Mark Twain 190 éve született

Samuel Langhorne Clemens néven Missouri állam Florida nevű városkájában látta meg a napvilágot egy előkelő, ám elszegényedett hétgyermekes családban.

Gyermekéveit a Mississippi mellett fekvő Hannibal nevű kisvárosban töltötte, ugyanolyan derűsen és csínytevő módon, mint hősei, Tom Sawyer és Huckleberry Finn.

Tizenkét éves volt, amikor apja meghalt: ezzel befejeződött iskolai neveltetése is, munkába kellett állnia. Nyomdászinas lett a bátyja, Orion szerkesztette helyi lapnál. Tizennyolc éves korától vándor nyomdászsegédként kereste kenyerét, majd huszonegy éves korában hajókalauznak állt a Mississippin. Négy évig, 1861-ig folytatta munkáját, s mint később bevallotta, ebben a rövid időszakban módjában állt megismerkednie mindazokkal az embertípusokkal, akikről csak regényekben és történelmi művekben olvashatunk. Életének ebből a korszakából kölcsönözte írói álnevét is: mark twainnek nevezik a Mississippin a biztonságos hajózást jelentő kétölnyi vízmélységet.

A polgárháború kitörése megbénította a nagy folyó forgalmát, s a fiatal hajókalauz állás nélkül maradt. Pár hétig katonáskodott a déli hadseregben, majd bátyjához csatlakozva, Nevadában próbált szerencsét. Az ezüstbányászat és a telekspekuláció azonban nem sikerült, s végül Kaliforniába vándorolt, San Franciscóban és a Hawaii-szigeteken újságíróskodott. Kezdetben hírlapi tárcákat írt, majd anekdotikus történeteket, szatirikus karcolatokat és novellákat.

A sikert az 1865-ös Calaveras megye híres ugró békája című burleszk hangulatú elbeszélése hozta meg számára, amellyel egy csapásra az ország legismertebb humoristája lett.

Ez az ironikus látásmód egész életén át elkísérte: az élet tökéletlenségeit, képtelenségeit meglátó és ellenállhatatlan derűvel feltáró tréfacsináló volt. Első sikerei nyomán 1867-ben egy kaliforniai hírlap megbízta, hogy írjon úti leveleket egy amerikai turistacsoport európai és szentföldi útjáról. E levélsorozatból született 1869-ben az Ártatlanok külföldön, avagy az új Zarándokok útja című humoros úti beszámoló, amely a korábbi útikönyvekkel szemben szakított az Óvilág feltétlen csodálatával, s leginkább azt mutatta be, hogy Amerikában minden különb és jobb. Éppen ezért a kötetnek óriási sikere volt az amerikai kispolgárság körében, s közel százezer példányban kelt el.

A könyv hatalmas összeget jövedelmezett az írónak, s ekkor úgy érezte, megfelelő szinten tudja majd eltartani Olivia Langdont, a gazdag szénkereskedő leányát, akit 1870-ben vett feleségül. Olivia, a művelt nagypolgári családból származó nő azonnal hozzáfogott, hogy a lármás és faragatlan vadnyugati újságírót, a kifejezéseit nem válogató, torzonborz vörös sörényű, hanyag öltözködésű, nyughatatlan fiatalembert minden módon saját úri társaságának tónusához szelídítse. Írói vonatkozásban ez azt jelentette, hogy az asszony férjének minden kéziratát cenzúrázta, s az "illetlen" szavakat, mondatokat átíratta.

Mark Twain nehezen szokott bele a polgári életbe, de ettől kezdve Buffalóban, majd 1871-től 1891-ig Hartfordban nyílt házat tartott sok vendéggel. 1872-ben elkészült a vadnyugati élményeit megörökítő Nyers élet című útikönyv, majd 1875-ben az Atlantic Monthly folytatásokban közölte az Élet a Mississippin című útirajzot, amely 1883-ban könyv alakban is megjelent.

Ez a műve nem humoros-ironikus alkotás, hanem a maga nemében tökéletes kör- és korkép a nagy folyón és partjain nyüzsgő életről. Az elkövetkező másfél évtized Mark Twain nagy alkotói korszaka, növekvő hírnevének és anyagi sikerének időszaka volt. Világsikert számára két gyerekkönyve hozott, amely saját emlékeiből táplálkozik. 1876-ban készült el a Tom Sawyer kalandjai, majd 1884-ben ennek folytatása, a Huckleberry Finn. Ez utóbbi talán Mark Twain legjobb műve, s az irodalomtudósok szerint az amerikai irodalom legnagyobb pikareszk regénye. Ugyanakkor itt jelentkezik először, bár csak burkoltan, a megcsömörlés korának amerikai civilizációjától, amely későbbi műveit jellemzi majd. 1882-ben, alapos történelmi előtanulmányok után, ismét ifjúsági regényt írt Koldus és királyfi címmel.

A középkor és a modern idők külsődleges ellentétét ábrázolta a gyakran burleszkbe hajló 1889-es Egy jenki Artur király udvarában című regényében.

Az 1893-as gazdasági válság az írót is magával sodorta, egy sikertelen vállalkozás után csődbe jutott, de elhatározta, hogy visszafizeti hitelezőinek a tartozását.

Világ körüli felolvasókörútra indult, amelynek során 1899. március 25-én Budapesten is tartott felolvasást. Az út eredményes volt, adósságait kifizette, újra vagyonos lett, de az előadó-körút közben készült Az Egyenlítő körül című 1897-es útikönyvében az élete utolsó évtizedére annyira jellemző keserűségnek számos nyoma már megtalálható. Hazatérése után több csapás is érte: előbb legkedvesebb lánya, Susy halt meg agyhártyagyulladásban, majd nem sokkal utána a felesége, később másik lánya, Jean is.

A korszak korrupciója, a századforduló gyarmatosító háborúi egyre komorabbá és pesszimistábbá tették. Utolsó írásaiban, az 1898-as Mi az ember? és A titokzatos idegen című értekezésében az embert gonosz, ostoba és káros lénynek nevezte, "amely mocsokban kezdődik és bűzben végződik".

Mark Twainnek viszont megadatott a "csoda", hogy egy ritka természeti jelenség, a Halley-üstökös feltűnése keretezze életét: 1835-ben vele érkezett e világra, s 1910. április 21-én vele távozott az élők sorából a Connecticut állambeli Reddingben lévő otthonában, sírhelye az elmirai Woodlawn temetőben (New York állam) található. 1998-ban a washingtoni Kennedy Központ a nevét viselő, legjobb amerikai humoristának járó díjat alapított. Teljes önéletrajza - kívánságára - halála után 100 évvel jelent meg.