Magyar csaták, csatázó magyarok: Győr eleste
A Habsburgok és törökök között megkötött drinápolyi béke (1568) egészen a század utolsó évtizedéig kitartott. A határvidéken ugyan folyamatosak voltak az összecsapások, de ezek ágyúk híján nem minősültek békebontásnak. III. Murád szultán, pontosabban vezérei a perzsa hadszíntérrel voltak elfoglalva, miközben a szultán inkább a háremében mulatta az időt. 1590-re azonban a perzsiai harcok befejeződtek, s hiába újította meg I. Rudolf a Portával a drinápolyi békét, a velencei spanyol követ már újabb háború veszélyéről számolt be Madridnak.
Igaza lett! 1591-ben egy nagyobb török akció kezdődött, Hasszán boszniai beglerbég sikertelenül ostromolta a Kupa és Száva összefolyásánál levő Sziszeket. A következő év tavaszán már ütőképesebb sereget hozott össze és elfoglalták Bihácsot. Hasszán 1593-ban másodszor is megpróbálkozott Sziszek várával, ismét csak sikertelenül, a felmentő keresztény csapatok legyőzték. Ez már jó ürügyet szolgáltatott Sztambulnak a háború megindítására, Szinán nagyvezér szeptemberben megindult a Duna felé.
A formális hadüzenetet augusztus elején küldték meg Prágába, Szinán pasa vezíri kinevezését követően. Kitört a hosszúnak is nevezett 15 éves háború. A témáról megjelentetett, Európa elfeledett hadszíntere című kötetben az áll:
Szinán csapatai Veszprém és Palota elfoglalása után Győrt vették célba, amely a Bécs felé vezető utat védte. Miután az említett két vár 1593 őszén elesett, a téli pihenő után következő év júliusában megkezdték „Bécs kapujának” ostromát. Miközben a török pihenéssel töltötte a téli hónapokat a Habsburg katonaság akcióba lendült.
Sikerült visszafoglalni például Füleket.
Pálffy Miklós bányavidéki és Zrínyi György dunántúli főkapitányok 1594 tavaszán több várat is visszavettek a töröktől, Habsburg Mátyás főherceg pedig Esztergom ostromába kezdett. Anélkül, hogy részletesebben belemennénk az ostrom leírásába, annyit el kell mondani, hogy az irányításban a németek szava érvényesült, a magyar vezéreknek nem nagyon volt beleszólásuk az eseményekbe. Több előkészítetlen rohamot intézek a falak ellen, volt olyan német vezér, aki kijelentette, hogy felesleges a tüzérség ide, pusztán lajtorjákkal (létrákkal) beveszik a falakat. Nem lett igaza!
Az egyik ilyen meddő támadásban halálos sebet kapott nagy költőnk, Balassi Bálint, az ostromló sereg pedig néhány évvel később dolga végezetlenül távozhatott.
Színán nagyvezír így most már nyugodtan vonulhatott Győr alá, nem kellett „Buda kulcsának” felmentésével foglalkoznia.
Győr főkapitánya ekkoriban gróf Ferdinand von Hardegg volt, akinek mintegy 6000 magyar, német, cseh és itáliai katona állt rendelkezésére. Az erőd a dunai útvonalat védte Bécs és Alsó-Ausztria felé, így irányítása, Komáromhoz hasonlóan, teljesen a Habsburgok kezében volt, a magyar rendeknek beleszólásuk sem volt.
Az erőd parancsnokai ebben az időszakban osztrák nemesi családokból kerültek ki, csak helyettesük volt magyar. A fenntartásához szükséges anyagiakat is osztrák tartományok adóiból teremtették elő. Az erődöt szinte állandóan fejlesztették. A vár körül vizesárok húzódott, mely a Rába és a Duna vizéből táplálkozott. Győr hátában várakozott a császári sereg, mely támogatta egy ideig a védőket. Színán azonban megtámadta a keresztény tábort és sikeresen megfutamította őket.
Ezzel Győr sorsa megpecsételődött. Az ostromlók már addig is serényen lőtték a falakat, jól dolgoztak a török topcsik, feltöltötték a várárkot, a várfalhoz közel pedig magas sáncot emeltek, onnét is lőtték a védőket. A keresztények többször kitörtek a falak mögül, sőt, sikereket értek el. Azonban minden egyes kitörés érzékeny veszteséget okozott a csekély számú védőseregnek, így ezen akciók száma egyre csak ritkult. A várvédők ugyan több tucat rohamot vertek vissza, de végül akkora rések tátongtak már a falakon, hogy az ellenállás reménytelenné vált.
Hardegg feladta a várat, s ez az életébe került. Nem a törökök végezték ki, hanem a Habsburgok ítélték el árulásért. Kellett egy bűnbak, aki elviszi a balhét, hiszen mégsem lehetett Mátyás főherceget, a megfutamodó keresztény sereg parancsnokát hibáztatni. Hardegg ráadásul protestáns is volt, így a következő év júniusában fejét vették. Ugyanígy járt a várfeladási tárgyalásokat vezető hadmérnök, Niklas Perlin győri sáncmester is.
