Magyar csaták, csatázó magyarok: Hunyadi hosszú menetelése
Hunyadi János 1442-ben aratott sikerei megalapozták a hírnevét, felcsillant a remény Európa udvaraiban is, hogy a török végleg kiűzhető a kontinensről és még Konstantinápoly városa is megmenthető. Hunyadi amúgy is annak a híve volt, hogy a török ellen támadni kell, nem pedig védekezni.
IV. Jenő pápa tehát meghirdette a keresztes hadjáratot, a magyar vezetés pedig megteremtette ennek anyagi hátterét. Országos adók, pápai segély, lengyel rendek hozzájárulása, Hunyadi és Brankovics György pénze elég volt arra, hogy a sereg útra kelljen. II. Murád kedvezőtlen helyzetben volt, Kis-Ázsiában vereséget szenvedett a karamánoktól, ezért Európából is vontak ki török erőket, hogy azokat Kis-Ázsiában vessék be.
Már 1442 tavaszán megérkezett Magyarországra Giuliano Cesarini bíboros, a pápa küldötte, hogy véget vessen a magyarországi belháborúnak.
Terve az volt, hogy kibékíti Erzsébet és Ulászló híveit, így az ország erőforrásait a török ellen fordíthatják. Elfogultság nélkül állíthatjuk, és nem elhallgatva természetesen Cesarini szerepét sem, hogy Hunyadi volt az, aki a török elleni hadjárat ügyét sikerre vitte. Hősünk hatalmas energiával látott neki a szervezésnek.
– írta Thuróczy.
Egy a hosszú hadjáratban részt vevő cseh vitéztől tudjuk, hogy körülbelül 600 harci szekere volt a seregnek. Schlick Gáspár, III. (Habsburg) Frigyes Német-római Császár kancellárja már 1443 elején megírta Cesarininek, hogy ne várjon az európai uralkodóktól semmilyen segítséget. Sőt, az év nyarára az is kiderült, hogy a pápai segítség inkább csak ígéret maradt. A pápa megrendelte Velencétől a hajóhadat, csak épp a költségekről nem gondoskodott. A velencei kereskedők a saját pénzükből pedig nem építettek hajókat, így a tengerszorosok lezárása érdeklődés híján elmaradt.
Mikor októberben a keresztény sereg átlépte a Dunát Murád már leverte a karamániai Ibrahim bég felkelését, igaz, ennek híre akkor még aligha juthatott el Hunyadihoz.
A sereg, ami végül Ulászló hivatalos, de Hunyadi János gyakorlati vezetése mellett összegyűlt, 30-35 ezer főt számlálhatott. Természetesen, mint általában, ezek a számok nem megbízhatóak. A királyi haderő 15 ezer embert számlálhatott, Hunyadi saját csapatai 10-12 ezren, Brankovics szerbjei kábé 8 ezren voltak. A létszám, a vezető személye, a fejlett haditechnika, a török elleni harcok tapasztalatai, a hadjárat időpontja mind-mind azt jósolták, hogy e vállalkozás akár még sikeres is lehet.
A sereg 1443 októberében Nándorfehérvár alatt átkelt a Dunán, majd a Morava (Morva) folyó völgyében folytatta útját Niš felé, a végső cél pedig Drinápoly (Edirne, ma Bulgária) elfoglalása lett volna. Hunyadi és 12 ezer ember járt az élen, őket követte a sereg többi része, pár napi járóföldre lemaradva, Ulászló vezetésével.
A ruméliai beglerbég, Kászim pasa miután értesítette az Anatóliában tartózkodó Murád szultánt, fokozatosan visszavonult, hogy időt nyerjen a csapatok összevonására.
Hunyadi sikeresen tört előre, elfoglalta Krusevácot és Ništ, majd szétvert több kisebb török sereget. Eközben Kászim pasa a király seregét akarta megtámadni, de Hunyadi tudomást szerzett tervéről. Visszafordult, és valahol Niš és Kruševac között megütközött a Kászim pasa vezette balkáni oszmán erőkkel. Fényes győzelmet aratott (óriási hadizsákmány, foglyok ezrei), a győzelem hírére a balkáni leigázottak is megmozdultak a török ellen. Hunyadi folytatni akarta a hadjáratot a közelgő tél ellenére is. A haditanácsban az ő álláspontja győzött, pár héttel később már Szófiában volt a sereg. A nagy hideg ellenére akár Drinápoly elfoglalása is megtörténhetett volna, de II. Murád szultán rendezte Kis-Ázsiában a helyzetet és csapataival átkelt azon a két tengerszoroson (Boszporusz és a Dardanellák), amit a keresztény hajóknak le kellett volna zárniuk.
Csapataival még Hunyadi előtt megérkezett a Balkán-hegységhez és lezárta a hágókat.
A későbbi II. Pius pápa, vagyis Aeneas Silvio Piccolomini ezt írta a hadjáratról:
Hunyadi Szófiából tehát tovább indult (bár már egyre nagyobb viták voltak seregén belül ennek szükségességéről), de nem a római utat követte, a „Traianus Kapuja” néven ismert szoros felé, hanem a hegyeken, észak-déli irányban átvezető Zlatica szorost („Aranykapu”) célozta meg. Az oszmánok azonban gyorsabbak voltak, járhatatlanná tették azt és gyalogsággal meg is erősítették.
Hunyadi csapatait a hágóhoz érve a törökök megtámadták, de 3 órányi véres harc után a magyar fegyverek ismét győztek.
Ezt kihasználva Hunyadi megpróbálta áttörni a szoros védelmét, de ez már nem sikerült. Az embertelen hideg, a hosszúra nyúlt utánpótlási vonalak, az élelmiszerhiány miatt Hunyadi is belátta, vissza kell fordulnia. A török csapatokat küldött az üldözésére, de Hunyadi kétszer is legyőzte őket, sőt a szultán sógora, Mahmud Cselebi és több török vezér is a fogságába került. A sereg így rendben hazatérhetett a Magyar Királyságba.
- Thuróczy.
A hadjárat számtalan tanulsággal szolgált, Hunyadi ezeket mind fel is használta a következőkben. A legnagyobb tanulság talán az volt, ha a tengerszorosokat nem zárják le az európaiak, akkor a török kiűzésére vajmi kevés az esély.
