Már nem csak idős korunkra teszünk félre, hanem kiégés esetére is
Aki tudatosan készül az öregségre, az még aktív életében - a kötelező nyugdíjbizotsítás mellett is - takarékoskodik. Sokan az előre nem látható élethelyzetek áthidalására is tesznek félre pénzt. Van azonban egy új trend, ami egyre jellemzőbb Szlovákiában is. Ez pedig az ún. kiégés esetére szolgáló alap.
Bárkinek az életében eljöhet olyan időszak, amikor egyszerűen már nem bír annyit dolgozni, mint előtte, vagy mint amennyi kívánatos lenne. Amikor lassítani kell, szabadságra van szükség, vagy pedig a testi-lelki egészség visszanyérésére kell fókuszálni. Az ilyen helyzetek kezelésére szolgálhat a kiégési alap.
Ez a megtakarítás azonban nem a klasszikus értelemben vett vésztartalék váratlan kiadásokra vagy jövedelemelvesztés idejére. A célja az, hogy anyagi szabadságot adjon az embernek, még mielőtt a kiégés oda vezetne, hogy kénytelen kiesni a munkából.
A kiégés meglehetősen alattomos, nem egyik pillanatról a másikra érkezik. Sokszor szinte észrevétlenül kezdődik. Az ember hosszú ideje fáradtnak érzi magát, a munka már nem okoz örömet számára, a szabad hétvége, az áhított szabadság sem hozza lázba. A legnagyobb gond akkor van, amikor nem engedheti meg magának a lazítást, mert rendszeres jövedelemre van szüksége.
Épp az ilyen időszakok átvészelésére szogál az ún. burnout fund, vagyis pénzbeli tartalék kiégés esetére. Olyan pénzről van szó, amit kifjezetten erre a célra rakunk félre rendszeresen. Hogy szükség esetén hosszabb szabadságra mehessünk, lazíthassunk a munkatempón, munkahelyet válthassunk vagy pedig regenerálódhassunk, miközben nem kell azon stresszelni, hogy miből fizetjük ki a számláinkat. A lényeg, hogy tudatosan felkészülünk az olyan időszak(ok)ra, mikor kilépünk a mókuskerékből.
Fontos tudni, hogy mennyi időre és pénzre van szükségünk ehhez. Már a kis összegű rendszeres havi megtakarítással is elérhető, hogy a munkában megfáradt ember pihenőre menjen.
A kiégés a modern kor betegsége, általában hosszabb stresszes időszak után jelentkezik, amikor az embernek nincs elég ideje a pihenésre és a regenerálódásra. Ilyenkor elveszti a motivációját, örökké fáradt és a mindennapi tevékenységek is teherré válnak számára. Általában teljesítménycsökkenéssel is jár.
Főbb tünetei az örökös fáradtság, a motiváció elvesztése, apátia és elégedetlenség, ingerlékenység és hangulatingadozás, alvászavarok, emésztési problémák, fej- és hátfájás, rosszabbodó koncentrációkészség.
A kiégés nem depressszió, még ha a tünetei hasonlóak is. Ilyenkor főleg a munkához, munkahelyi helyzethez köthetők a problémák. Ellenszere a rendszeres pihenés, a munka és a szabadidő szigorú szétválasztása és a stresssz csökkentése.
