Magyarok az olimpiákon XXII.: Atlanta 1996 - AZ olimpia
1990 őszén Tokióra figyelt a sportvilág, itt választották ki ugyanis a XXVI. nyári olimpia helyszínét. Hat pályázó volt Manchester, Toronto, Belgrád, Melbourne, Athén és Atlanta. Végül ketten maradtak versenyben, és szinte mindenki Athénra fogadott volna, hiszen a játékok elindulásának centenáriumán hol máshol is rendezhetnék meg az olimpiát, mint annak bölcsőjében. Tévedtek, a befutó Atlanta lett. Generációm meghatározó olimpiája!
Az „aranyolimpiára” a NOB minden tagállama jelentkezett, 197 ország majdnem 11 ezer sportolója indult. 24 újonca volt a játékoknak, ezek nagy része a volt szovjet tagköztársaságok sorából került ki. Ekkor indult először például Palesztina, Fehéroroszország, Szlovákia, Ukrajna vagy éppen a Zöld-foki Köztársaság.
Az olimpia költségvetése másfél milliárd dollárnál is többre rúgott, ebből negyedmilliárdot az a Coca-Cola adott, amelynek mit ad Isten, éppen a városban van a székhelye.
A közvetítési jogokat az NBC szerezte meg, amiért több, mint 400 millió dollárt fizetett. Az olimpiai láng négy hónapos út után érkezett a helyszínre, ahol Muhammad Ali gyújtotta meg. Hatalmas nyitóünnepséget rendeztek, több milliárd ember követte a tévé képernyője előtt, de a szervezés az nem sikerült a legjobban, majd négy órás várakozás után kezdődött a sportolók bevonulása, a végén pedig a sok ezernyi sportolót egyetlen szűk kapun engedték ki. Ahogy a Nemzeti Sport fogalmazott:
Térjünk át az olimpia főszereplőire, a sportolókra. A legtöbb aranyat egy úszó nyerte, Amy Van Dyken, ő volt az első amerikai nő, aki négy aranyat nyert egy olimpián. Említsük meg Írország legsikeresebb olimpikonját Michelle Smith-t is, aki 3 arany és egy bronzérmével, örökre beírta magát az ír történelembe. 27 évesen ért el világraszóló sikereket, ekkor lépett ki az ismeretlenség homályából. Sokaknak fúrta a kíváncsiság az oldalát a sikerei miatt, a gyanút tovább növelte, hogy férje korábban doppingolás miatt lebukott. Érdekes módon Michelle sosem ért rá, ha ellenőrök szerettek volna találkozni vele. Két évvel később már nem volt ilyen szerencsés, négy évre eltiltották a vizsgálati vizeletminta manipulálásáért.
Carl Lewis kilencre növelte aranyainak számát, negyedik olimpiáján is megnyerte a távolugrást.
Ne feledkezzünk meg a valaha élt egyik legjobb gyorsúszóról, Alekszandr Popovról sem, aki 2-2 aranynak és ezüstnek örülhetett. Mielőtt rátérnénk a mieink teljesítményére, nézzük mennyit változott Coubertin óta az olimpiák világa, ehhez egyetlen statisztika is elég. Az atlantai olimpia szervezői 10 millió dolláros profitra tettek szert a játékokból.
A magyar versenyzők 24 sportágban, 214-en indultak, a nyitóünnepségen a vívó, Szabó Bence vitte a nemzeti lobogót.
Az éremtáblázaton 7 arany-, 4 ezüst- és tíz bronzéremmel a 12-ik helyen zártunk. Nehezen indult a dolog, mert csak a hatodik napon lett meg az első arany. Rózsa Norbert nyerte a 200 méteres mellúszást, a második pedig Güttler Károly lett. Rózsa 1991-ben 100 méter mellen lett világbajnok, ekkor mondta róla idősebb Knézy Jenő, hogy „Olyan erős, mint aki radiátorokkal harmonikázik.” Kiválóságát bizonyítja, hogy a ’94-es vb-n olyan bravúrt vitt véghez, mint nagyon kevesen, megnyerte a 100 és 200 méter mellett is. Atlantában a döntőbe Güttler jutott a legjobb idővel, Rózsáé volt a negyedik idő, így a hatos pálya.
Az utolsó 25 méteren nyerte meg a távot, 1,3 másodperccel úszott gyengébben, mint a barcelonai ezüstnél, és alig fél századdal előzte meg Güttlert.
1980 után volt újabb kettős magyar siker férfi úszásban. Évekkel később a győzelméről az Indexnek a következőket nyilatkozta: „Világcsúcsra is képes lettem volna akkor, mert fejben nagyon erős voltam, de méterről méterre betartottam az utasításokat, tudatosan maradtam le, bíztam a hajrában. Az utolsó ötven méteren kellett eldöntenem a versenyt, rajta kellett maradnom Kornyejeven. Nem az volt a cél, hogy rekordot döntsek, hanem a győzelem, ami az egész magyar küldöttség első aranyérme is volt egyben.”
Maradjunk a medencében! Jött Czene Attila és a 200 vegyes barcelonai bronzérmese most csúcsra ért. Czene 1974-ben, Szegeden született, majd a szöüli olimpia előtt Széchy Tamás hívására Budapestre költöztek. Hetedik idővel került a döntőbe, cserébe megkapta az egyes, vagyis a surranó pályát. Innét aztán 22 századdal megelőzve a finnek csodaúszóját, Jani Sievinent besurrant az első helyre.
A döntő előtt Széchy Tamás megnyugtatta, a surranópálya tökéletes lesz, mert nincs hullámzás, és a többiek sem láthatják.
A hátúszásnál élete legjobb 50 méterét produkálta és az élre állt, mellúszásnál sikerült 35 másodperc alá mennie, így az utolsó résztávon, a gyorsúszásnál már hiába erőlködött a finn. „Önmagamnak is csodálatos meglepetés ez az eredmény. Érmet szerettem volna, de nem voltam eléggé magabiztos. Sievinent legyőzni komoly dolog, azért sikerült, mert jól bírtam a végét. Ésszel kellett úszni, mindenkire gondoltam az utolsó métereken.” - nyilatkozta a sajtótájékoztatón, ahol Sievinen is gratulált neki. Rózsa és Czene is Széchy Tamás tanítványai voltak, a világ valaha volt egyik legjobb úszóedzője összesen 8 arany-, 4 ezüst- és 3 bronzéremmel ajándékozta meg az olimpiákon a magyar szurkolókat. 73 éves korában, 2004-ben hunyt el.
Ötödször is felállhatott a dobogó tetejére Egerszegi Krisztina, aki a 200 hátat megnyerte, de ne feledkezzünk meg a 400 vegyesről sem, ahol bronzérmet szerzett.
„Örültem, mert bronzérmem nem volt még soha, ez az öröm azért nem volt felhőtlen, mert mégiscsak én voltam a címvédő. Hogy dacot váltott ki belőlem a hátralévő napokban, abban egészen biztos vagyok, mert nyerni mentem, és ott volt a fő számom, a 200 hát.”
A 200 hátat, ahogy mondani szokás utcahosszal nyerte, több mint négy másodperccel. Egerszegi Atlanta után abbahagyta az úszást „Nagyon családcentrikus voltam, úgy gondolkodtam, az úszás után majd gyerekeket szülök, amilyen gyorsan lehet, anyuka szeretnék lenni. Álomszerű, meseszerű volt így is, minden, ami történt velem, és tudtam, nem tarthat örökké az úszás. Ezzel a győzelemmel szép és kerek lett az egész pályafutásom.”
200 méteres mellúszásban feltűnt egy 15 éves magyar lány, Kovács Ágnes, aki harmadik lett.
Kajak-kenuban 2 arany, 1 ezüst és három bronz jutott nekünk. Első lett kenu kettes 500 méteren Kolonics György és Horváth Csaba, illetve kajak egyes 500 méteren Kőbán Rita. Rita 12 évesen kezdett kajakozni, az olimpia előtt férfiakkal edzett a felkészülés alatt, edzője Fábiánné Rozsnyói Katalin. Bár előtte kisebb nézeteltérésük miatt szakított vele, de Atlanta előtt már ismét ő volt Kőbán felkészítője. Kőbán egyéni olimpiai bajnok akart lenni, és ehhez Fábiánné kellett. „Az, hogy tőlem három aranyat vártak, egyszerűen vagy nem igaz, vagy vészes tudatlanságot takar. Mi ez az elégedetlenség?! Bár mindenben, mondjuk a mezőgazdaságban lennénk a világon olyan előkelő helyen, mint a sportban! És milyen körülmények között tartunk itt? Nekem például nincs hol és kivel masszíroztatnom, ha nem vagyok a válogatott edzőtáborában. Máshol bezzeg... Mindenhol fontosabb a sport, mint nálunk, mindenhol jönnek föl az ellenfelek. Örüljünk, hogy itt tartunk!” - nyilatkozta a Nemzeti Sportnak.
Kolonicsék minimális különbséggel győztek, Horváth szerint „Buborékcsík jelezte a célvonalat, úgyhogy mindketten láttuk, mikor kell berúgni a hajót. Amikor áthaladtunk a célvonalon, mellettünk a moldávok nagyon vidámak voltak. Utólag sem értem, minek örültek annyira.”
Kiss Balázs kalapácsvetésben öregbítette a magyar atlétika hírnevét, Kovács „Kokó” István pedig ökölvívásban. Mindketten elsők lettek. Kiss 12 centivel dobta túl amerikai ellenfelét, megszerezve ezzel a magyar atlétika 9. aranyérmét. Kokó az ünnepélyes eredményhirdetés után mestere, Szántó Imre nyakába akasztotta az érmét, a kép címe: Tanítvány hálája mesterének.
Végezetül női kéziseink Laurencz László vezetésével harmadikok lettek olyan mára már legendás nevekkel, mint pl. Kökény Bea, Meksz Anikó, Pádár Ildikó. A férfi vízilabdások sajnos elbukták a bronzmeccset is. Labdarúgóink 24 év után voltak újra olimpiai résztvevők, és azóta sajnos utoljára. A Dunai Antal vezette csapat mindhárom csoport meccsét, elveszítette.
