Magyar emlékek nyomában: Alpár Gitta – Los Angeles (USA)
A két világháború közötti évek énekes filmsztárja, aki élete második felét Amerikában töltötte, Budapesten született, itt kezdte karrierjét, amit végül Los Angelesben zárt le.
A kiváló opera- és operetténekesnő Alpár Gitta (1903-91) zenetanulmányait otthon kezdte – édesapja Klopfer Ignác, a Dohány utcai zsinagóga kántora, karnagya volt. Gitta, aki 1917-ig a Klopfer Regina nevet viselte, hamar feltűnt tiszta drámai szopránjával, kivételes koloratúr-képességével, így zeneakadémiai tanulmányait követően az Operaház szerződtette.
1924 januárjában debütált a Rigolettóban, Gilda szerepében, kirobbanó sikerrel. Ugyanebben az évben a Király Színházban énekelte Médi szerepét a Három a kislány című operettben, amivel végérvényesen a közönség kedvencévé vált. A Városi Színház is több előadásra szerződtette, itt volt budapesti búcsúfellépése is, miután külföldön is felfigyeltek kellemes hangjára és vonzó küllemére, játékkultúrájára.
1925-ben – 22 évesen – már Münchenben, ezt követően a bécsi Staatsoperben lépett fel, majd a berlini állami operához szerződött. A német fővárosban A varázsfuvola Éj királynőjeként mutatkozott be nagy sikerrel. 1930 után elsősorban operetténekesként lépett a színpadra. Mint népszerű operettdíva igen sok zenés film főszerepét játszotta, különösen miután a híres filmszínész, Gustav Fröhlich felesége lett. Berlinben jótékonysági rendezvényeken is gyakran fellépett, fotónk egyik ilyen szereplését örökítette meg. Közben néhányszor hazalátogatott egy-egy vendégszereplésre, itt operettek és revűk primadonnájaként aratta sikereit. Utolsó magyarországi fellépése a Filharmonikusok díszhangversenyén volt, 1936 októberében.
1933-ig élt Berlinben; a nácik hatalomra kerülése után Bécsbe ment, majd Nagy-Britanniába, sőt Dél-Amerikába is elvetette a sorsa. 1936-ban pedig végleg az Egyesült Államokba emigrált, ott építette tovább operetténekesi és filmszínésznői karrierjét. Az óceánon túl elsősorban zenés filmekben kamatoztatta tehetségét, gyönyörű hangját, meggyőző játékát.
Egyik nagy sikerét a New Orleans angyala című, René Clair rendezte, 1941-es filmben aratta. Később a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdiónál vállalt énektanári megbízatást, egyben zenei szaktanácsadóként nevelve az utánpótlást.
Már élete alkonyán, 1987-ben még egyszer visszatért Németországba, egyhetes vendégszereplést vállalva (Nyugat-)Berlinben. Hosszú betegség után hunyt el a kaliforniai Palm Springsben, Los Angelesben tábla jelzi végső nyughelyét a Westwood Memorial Park temetőjében.
