Makó, a hagyma és a Makovecz-épületek városa - KÉPEKKEL
Vannak települések, amelyek nevével bizonyos tárgyak vagy fogalmak összeforrtak. Makó esetében ez a hagyma. Hogy mit „tud” az itt termesztett hagyma, arra a későbbiekben még visszatérünk. Kezdjük a Csongrád-Csanád megyében található város bemutatását annak rövid történetével.
A város első felvirágzása a 13. század második felére esik, amikor Makó bán lett a település földesura. A középkorban számtalan apró falu volt ezen a tájon, amelyek a 14. és 15 század fordulóján egyesültek, és megindulhatott városias fejlődésük. A környék piaci központja is itt alakult ki. Makót azonban a tragédiák sem kímélték: előbb a tatár hordák égették fel, majd 44 évvel később a temesvári basa katonái, amikor a lángok martalékává vált a templom, a városháza és a levéltár. A legtragikusabb éve mégis 1686 volt, amikor a visszavonuló törökök felgyújtották a várost, amely csak 1699-ben kezdett újra benépesedni. Innen számítják a mai Makó történetét is.
Magyarország legmélyebben fekvő városában járunk, országosan itt a legmagasabb a napsütéses órák száma. Több mint 20 ezren lakják, nagyon közel van a megyeközponthoz, Szegedhez, illetve az ugyancsak megyei jogú Hódmezővásárhelyhez. A városban feltűnően sok a zöldterület, szélesek az útjai, amelyek sugarasan épültek ki. Makónak a 19. és 20. század fordulóján több lakosa volt, mint Pécsnek vagy Kassának, de amikor Trianon miatt hirtelen határszéli településsé vált, fejlődése megtorpant.
A belváros
Sétánkat a város gimnáziumánál kezdjük. Ebben az épületben tanított egykor Juhász Gyula, itt töltötte gimnáziumi éveit József Attila, akinek itt látott napvilágot első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben Juhász Gyula előszavával. József Attila emlékét az itt lakók ma is őrzik, egykori iskolája előtt áll a szobra, de a múzeum is az ő nevét viseli, ahol a költő és a város kapcsolatát egy kiállítás mutatja be.
A városnak egykor színháza is volt, amely mindössze tíz hónap alatt épült fel, és ez országos viszonylatban is jelentős nyári színháznak számított. A Hollósy Kornéliáról elnevezett 850 férőhelyes színházat 1903-ban nyitották meg, de mivel az épületet életveszélyesnek nyilvánították 1937-ben bezárták. Voltak, akik harcoltak a felújításáért, ennek ellenére 1941-ben megszületett a színház lebontásáról szóló határozat.
A hagymaszökőkúttal szemben, a csipkeházak előtt elhaladva juthatunk el a városházához, amely egykor Csanád vármegye székháza volt. Az eredetileg barokk stílusban épült házat 1839-ben klasszicista stílusban átépítették. Az ismert színésznő, Hollósy Kornélia – akiről később a színházat is elnevezték – 1879-től a főispán hitveseként szintén a ház lakója volt. Az épület előtt emelkedik Kossuth Lajos szobra, amelynek az az érdekessége, hogy teljes egészében közadakozásból készült, és 1905-ben avatták fel.
A város egykori zsidósága
A városban egykor színes zsidó közösség élt, neológok, ortodoxok és nagykalapos haszidok. Itt élt az Alföld legnagyobb zsidó közössége. Makóra költözésük az 1740-es évek elején kezdődött, a gyorsan növekvő hitközségük miatt Makót a teológiai és kulturális élete okán gyakran „Kis Jeruzsálemnek” is nevezték. 1944-ben még 1729 zsidó polgár lakott a városban, ám a holokauszt során kétharmaduk elpusztult. Akik pedig túlélték, azok 1956 után szétszóródtak a nagyvilágban. Leszármazottaik úgy őrzik a város emlékét, hogy évente visszajárnak Vorhand Mózes rabbi halálának évfordulóján.
A város talán legismertebb szülöttje, Pulitzer József is zsidó származású volt, Joseph Pulitzer néven lett újságíró, lapkiadó és sajtómágnás Amerikában. Ő rakta le a modern amerikai újságírás alapjait, róla nevezték el a világ egyik leghíresebb újságírói elismerését, a Pulitzer-díjat. Politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikai tömegek előtt. Makón emléktábla és szobor is őrzi Pulitzer József emlékét.
Magyarországon kevés ortodox zsinagóga maradt meg. Ezek egyike a romantikus stílusban épült makói zsinagóga, Magyarország második legnagyobb ortodox zsinagógája. A különleges épületet 2020-ban felújították, így ma Makó egyik ékessége. A zsidóüldözés áldozatai tiszteletére a város lakói emlékművet emeltek és 2007-től botlatókövek jelzik az egykori makói zsidók lakóhelyét.
A makói hagyma
A makói vöröshagyma 2009-től az Európai Unió által hivatalosan is eredetvédett hungarikum. Makói hagyma csak Makón termesztett hagyma lehet. Érdekessége, hogy az ottani természeti adottságok miatt a növény nem képes egy nyár alatt kellő nagyságúra megnőni, ezért a tenyészidőt egy évvel meg kellett hosszabbítani. A makói termesztési eljárás titka a nagyobb méretű dughagymák hőkezelése (szárítása). Ez egy tipikusan makói eljárás, amelynek következtében a hagyma nem hoz virágszárat, feje viszont nagyobb lesz.
A száraz és forró nyár, a napsütéses órák magas száma kiváló minőséget, többrétegű, jól záródó héjazatot eredményez, mely az eltarthatóság feltétele. Ezenkívül sajátos a hagyma aromája is.
Egy fennmaradt írás szerint 1925-ben 4125 vagonnyit szállítottak belőle szerte a világba. Az értékesítéshez azonban kellettek az itt élő ortodox zsidók nyugati kapcsolatai is.
Makovecz-épületek városa
Él egy mondás, amely szerint: „Mindegy, Makovecz mit épít, a végén úgyis templom lesz belőle”. Nos, a legtöbb Makovecz Imre által tervezett épület Makón található, ezért gyakran nevezik a várost a Makovecz-építészet fellegvárának. A magyar és a nemzetközi organikus építészet mesterének nincs egyetlen épülete sem Budapesten, a vidéki városokban viszont annál több. A 2011-ben elhunyt, Kossuth- és Ybl-díjas építész alkotásai egyediek, hiszen személyes stílust teremtett, amelynek legnagyobb tárháza Makó városa, ahol több, immár műemlékként védett épületét megtalálhatjuk. Összesen 12 épületet és két közteret tervezett ide, beleértve az országosan is ismert Hagymatikum fürdőt és a Hagymaházat.
A makói Hagymaház fő jellemzője a két, üvegfelületekkel megtört torony és egy színházteremként is működő, kupolás főépület. Ez volt Makovecz első épülete a városban; ma kulturális központ. Az építész a Hagymaház rekonstrukciója kapcsán került kapcsolatba a kisvárossal. A munkakapcsolat hosszú távú együttműködéssé alakult, mert a település polgármestere és az építész remekül megértették egymást.
A Hagymaháznál is nagyobb szabású épület, a csodapalota-számba menő Hagymatikum, a makói városi fürdő. Itt is két torony által határolt hatalmas kupola alkotja az épületet, bonyolult és látványos belső terekkel és nem kevésbé bonyolult tetőzettel. Ez Makovecz Imre legnagyobb alapterületű épülete, amelynek átadását sajnos már nem élhette meg, így ez lett az utolsó alkotása is. Ugyancsak Makovecz Imre tervezte Makó újvárosi bölcsődéjét, autóbusz-pályaudvarát, Zenepavilonját.
Makó gyógyvize
Egy 1956-os kútfúrás során tört fel először a föld mélyéből az a 41 °C-os gyógyvíz, amely alkáli hidrogén-karbonátot tartalmaz. 1961-ben hozzáláttak a fürdő építéséhez, 1982-ben felavatták a fürdő gyógyászati részlegét, 1988-ban pedig a fürdő vizét hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánították. A rendszerváltás után felfedezték a marosi iszap jótékony hatását, és erre alapozva a fürdőt különféle gyógyászati szolgáltatásokkal bővítették. A ’90-es években a fürdőkultúra látványos fejlődésnek indult, 2013 szeptemberében a komplexum országos gyógyfürdői minősítést kapott. A fürdő gyógyvize kiválóan alkalmas különböző mozgásszervi és reumatikus panaszok kezelésére, valamint a stresszoldásra és a szervezet regenerálására. A komplexum sokszínű élmény-, gyógy- és wellness részlegekkel, valamint egyedülálló szaunaparkkal is rendelkezik.
A jellegzetes kupolákkal tarkított épületegyüttes belső tere is szemet gyönyörködtető. Az élménymedencék közepénél elhelyezkedő 10 méteres organikus „életfa” oszlop és az égboltra nyíló üvegablak különleges hatást kölcsönöz a térnek. A fürdőben összesen 18 medence és 7 száraz szauna áll a látogatók rendelkezésére.
Egy várost néhány mondatban lehetetlen bemutatni, de talán olvasóink is kedvet kaptak ahhoz, hogy ellátogassanak Makóra.
Megjelent a Magyar7 2026/38. számában.
