Magyar csaták, csatázó magyarok: Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
„Minden, ami történik, következményeiben találja meg értelmét és jelentőségét. Az apró történések elsikkadnak az idők távlatában. Egyformaságuk szürke hátteréből annál jobban emelkedik ki mindaz, aminek értelmét és jelentőségét századok próbája igazolta.”
Így kezdi a Magyar politika a mohácsi vész után című könyvét Bárdossy László, egykori magyar miniszterelnök. Igaza van, a szigetvári védők és Zrínyi Miklós hősiességét, önfeláldozását majd 500 évvel később is emlegetjük.
Az 1566. évben megindult szultáni hadjárat már sorrendben a hetedik volt, amiben az agg Szulejmán is részt vett. Az ország középső része ekkorra már a töröké lett, Buda központtal. Ennek biztosítására elengedhetetlen volt Nándorfehérvár és a dunai vízi út. Nehéz így utólag megállapítatni, hogy a hadjárat célja Bécs elfoglalása volt, netán a sikertelen egri ostrom megismétlése és Szigetvár csak a „B”-terv lett volna. A vár elfoglalásával a hódoltsági területeket növelhették, még jobban biztosítva eddigi hódításaikat. Magyarország keleti felén Erdélyért a Habsburgok és János Zsigmond (Szapolyai János fia) küzdött, de Temesvár elfoglalásával a töröknél is voltak ütőlapok.
A szultán természetesen János Zsigmondot támogatta a Habsburgokkal szemben.
A Felvidék és a Dunántúl északi, illetve nyugati része a Habsburgok uralta Magyar Királysághoz tartozott. Ennek a török hódoltsági területekkel határos részein folyamatos volt a háborúskodás. Szigetvárnak a birtoklása kulcsfontosságú volt tehát, innét veszélyeztetni lehetett a Buda, majd Bécs felé vezető hadiutat. Már tíz évvel a híres ostrom előtt, 1556-ban is megpróbálta a török elfoglalni. Kasztrált Ali, budai pasa terve azonban nem sikerült, köszönhetően többek között Zrínyi Miklós, akkori horvát bánnak, aki tíz évvel később az életét adta Szigetvárért.
A horvát-magyar Zrínyiek az Árpád-korig vezették vissza származásukat. A dalmáciai Subics grófok Nagy Lajos királytól kapták Zrinj várát, innét a Zrínyi név. Hősünk 1508 körül született, édesapja Mohács után Habsburg I. Ferdinánd pártjára állt. Az ifjú Miklós már 1529-ben kitüntette magát a török ostromolta Bécs védelmében. Több neves haditett fűződik a nevéhez, szolgálataiért horvát bán lett. Miután feleségül vette Frangepán Katalint, a család birtokai hatalmasat növekedtek, Ferdinánd Muraközt is neki ajándékozta, ezzel az egyik leghatalmasabb főnemese lett az országnak. Zrínyi idővel megelégelte Ferdinánd szerinte túl óvatos politikáját, lemondott a horvát báni címről és visszavonult a birtokára. Nem sokáig hallgatta azonban otthonában a fű növését, 1561 őszén már őt nevezték ki Sziget kapitányának, majd 1563-tól a dunántúli főkapitányi címét is megkapta.
A 100 ezer főnyi (egyes források szerint 150 ezres) török sereg a szokásosnál gyorsabban ért Nándorfehérvár (mai Belgrád) alá. Itt, talán a hatalmas esőzések miatt, úgy döntöttek, hogy Szigetvár felé fordulnak. Eszéknél átkeltek a Dráván, majd 1566 augusztusának elején körbefogták Szigetvárat. „A katonák oly sűrű csapatokban telepedtek le és vették körül a várat, hogy sátor sátrat ért. Ha valaki a várba igyekezett, az ellenség mérhetetlen sokasága miatt nem is láthatta a várat.” – számolt be egy magyar szemtanú. Ugyanakkor a keresztény világ is készült az újabb török támadásra. Mintegy 80 ezer német, magyar, horvát, lengyel, angol hadfi és a pápa zsoldos csapatai gyűltek össze. Ez a komoly haderő több erősséget visszafoglalt a töröktől, majd Győr alatt szállt táborba. A keresztények e sikerei miatt a budai pasa, Arszlán az életével fizetett, Szulejmántól megkapta a selyemzsinórt.
Az első sikertelen ostrom után több száz török ágyú lőtte a falakat. Előbb az Újváros, majd augusztus 21-én az Óváros is elesett. A védők a várba szorultak vissza, pár nap nyugalmat kapott a maradék védősereg, míg a törökök leengedték a várárok vizét.
A döntőnek szánt roham azonban kudarcba fulladt, számtalan török harcos lelte halálát a vár falai előtt.
Szulejmán dühében augusztus 29-re, a szerencsenapjára tűzte ki a végső rohamot. A szultán a könnyeivel küszködve figyelte, ahogy harcosai ismét kudarcot vallanak a pár százra olvadt védősereg előtt. Szeptember elején aztán a török aknászok sikerrel jártak, a vár falait hatalmas robbanás rázta meg. Zrínyiék azonban, többek között a janicsárok hulláival, eltorlaszolták a réseket.
A hetvenkét éves Szulejmán másnap meghalt, természetesen ezt nem kötötték a katonák orrára, sőt a harci kedv növeléseképpen a megboldogult Szulejmánt díszruhában egy székbe ültették, és elvonultatták előtte a sereget. A halálhírt csak a vár eleste után jelentették be. A szanaszéjjel lőtt belső várba szorult védők felkészültek a halálra. Páncél helyett ünneplőbe öltöztek, Zrínyi maga maréknyi aranyat tett zsebébe.
Parancsára kartáccsal töltötték meg az ágyúkat és szeptember 7-én kinyittatta a kapukat. A sortűz eldördülése után emberei élén kirohant a várból a törökre. Miután a védőket egy szálig lekaszabolták, Zrínyi még a másvilágról is csapást mért a törökre. A kirohanás alatt felgyújtott lőporraktár épp akkor robbant fel, mikor a janicsárok betrappoltak a várba. A források tanúsága szerint a törökök veszteség elérte a 25 ezer főt.
Forgách Ferenc, a XVI. század egyik legjobb történetírója, a magyar Tacitus Emlékirat Magyarország állapotáról című művében ezt írta az ostromról:
Sziegtvár védőinek hősiességét, cselekedetük fontosságát és azt, hogy a szultán meghalt a vár falai alatt, már a kortársak is felismerték. A testőrök ádáz ellenfele, a szürke eminenciás, Richelieu francia bíboros és államminiszter például úgy vélte, Zrínyi Miklós és Szigetvár hős védői 1566 nyarán az egész európai civilizációt mentették meg a pusztulástól. A dédunoka, Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelem című eposzában örökítette meg őse haditettét és önfeláldozását.
