amelyek valójában nem nyújtanak valódi jövővédelmet. Az emberek nagy része ugyanis ma is elsősorban betéti és spórolószámlákra támaszkodik, ahol a hozam épphogy eléri, vagy gyakran el sem éri az inflációt. Vagyis: a pénz nem gyarapodik, hanem lassan elolvad.
Az egyik legbeszédesebb megállapítás, hogy a válaszadók szerint egy kényelmes nyugdíjas élethez havi 1027 euróra lesz szükségük, ezzel szemben az első és a második pillér együtt mindössze 714 eurót ígér. Majdnem háromszáz eurós különbség minden hónapban – ez egy húszéves nyugdíjas időszakra vetítve akár hetvenezer eurós életpálya-hiányt jelenthet. Ekkora távolságot nem lehet betömni jó szándékkal, csak tudatos felkészüléssel.
Mégis van reményt adó jel a számokban. Azok közül, akik ma még nem takarékoskodnak, tízből heten azt mondják, hogy változtatni fognak. A felismerés már nem luxus, hanem kényszer: az állami rendszer önmagában nem tartja meg a jövőbeli életszínvonalat. A lakosság egyre nagyobb aránya kezdi érteni a nyugdíjrés fogalmát – azt a növekvő távolságot, ami a szükséges és a várható nyugdíjösszeg között tátong.
A következő években ezért nőhet az érdeklődés a második és harmadik pillér iránt, valamint az olyan befektetési formák iránt, mint az ETF-ek, az ingatlan vagy a hosszú távú befektetési alapok. Ugyanakkor a felmérés egy másik fontos jelenségre is rávilágít: sokan ugyan belevágnak az ETF-ekbe, de átlagosan öt-hat év után kiveszik a pénzt. Ez a legrosszabb időzítés. A kamatos kamat nem öt év után mutatja meg az erejét, hanem tizenöt-húsz év után, amikor már exponenciálisan növeli a megtakarítás értékét.
A jövedelem és az életkor továbbra is meghatározó. Az alacsonyabb bevételűek inkább a banki számlákban bíznak, a magasabb jövedelműek már bátrabban fektetnek. A fiatalabb generáció nyitottabb a modern, hosszú távú megoldásokra, míg az idősebbek inkább a konzervatív formákat választják. Ez természetes – de nem mindegy, hogy ki mennyire van tisztában a saját jövőbeni igényeivel.
A nyugdíjkorhatár újbóli emelkedése és a kedvezőtlen demográfiai folyamatok csak tovább erősítik a képet: a jövő nyugdíja nem a politikusok döntésein múlik, hanem azon, hogy ma ki hogyan készül fel. A nyugdíjrendszer alapvetően biztonsági háló. Hogy ezen felül milyen életet élünk időskorunkban, az a mi kezünkben van.
A szlovákiai valóság világos: az állami pillérek nem fognak csodát tenni. Aki ma csak minimális hozamú megtakarításokban bízik, az később nagyon fájó hiánnyal fog szembesülni. A jó hír viszont az, hogy a tudatosság nő, a lakosság kezdi belátni, hogy az életszínvonal megőrzése nem mások felelőssége – hanem a sajátunk. És ez a felismerés már fél siker.
