Marilyn Monroe, minden idők legnagyobb szexikonja, 100 éve született
Száz éve, 1926. június 1-jén született minden idők egyik legismertebb filmsztárja és szexszimbóluma, Marilyn Monroe, aki alig harminc filmet forgatott, mégis a múlt század tömegkultúrájának bálványaként őrzi az emlékezet.
Los Angelesben született Norma Jean Baker néven. Apját sohasem ismerte, mert születése előtt eltűnt, így anyja első férjének nevét írták az anyakönyvbe.
A filmvágóként dolgozó anya élete nagy részét elmegyógyintézetben, Norma Jean gyermekkorát nevelőszülőknél, árvaházakban hányódva töltötte, állítása szerint többször is molesztálták.
Az iskolákból kimaradt, és hogy a nyomorból meneküljön, tizenhat évesen férjhez ment. A második világháború idején egy repülőgépgyárban dolgozott, itt fedezte fel egy fotós, így kezdődött modellkarrierje. A háború után elvált, filmszerződést kapott, haját kiszőkítette és felvette a Marilyn Monroe nevet. Mielőtt kamera elé állhatott volna, új frizurát kreáltak neki, megtanították öltözködni, viselkedni, kicsit még színészkedni is, de sorozatban öt filmje bukott meg. Átmenetileg visszament modellnek, és 1949-ben elvállalta a híres-hírhedt aktnaptárat. (A képek 1953-ban a Playboy magazinban jelentek meg, először róla közöltek az újság közepén kihajtható képet.) 1950-ben az Aszfaltdzsungel és a Mindent Éváról című filmekben a nézők megismerték, megszerették - már ekkor több szerelmes levelet kapott, mint a nagy sztárok.
A népszerűség csúcsára 1953-ban a Niagara és a Szőkék előnyben című filmek röpítették.
Habkönnyű komédiák sora következett, a Hétévi vágyakozásban látható a híres "szoknyafelfújós" jelenet. Ő lett Amerika szexszimbóluma, milliók bálványa, akit Joe DiMaggio, a baseball legnagyobb csillaga vett feleségül. Rendhagyó nászútjukat Koreában töltötték, ahol Marilyn az ott állomásozó amerikai katonák előtt lépett fel. A házasság csak kilenc hónapig tartott, de exférje élete végéig kitartott mellette. A színészi képességeiben élete végéig kételkedő Monroe úgy érezte, hogy a film felfalja a lelkét, idegessége súlyos fizikai tüneteket produkált.
Bizonytalan énje a szerepekbe könnyen illeszkedett, de a forgatásokról órákat késett, mindenkivel összeveszett, szövegét sokszor elfelejtette.
Monroe a szexbomba szerepét megelégelve egy év szabadságot vett ki, hogy a híres New York-i Actors Studióban képezhesse magát. Az eredmény nem maradt el, 1956-ban a Buszmegálló című filmben bebizonyította, hogy drámai szerepet is el tud játszani, alakításáért Golden Globe-ra jelölték. Ugyanebben az évben feleségül ment a híres drámaíró Arthur Millerhez, akinek kedvéért áttért a zsidó hitre.
A forgatás továbbra is rémálom maradt vele, de egyre érettebb színésznő lett, 1957-ben Angliában forgatta a színészkirály Laurence Olivier mellett A herceg és a táncosnő című filmet.
A két főszereplő olykor ökölre is ment egymással, a filmet azonban - legalábbis Angliában - jól fogadták. A forgatásról készült az Egy hét Marilynnel című film 2011-ben. Monroe ekkor már az alkohol és a tabletták rabja volt, többször elvetélt, házassága is megromlott. 1959-ben készítette Tony Curtis és Jack Lemmon társaságában a Van, aki forrón szereti című komédiát, amelyért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat. A filmben élete alakítását nyújtotta, de partnerei idegeire ment tévesztéseivel. Következő filmje és flörtje a Szeressünk! volt Yves Montand-nal: ebben higgadtabb volt, de rosszul játszott. Már a szétesés szélén forgatta 1961-ben a Kallódó embereket, a forgatókönyvet Miller jegyezte, akitől már válófélben volt. Depressziója miatt kórházba is került, ám ismét régi önmagát idézte, amikor 1962 májusában ő köszönthette John F. Kennedy elnököt annak születésnapi partiján. A köszöntés olyan jól sikerült, hogy románc szövődött közte és az elnök között, sőt fivérével, Roberttel is hírbe hozták. Utolsó főszerepe a Valamit adni kell című vígjáték lett volna, de megbízhatatlansága miatt forgatás közben menesztették, s újabb szerződést nem kapott. A még mindig csak 36 éves Monroe ágyban fekvő, meztelen, a telefont markoló holttestét 1962. augusztus 5-én reggel fedezte fel bejárónője.
A hivatalos vizsgálat altatótúladagolást állapított meg a halál okaként, de ezt kevesen hitték el, azóta is számtalan összeesküvés-elmélet látott napvilágot.
1960-ban az elsők között avatták fel csillagát a hollywoodi Hírességek Sétányán, 1954-ben és 1962-ben is megkapta a filmvilág legnépszerűbb sztárjának járó Henrietta-díjat. Monroe filmjei még életében 200 millió dollárt hoztak, legendája ma sem halványul. Rajongói közé tartozott Albert Einstein, Jean-Paul Sartre, számos híresség - Madonna, Lady Gaga, Gwen Stefani - utánozta imázsát, az ezredfordulón a Playboy és a People magazin szavazásán is őt választották az elmúlt évszázad legszexisebb nőjének. Életéről több száz könyv, számos film, színdarab és dal született.
2022-ben a Netflixen mutatták be a Marily Monroe rejtélye: A soha nem hallott szalagok című dokumentumfilmet, valamint az Andrew Dominik rendezte, Joyce Carol Oates azonos című bestseller-regénye alapján készült Szöszi (Blonde) című életrajzi drámát, amelyben Ana de Armas alakította Monroe-t.
