Mentőt magyarul is
Ha Szlovákiában mentőt hívunk, vajon csak szlovák nyelven kaphatunk választ a telefonban? Ha nincs közös nyelv a diszpécserrel, hogyan oldódik meg a helyzet? Esztergályos Árpáddal, a Szlovák Egészségügyi Mentőszolgálat Műveleti Központjának munkatársával beszélgettünk.

Dunaszerdahely a Nagyszombati kerületbe tartozik, ezért az ottani központba futnak be a hívásaink. Ez ugyan csak addig igaz, míg nem fordul elő, hogy minden operátor elfoglalt. Ilyenkor mindig a szomszédos kerületben keres a rendszer szabad kollégát, ami a mi esetünkben általában Pozsony. Ha éppen Pozsonyban is elfoglaltak, akkor addig keresgél a rendszer elérhető diszpécsert, amíg nem tudják felvenni valahol az országban. Tehát előfordulhat, hogy ha Dunaszerdahely környékén kérünk segítséget, akkor azt Zsolnán, vagy akár Eperjesen kapjuk meg.
Az sem csak a szerencsén múlik, hogy valakivel esetleg magyarul tudunk beszélni, majdnem minden kerületben van ilyen kolléga. Még a Besztercebányai kerületben is találunk olyan diszpécsert, akitől magyarul kérhetünk segítséget. A határ menti kerületekben olyan nyelven is beszélnek az operátorok, amik a határon túl használatosak. A központok munkatársai olyan nyelvi képességekkel rendelkeznek, hogy meg tudják ítélni, kell-e keresni másik kollégát. A monitoron látják, hogy milyen nyelvű diszpécserek vannak éppen bejelentkezve a rendszerbe, így őket már irányítva kapcsolják. Azt gondolnánk, hogy ez lelassítja majd a segítség érkezését, ez azonban nem így van. A szakértő elmondta, hogy legfeljebb fél percet vesz igénybe a keresés, de közben már dolgoznak azon, hogy a címünk alapján megtaláljanak minket a mentős munkatársak.
A szlovák központ a szomszédos országokkal is tartja a kapcsolatot, hiszen sok szlovák állampolgár költözött akár Magyarországra, akár Ausztriába. Ezért természetesen összedolgoznak a külföldi kollégákkal is, hiszen emberi életekről van szó.
Az, hogy a telefonban a saját nyelvünkön magyarázhatjuk el a diszpécsernek, hogy mi történt, nem jelenti azt, hogy a helyszínre kiérkező mentősök is magyarul (vagy akár más nyelven) tudnak majd velünk beszélni. Erre jó példa egy japán hölgy esete, aki európai kirándulása során éppen Szlovákiában szorult segítségre, és a japánon kívül csak angolul tudott kommunikálni. Hozzá olyan mentősök érkeztek ki, akik viszont nem beszéltek angolul. Ezt úgy oldották meg, hogy behívtak a központba, és egy kolléga telefonon keresztül fordított nekik. A hölgyet végül súlyos szívproblémákkal szállították kórházba, ahol megkapta a megfelelő kezelést, és folytathatta európai körútját.
Az angolul telefonálók a 90-es években kezdtek elterjedni, mikor is több külföldi telepedett le nálunk, mert ide jöttek angolt tanítani. Árpád szerint a személyes kommunikáció könnyebben megy, hiszen kézzel-lábbal is magyarázhatunk egymásnak, azonban telefonon keresztül sokkal bonyolultabb a helyzet, mert olyankor nem támaszkodhatunk nonverbális jelekre. Ha sehogy sem találják meg a közös hangot a hívóval a telefonban, addig igyekeznek szóval tartani az illetőt, amíg meg tudják szerezni a címet, hogy mindenképp küldhessenek mentőkocsit a helyszínre, aki utánajár, hogy miről is van szó.
Azon kívül, hogy pszichológusok is képzik őket, ők is fordulhatnak hozzájuk segítségért, hiszen az ember könnyen kiéghet egy ilyen jellegű munkahelyen, főleg, ha nehéz esetekkel találkoznak a telefonban. Ahogy mi, úgy ők is igénylik a segítséget – és meg is érdemlik!