Mankótörő Pöstyén
Pöstyén városát gyógyfürdője mellett építészeti öröksége is a felvidéki bakancslistára helyezi. A Vág-menti város felvirágzása egybeesik a régi századforduló polgárosodásával, a viharos huszadik század egymást követő nemzedékei által boldog békeidőként emlegetett, mára Atlantiszként elsüllyedt korral.
Az európai hírű fürdővárossá váló Pöstyén arculatát meghatározó szecessziós épületetek egy ügyes befektető és egy tehetséges építészpáros szerencsés kapcsolatának köszönhetően valósulhattak meg. Winter Lajos, illetve a Böhm Henrik és Hegedűs Ármin alkotta építészpáros együttműködéséből építészeti remekek egész sora született meg, hirdetve a 19-20. század fordulójának máig impozáns örökségét.
A Monarchia utolsó évtizedei szédítő ütemű fejlődést hoztak, Európa szerencsésebb régióihoz képest több évtizedes késéssel a dualista birodalom keleti felén, a történelmi Magyarországon is nagy lendületet vett a polgárosodás, amely alapjaiban formálta át az egyre szélesedő társadalmi csoportok életmódját. A polgárosodás együtt járt a fürdőkultúra felvirágzásával szerte a Monarchiában. A 19. század utolsó évtizede előtt még álmos felvidéki kisváros, Pöstyén története is ekkor vett fordulatot.
A 18. századtól a település az Erdődyek birtoka volt, ők építtették az első fürdőházakat a már középkor óta ismert gyógyvizű források közelében. Az első kőből emelt fürdőépület a később a felvidéki szecesszió ékszerdobozává váló Pöstyénben még klasszicista stílusban épült az 1820-as évek elején Erdődy János jóvoltából.
A város és a fürdő felvirágoztatása a Winter családhoz kötődik, akik az 1880-as évek végén vették bérbe a pöstyéni fürdőt, és építették ki az Európa-szerte népszerűvé váló komplexumot.
Ekkor épültek a Böhm Henrik és Hegedűs Ármin nevéhez kötődő szecessziós épületek. Az építészpáros a Zöldfa Szálló átépítésével kezdte pöstyéni működését, amelyben a korban minden igényt kielégítő lakosztályok és vendégszobák kaptak helyet, de itt volt az építtető Winter Lajos apartmanja is, aki hosszú, hányatott életét végül az épület egyik szerény kialakítású szobájában fejezte be.
A Fürdőszigeten Böhm és Hegedűs tervei alapján épült meg az 1910-es évek elején a Hotel Thermia Palace és az Irma Fürdő balneoterápiás gyógyintézete, amely rövid idő alatt nemzetközi hírnevet szerzett. A következő években a látogatók folyamatosan növekvő száma miatt egyre újabb hotelek, panziók és fürdővillák épültek.
A Hotel Fischer (a későbbi Hotel Lipa) 1912-ben épült fel Pöstyén központjában, korának egyik legimpozánsabb fürdőszállójaként, ugyancsak Böhm Henrik és Hegedűs Ármin tervei alapján. Az évtizedekig a város egyik büszkeségének számító épület 1998-ban leégett.
A nagy háború, ahogy a kortársak az első világégést emlegették, Pöstyénre is árnyékot vetett, de a város fejlődését nem törte meg. Az 1915–16-ban megépült Pro Patria fürdőszálló a frontról visszatért sebesült katonákat fogadta, a háború után kórházként használták tovább. A szintén a Böhm–Hegedűs építészpáros tervei alapján épült fürdőszálló a romló gazdasági helyzetben már jóval szerényebb kivitelezésben valósult meg, a történelem fintora, hogy a felvidéki magyarság „zárójeles éveinek” kezdetén a gipszből formázott Pro Patria felirat lekerült az épület homlokzatáról.
A két háború között a pöstyéni fürdőkomplexumot továbbra is a Winter család működtette. Az ipolysági születésű, magyar identitású Winter Lajos az államfordulat után is a maradás mellett döntött, érzékelve a város nagyrészt szlovák lakosságának megbecsülését. A sikeres vállalkozó lokálpatriotizmusát jól mutatja, hogy 1928-ban múzeumot alapított a környék néphagyományainak és régészeti leleteinek bemutatására. A két háború között tovább bővült a fürdőkomplexum – ekkor épült az Éva Strandfürdő és a Kolonád-híd, amely a Vág felett át-ívelve köti össze a városközpontot a Fürdőszigettel.
A Kolonád-híd a funkcionalista építészet remekeként 1930 és 1933 között épült meg Emil Belluš tervei alapján, mai formáját az 1956-os újjáépítése során nyerte el, miután a visszavonuló német csapatok 1945-ben felrobbantották. A híd város felőli lábánál áll a Pöstyén jelképévé vált bronzszobor, amely egy mankóját kettétörő férfit ábrázol, hirdetve a fürdő gyógyító erejét. A Mankótörő, a pozsonyi Robert Kühmayer alkotása, 1933-ban készült el.
A gyógyulást jelképező mankótörő szimbóluma azonban már évtizedekkel korábban meghonosodott, köszönhetően Winter Lajos üzleti érzékének, aki egy könnyen megjegyezhető jelképet keresett, amelyet Pöstyénhez kötnek a gyógyulni vágyók. Ezért kérte fel még az 1890-es években a német származású grafikust, Heyer Artúrt, hogy öntse vizuális formába a fürdő lényegét, a gyógyulást.
Az egyre viharosabbá váló huszadik század sikerei csúcsán törte ketté Winter Lajos életét. Előbb Tiso Szlovákiájában az arizáció, majd 1948-ban a kommunista Csehszlovákia államosítása fosztotta meg a zsidó származású vállalkozót élete munkájától, a pöstyéni fürdőtől. Bár a Winter család még a századelőn katolizált, a vészkorszak idején Winter Lajost előbb a szeredi gyűjtőtáborba, majd Theresienstadtba hurcolták.
Hazatérve, miután minden üzleti érdekeltségétől megfosztották, Winter teljes kisemmizettségben élt. A kommunista rendszer évekig kitiltotta abból a fürdőből és azokból a palotákból is, amelyeket ő maga álmodott meg és építtetett fel. Idős korában hűséges házvezetőnőjével, König Micivel nagy szegénységben élt Pöstyénben. A helyiek gyakran láthatták, amint a gyógyüdülő elegáns vendégei gyűrűjében fát és rőzsét cipel a puszta megélhetésért.
Winter Lajos 1968. szeptember 15-én hunyt el Pöstyénben, 97 éves korában, röviddel a prágai tavaszt követő szovjet intervenció után. Csak jóval halála után kapta meg a méltó elismerést: az 1989-es rendszerváltást követően Pöstyén főutcáját róla nevezték el, 2019-ben pedig bronzszobrot állítottak tiszteletére a Kolonád-hídon. Az igazi megbecsülést azonban az adja számára, hogy élete főműve, a pöstyéni fürdő ma Szlovákia legnagyobb és méltán világhírű mozgásszervi gyógyászati központja, ahol évente mintegy 400 ezer vendégéjszakát töltenek el a látogatók.
Megjelent a Magyar7 2026/31-32.számában.
