Magyarország legnagyobb boroshordójára új szerep vár?
Különlegességet rejt az egyik budafoki pince. A hatalmas boroshordót a Magyar Állami Pincegazdaság megrendelésére 1927-ben készítette Hohl Lipót budafoki kádármester. Az 535,5 hektoliter befogadóképességű hordó a Trianon utáni Magyarország legnagyobb ilyen jellegű borászati eszköze volt. A későbbi pápa, XII. Pius maga áldotta meg az 1938-as eucharisztikus kongresszus egyik attrakcióját.
Az 1890-ben született Hohl Lipót az első világháborúban a haditengerészetnél szolgált, több csatában is részt vett. Később az állami pincegazdaságban volt oktató, és több kézműves-kiállításon is arany helyezést ért el munkáival. Ki másra, mint rá bízták a hatalmas, 54 ezer literes hordó megépítését. Állítólag minden egyes dongájához egy-egy tölgyfát kellett kivágni.
Évekkel később az eucharisztikus kongresszus lázában élő ország megannyi különlegességgel próbált megemlékezni a jeles eseményről. A pincegazdaság akkori igazgatója, Fornády Elemér tervei alapján fafaragással díszítették a kapitális méretű hordót: rákerült a történelmi Magyarország, benne Csonka-Magyarország térképe, valamint Szent István király mellképe, két évszámmal: 1038–1938. A király halálának 900. évfordulója jelentős szerepet játszott abban, hogy a 34. eucharisztikus kongresszust Budapesten rendezték meg. Ennek megörökítésére a XXXIV. Congress Eucharistic Internat feliratot és a kongresszus emblémáját (fekvő helyzetű kereszt, fölötte áldoztatókehely egy sugárzó szentostyával) faragták rá. Innen kezdve a hordó kétnevű lett: Szent István-hordóként és eucharisztikus hordóként is emlegették. A kongresszus kezdetén a pápát képviselő Pacelli bíboros (a későbbi XII. Pius pápa) a pincében megáldotta, benne az akkor tárolt badacsonyi olaszrizlinget, az elmondások szerint ez volt a kongresszus hivatalos misebora. A hordót a múlt század ötvenes éveiben megrongálták, faragványai egy része megsérült, más részét eltávolították. Ami maradt, ma egy budafoki pincében található.
– érvel Tarján Balázs borszakíró, a Magyar Bor Akadémia tagja, aki aktív korában évtizedeket töltött a közigazgatásban, most pedig a különleges ipartörténeti alkotás megmentésére keres társakat.
– egészíti ki korábbi gondolatait Tarján Balázs, aki szerint a felújított alkotást az idei kongresszus idején kiállíthatnák a Szent István-bazilikában (talán Esztergomban?). A kongresszus után pedig mint a magyar szőlő-bor gazdaság ritka ereklyéje a Mezőgazdasági Múzeumban kaphatna helyet.
