Magyarok az olimpiákon III.: Párizs 1900
Az első, Athénban megrendezett olimpia után a görögök szerették volna, ha ezentúl mindig náluk tartják e nemes versengéseket. Coubertinnek azonban más tervei voltak, mindig más-más színhelyben gondolkodott. A következő olimpiát Párizsnak szánták, egyebek mellett tisztelgésül Coubertin érdemeinek.
A számításukba azonban hiba csúszott.
A párizsi olimpia a nem túl hízelgő „zűrzavar olimpiája” nevet kapta az utókortól.
Már maga az a tény is sokat elárul a szervezésről, hogy a játékok több hónapig tartottak. 1900-ban ugyanis Párizs adott otthont, ahogy a franciák hirdették „minden idők legnagyobb” világkiállításának. A világ kulturális és technikai vívmányait bemutató nagyszabású rendezvény szervezői úgy gondolták, az olimpia csak a mostohatestvére lesz az Exponak, Coubertinnek sem sok beleszólást engedtek a dolgok folyásába. Nem volt megnyitó és záróünnepély, nem volt olimpiai stadion, és nem voltak hivatalos sportpályák sem.
A versenyeket parkokban, utcákon, játszótereken tartották.
Kis túlzással sem a nézők, bár lehet helyesebb, ha járókelőknek nevezzük őket, de még a sportolók sem tudták, hogy olimpián vesznek részt. Egy amerikai diáklány, a 22 éves Párizsban művészettörténetet tanuló Margaret Abbott, benevezett egy golftornára. Meg is nyerte, többek közt az édesanyját is megelőzve. A játékok szervezettségéről mindent elmond, hogy október elején rendezték a golf versenyeket, miközben a játékok májusban kezdődtek.
A történészek csak Margaret halála után derítették ki, hogy a torna, amit megnyert az olimpia része volt.
Azonban még ezt is lehet fokozni. Máig nem tudjuk például, ki volt az a 12 éves francia fiú, aki páros evezésben beugróként lett első. A holland páros kormányosa ugyanis nem tudott rajthoz állni, így jött a beugró.
Az előző játékokhoz képest már több ország indult, először szerepelt például Hollandia, Mexikó, Románia, Oroszország, önállóan indultak a csehek is. Mindenesetre elmondható, hogy az előző játékokhoz képest nőtt a részvétel, sőt a majdnem 1000 versenyző között már 22 nő is volt. Az első női olimpiai bajnok Charlotte Cooper lett teniszben. A zűrzavart mi sem jellemzi jobban, minthogy volt olyan futó, aki előbb ausztrál színekben szerzett bronzérmet, majd brit színekben aranyat. A francia rendezők vasárnap is szerveztek versenyeket, de egyes amerikai sportolókat eltiltottak a vasárnapi indulástól. Így Myer Prinstein úgy lett második, hogy a döntőben nem is indulhatott, mert az vasárnap volt. A távolugrás selejtezőiben elért eredménye alapján kapta az ezüstöt.
A magyar színeket 17 versenyző képviselte négy sportágban: atlétika, torna, úszás és vívás.
Az egyik kortárs sportlap már az olimpia előtt felhívta a figyelmet, hogy „... az utóbbi időben szóvá tették a folyó évben Párizsban megtartandó nemzetközi olimpiai versenyek ügyét, mely sajnos, valóban lassan halad előre. A mulasztások kizárólag a franczia intéző bizottságot terhelik, amely nem csupán a magyar, de a többi külföldi országos bizottságot sem értesítette a versenyek programjáról és a szükséges tennivalókról.” Mindezek ellenére, folytatódik az írás, a magyar állam minden támogatást megad sportolóinknak.
Versenyzőink 1 arany és 2-2 ezüst illetve bronzérmet szereztek, ezzel az éremtáblázat 11-ik helyén végeztünk. Vívásban ekkor még elmaradtak az igazi nagy sikerek. Negyedik és ötödik helyet sikerült megcsípnünk. Aranyérmünket, amely hasonlóan a négy évvel korábbihoz ezüstből volt, a diszkoszvető Bauer Rudolf szerezte. A Budapesten született atléta 21 éves múlt, mikor felért a csúcsra. A diszkoszvetésre a Bois de Boulogne parkban került sor.
A versenyzők dolgát nehezítette a park büszkesége, egy több száz éves tölgyfa.
A fa a pályán belül terebélyesedett, Bauernak tehát nem csak messzire, de pontosan is kellett dobnia, hogy kikerülje diszkosza a fával való találkozást. Egy íjfeszítő nép fiának azonban ez nem okozhatott gondot, két ág közötti rést megcélozva, elsőként fordulásos mozgással eldobva a diszkoszt, több mint 36 méterre hajította azt. Ez új Európa csúcsnak számított, pontosan 36,04 méterre repült a diszkosz. A második helyen a cseh versenyző végzett, aki csak egy dobással tudott túljárni a tölgyfa eszén, a többi próbálkozását a tölgyfa kivédte. A másik magyar, Crettier Rezső, súlylökő létére az előkelő ötödik helyen végzett.
Megvolt az első magyar arany, jött az eredményhirdetés, amit a francia szervezők a szokásos lazaságukkal kezeltek. Mivel az eddigi dobószámokat kivétel nélkül az amerikaiak nyerték, el kezdték játszani a himnuszukat. A magyar felháborodásra gyorsan korrigáltak és elindították a Gotterhaltét, vagyis az osztrákok himnuszát, mit számított magyar vagy osztrák a versenyző, Monarchia gondolták.
A másnapi lapok arról írtak, hogy diszkoszvetésben első Bauer (Budapest, Ausztria). Erre fel dühös magyarok keresték fel a szerkesztőséget és korrigálásra bírták a földrajzilag alulképzett firkászokat.
A hazafiúi lelkesedéstől fűtött tiltakozók vezére, az úszó Halmay Zoltán volt. Tettüknek lett is foganatja, hiszen a 200 méteres gátúszás osztrák sikerét pedig így hozták le 2. Wahle (Bécs, Magyarország). Bauer egyébként a győzelme után abbahagyta a versenyzést és gazdálkodni kezdett, diszkoszt már csak szórakozásból hajigált. Ő is, mint sok más kortársa több sportban kipróbálta magát, úszásban, tornában, labdarúgásban is. Iskolateremtő dobás stílusáról később ezt nyilatkozta: "Olimpiai győzelmem mellett legalább annyira örültem annak, hogy a fordulással való dobást, amelyet én valósítottam meg, minden atléta átvette, s az lett a diszkoszvetés modern stílusa."
Maradék négy érmünket két sportoló szerezte Halmay Zoltán és Gönczy Lajos.
A magasugró Gönczy harmadik lett 175 centiméterrel. Kauser Jakab viszont csak a negyedik lett, mert saját rúdja eltűnt, így kölcsönrúddal kellett ugrania. A Szegeden született Gönczy sajátságos stílussal ugrott, szemből nekifutva a léc felett háthomorítással, amit a korabeli sajtó magyar stílusnak nevezett el. Egyéni legjobbja 182 cm volt, 1910-ben vonult vissza a versenyzéstől. A jogi egyetem elvégzése után törvényszéki bíróként dolgozott, a Nagy háború kitörésekor bevonult a hadseregbe. Először Galíciába vezényelték, majd pedig Doberdóba, ahol 1915 december 4-én életét vesztette.
A Pozsony megyei, Magasfaluban született Halmay szüleivel 10 éves korában Budapestre költözött. Itt kezdett úszni, a Magyar Úszó Egyesület versenyzője lett. Kor szokásaihoz igazodva ő is kipróbált több sportágat, gyorskorcsolyában például az 5000 méteres távon magyar bajnok lett. Róla még a következő részekben is lesz szó…
Most nézzük párizsi szereplését. A 200 méteres és a 4000 méteres gyorsúszó távon második, 1000 méteren pedig harmadik lett. Egyedüli magyarként indult a Marne folyóban megrendezett úszóversenyeken. Stílusáról Dr. Bárány István „A magyar úszósport útja” című könyvében így írt: „Teljesen vízszintesen feküdt, törzse úszás közben alig mozdult. Laza vállának és hatalmas erejű karjának átölelő mozgásával vitte magát előre a vízen. Lábai mozdulatlanul siklottak utána a víz színén. Lélegzetet ritkán vett, néha 60 métert is leúszott a táv elején, lélegzetvétel nélkül.”
