Magyar emlékek nyomában, ezúttal Laoszban: Budapest Bistro, Vientiane
A hazánktól meglehetős távol eső indokínai országban mintegy másfél éve nyílt meg az a „vendéglátóipari egység”, amely nevében fővárosunkat, ízeiben pedig a magyar konyhát idézi fel.
A vientiane-i magyar étterem gazdag étlapján a gulyáslevestől a túrós palacsintán át a különféle borokig és pálinkákig számos név emlékezteti a laosziakat az errefelé meglehetősen szokatlan fogásokra és zamatokra. Ezzel együtt a látogatottságra nincs panasz. A Laoszban dolgozó magyar szakembereknek, az odáig elmerészkedő turistáinknak, valamint a fővárosban élő egyéb, főleg európai külföldieknek viszonylag gyorsan kedvelt találkozó helyévé vált a Budapest Bistro (az „étterem” elnevezés helyett használt főnév feltehetően a tágabb környék egykori francia uraira hívatott emlékeztetni).
Ami azonban feltétlenül említést érdemel: a hely nincs laoszi vendégek híján sem! A közönségnek ezt a hányadát az egykor Magyarországon dolgozott vagy tanult helyiek adják. Az utóbbiakból több százan tértek vissza már hazájukba, sokan közülük magas, felelős beosztásban működnek. Nos, nekik is jól esik a régebben megszokott, megszeretett magyar ételek, italok mellett összejönni, nosztalgiázni, esetenként családi események helyszínéül a magyar rekvizitumokban, plakátokban is bővelkedő helyszínt választani.
A Budapest Bistro megnyitásának gondolata a Vitafort magyar cég vezetésénél született: ez a dabasi székhelyű társaság évtizedes kapcsolatokat ápol Délkelet-Ázsiában, így Laoszban is – az élelmiszerek előállításában, az agrártermékek felhasználásában felhalmozott tapasztalataikat adják át a megrendelőknek. „A termőföldtől az asztalig” jelmondatuk teljes körű megvalósításához azonban az utolsó elem Laoszban még hiányzott, ebből kiindulva határozták el egy étterem megalapítását.
Jelenleg az üzletvezetőn (húszas éveiben járó magyar hölgy) és a szakácson kívül a személyzet minden tagja laoszi, akik a jó ügyhöz méltó buzgalommal igyekeznek a magyar gasztronómia tarka baráti társaságának a kedvében járni.
Köszönjük Kulik Zoltán és Kótai Balázs segítségét a cikk megírásához.
