2020. augusztus 26., 14:46

Magyarok az olimpiákon XXIII.: Sidney 2000 - Vízilabdában mi vagyunk a császárok!

Az atlantai olimpia után az ötkarikás játékok a déli féltekére kerültek, Melbourne-t követően másodszor kapta meg Ausztrália a rendezés jogát. Sydney  5 pályázó, az előzetesen fő esélyesnek tartott Peking elől halászta el a dicsőséget.

Fotó: allsport.com

Sorrendben ez volt a huszonhetedik, gyakorlatilag a 24-ik olimpia, hiszen a világháborúk miatt három olimpiát nem rendezhettek meg. Sydney felkészülten várta a világ sportolóit, most először küldött versenyzőket Eritrea, Mikronézia, vagy az alig 22 000 fős, festői szépségű csendes-óceáni szigetcsoport Palau.

Az időjárás is kegyeibe fogadta a részvevőket, egy jó hangulatú, emberi olimpiát láthattunk.

A lángot az őslakos gyökerű Cathy Freeman gyújtotta meg, majd olimpiai bajnok lett 400 méteres síkfutásban. 10 évvel az olimpia megnyitója után Freeman a következőket nyilatkozta: Azóta sem halványodtak el az emlékek, az ottani élményeket életem végéig magamban fogok hordani. Remélem, hogy ezek az események nem csak számomra, de a még meg nem született leszármazottaim számára is kitörölhetetlen emléket jelentenek.”

Az ausztráloknak volt miért emlékezniük, egy nagyon sikeres olimpiát rendeztek, illetve az eredményeik is magukért beszéltek. A játékok egyik legnagyobb sztárja Ian Thorpe volt, az ausztrál úszó 3 aranyat és két ezüstöt nyert, a 4x100-as gyorsúszó váltót 0,19 másodperccel megelőzve az amerikai csapatot, majd a parton örömükben gitározó mozdulatokat tettek, ezzel üzenve a kissé nagyképű ellenfélnek. Az USA váltó egyik tagja, ifj. Gary Hall, ugyanis a játékok előtt fellengzősen azt mondta, úgy elvernek mindenkit, mintha gitárt pengetnének. „Életem legszebb napjait éltem akkor, de a 400 gyorson szerzett győzelem után nem tudtam igazából felszabadultan ünnepelni, ott viszont eszembe jutott ez a dolog és végre igazán elengedtük magunkat.”- mondta Thorpe, a gitározás ötletgazdája, a tíz éves jubileum idején.

Egymás után harmadszor győzött gerelyhajításban a cseh Ján Železny, 10 000 méteren megvédte címét az etióp futó, Hailé Gebreselassié, Marion Jones, amerikai sprinter 3 aranyat és két bronzot rohant össze. 

Utóbbi környezetében kis túlzással nem volt olyan ember, aki ne bukott volna meg valamely doppingteszten. 2007 októberében így ő is elismerte, hazudott, amikor korábban azt állította, soha nem használt doppingszereket, bár kiemelte, mások vitték rossz utakra, ő csak edzője utasítását követte.

Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága hivatalosan is megkövette a világot az eset után.

A fény és árnyék bemutatása után jöjjenek a mieink.

23 sportágban 178 sportolónk indult, akik 8 arany-, 6 ezüst- és 3 bronzéremmel gazdagították Magyarország dicsőségtábláját. A nemzeti lobogót Kőbán Rita, olimpiai bajnok kajakozó vitte, Atlanta után most be kellett érnie 500 méteren a női négyes tagjaként egy ezüsttel. Kajak-kenuban a férfiak vitték a prímet, négy aranyat és egy bronzot szereztek, a hölgyek két ezüstöt is hozzáraktak. A már említett négyes mellett másodikként futott célba 500-on a Kovács Katalin, Szabó Szilvia duó.

A négy aranyból hármat a zárónapon szereztek kajak-kenusaink, társult az utolsó napon a férfi vízilabda arany, de erről majd később. 

Kolonics György nyerte a férfi kenu egyes 500 méteres számát, 4 olimpián vett részt és azokon 2-2 arany- illetve bronzérem volt a jutalma. Készült az ötödikre is Kozmann Györggyel párban, de Peking előtt 24 nappal edzés közben rosszul lett és meghalt. A vizsgálat szerint szívtágulattal járó szívizom-betegség volt a halál oka.

Már az első előfutamban biztosította helyét a másnapi döntőben, ekkor már a kajak négyesünk olimpiai bajnoknak mondhatta magát. Storcz Botond, Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos, Horváth Gábor összetételű csapat a németek és a lengyelek előtt győzött. A németek voltak a nagy ellenfél, de a döntőbe a magyarok 1,5 másodperccel jobb idővel kerültek be. Ez már jelentett valamit… Fél távnál mi vezettünk, majd a németek elénk kerültek, de 250 méterrel a cél előtt robbantottunk és meglett az arany. Storcz a Telesport érdeklődéséré, hogy honnét volt az erő azt válaszolta:

Téthelyzetben tudjuk hozni magunkat. Megfogadtuk, ahogy a lányok veszítettek, úgy fogunk mi nyerni.”

Most pedig térjünk vissza Kolonicsra és a vasárnapi aranynapra. Az időjárás is bezavart, hatalmas volt reggel a szél, a döntők ezért később kezdődtek. Gyurink a hármas pályán, a nagy ellenfél, az orosz Opaljov az ötösön indult. 250 méternél Kolonics negyedik volt, de a célba ő ért elsőként. Ő az egyetlen kenusunk, aki egyéniben és párosban (Atlanta, 1996) is győzni tudott 500-on. „Mákom volt ezzel a széllel, de azt a helyzetet kell megoldani, amiben éppen vagyunk. Hihetetlen ez az egész. Edzésen megesik, ha ilyen szél van, akkor elhalasztjuk, ki sem megyünk, mert nehéz benne evezni. Bele kellett tennem ebbe a versenybe az elmúlt 18 év minden tapasztalatát, de úgy érzem, ez sikerült. Talán egyszer majd fel is fogom, mi történt”- nyilatkozta.

Ne feledkezzünk meg az edzőjéről, Ludasi Róbertről sem, aki szerint teljesen mindegy Gyurinak, hogy fú a szél vagy nem, ő egy klasszis. A 2008-ban bekövetkezett tragédia előtt pár nappal a Nemzeti Sportnak nyilatkozott: „Azt érzem, hogy összeértem a testemmel. Korábban sokszor betegeskedtem, sérült voltam, mert mindent szívvel-lélekkel akartam megcsinálni. Mostanra megértem a testem jelzéseit.”

Storcz és Kammerer megnyerte a kajak kettes 500-at, Pulai Imre és Novák Ferenc pedig kenuban tette ugyanezt ezen a távon. A két Krisztián, Bártfai és Veréb pedig 1000 méteren, kajak kettesben lettek harmadikok. Ezen az olimpián a kajak-kenu volt a legsikeresebb sportágunk.

Vízilabdásaink hatszoros bajnokként érkeztek Sydney-be, csakhogy az utolsót 1976-ban, Montrealban nyertük. Most újra sikerült, elindult az egyébként állatorvos Kemény Dénes vezette csapat szekere. Kósz Zoltán, Szécsi Zoltán (kapusok), Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergő, Märcz Tamás, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Vári Attila összetételű csapat utazott ki Sydney-be. Nehéz csoportba került a csapat, két vereség is becsúszott a horvátok és a jugoszlávok ellen, ráadásul a horvátok ellen Keményt is kiállították.

A görögök, hollandok és az amerikaiak legyőzése azonban elegendő volt a továbbjutáshoz a csoportból.

A negyeddöntőben következtek az önbizalomtól duzzadó olaszok. A játékosok az egyik éjszaka a gőzt is kiengedték, elmentek szórakozni, majd Kásás négy góljával 8-5-re megvertük az olaszokat. Következtek a jugók, a harmadik negyed elején Kemény a kapuscsere mellett döntött, jött Szécsi Zoltán, mi pedig mentünk a döntőbe. 8-7 ide. A döntőben aztán igazi örömjátékot bemutatva lemostuk az orosz csapatot: 13-6.

24 év után újra olimpiai bajnok lett a magyar csapat, Vári Attila csodagóljára sokan emlékezhetnek.

Olimpiai bajnok lett Csollány Szilveszter tornában, gyűrűn, Nagy Tímea párbajtőrben, és a piros-fehér-zöld körmű Kovács Ágnes 200 méteres mellúszásban. Az olimpia nagy hősei voltak még a teljesség igénye nélkül Szabolcsi Szilvia kerékpáros, aki ötödik helyen végzett 200 méteres sprint számban, illetve a Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina páros, akik asztaliteniszben negyedikek lettek. Az Európa-bajnok páros a legjobb 16 között kezdett, ahol az „ősi német családból” származó Jie Schöpp és Qianhong Götsch duó várt rájuk, 3-0 ide. Jöttek a dél-koreaiak, megint 3-0 ide. Az elődöntőben aztán 3-1-es vereség egy kínai párostól, és a bronzmeccsen pedig jött a dráma. 2-0- ra vezettek már a dél-koreaiak, innét visszahozták a meccset Bátorfiék – 2-2. Az ötödik szettet aztán 21-19-re behúzták az ázsiaiak, a hölgyek csalódottsága leírhatatlan volt. Nem létezhet olyan összefoglaló írás erről az olimpiáról, amiben nem említenék meg, sportszerető magyarok millióinak nagy csalódását, a női kézilabda döntőjét.

Mennyből a pokolba ezt nyugodtan mondhatjuk.

A Mocsai Lajos vezette csapat döntőbe jutott, ilyenkor szokás azt a közhelyet előhúzni, hogy a játékok előtt mindenki aláírta volna az ezüstöt. A döntő 46-ik percében 23-17 állt az eredményjelző táblán a mi javunkra. A dánok időt kértek, és megfordították a meccset 31-27-re. Így aztán a százötvenedik olimpia aranyra még négy évet kellett várnunk, Athénban Nagy Tímea párbajtőrben szerezte meg. A vereség ellenére ez egy csodálatos csapat volt, amelyik számtalan örömteli pillanattal ajándékozott meg minket. Íme, a keret: Balogh Beatrix, Deli Rita, Farkas Ágnes, Farkas Andrea, Kántor Anikó, Kökény Beatrix, Kulcsár Anita, Lőwy Dóra, Nagy Anikó, Pádár Ildikó, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina, Radulovics Bojana, Simics Judit, Siti Beáta.    

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.