Luther Márton 480 éve halt meg

A Szász-Anhalt tartománybeli Eislebenben született 1483. november 10-én Hans Luder kohómester fiaként (nevének írásmódját később változtatta Lutherre), és a közeli Mansfeldben nőtt fel. Az erfurti egyetem bölcsészeti karán folytatott jogi tanulmányait félbehagyta, miután 1505. július 2-án szörnyű viharba keveredett és megfogadta: ha megmenekül, szerzetesnek áll. Két héttel később belépett az Ágoston-rendbe, 1507-ben pappá szentelték. Megtanult ógörögül és héberül, tanulmányozta az egyházatyákat, a hittudomány doktora lett.

A wittenbergi egyetemen tanított, a városban prédikált és püspöki helynökként 11 kolostort felügyelt.

Luther kezdetben hűségesen követte rendje előírásait, de idővel egyre kevésbé tudta a Szentírás szavait összeegyeztetni a skolasztikus teológiával, az egyház működésével, taszította a búcsúcédulákkal való üzletelés, a pénzzel megvásárolható feloldozás. Amikor 1510-ben életében először és utoljára Rómába utazott, kiábrándították az ottani állapotok, a nepotizmus, a hozzá nem értés, a laza erkölcsök és így kiáltott fel:

- ez az "öt sola" a reformáció pillére.

Luther a legenda szerint 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára szögezte ki latin nyelvű, 95 pontból álló téziseit, amelyeket Albert mainzi érseknek is elküldött. Ezt a napot tekintjük a reformáció kezdetének, október 31. a reformáció emléknapja.

Tételeit, amelyek nem a katolikus egyház dogmáit, hanem gyakorlatát támadták és a kereszténység belső értékeit hangsúlyozták, hitvita alapjának szánta és vélhetőleg nem gondolta, milyen változásokat indít el velük.

A 95 pont német fordítását még abban az évben kinyomtatták, 1518-ra pedig egész Európában, Magyarországon is ismertté váltak. Luthernek akadtak hívei, ellenségei azonban sokkal többen és hatalmasabbak voltak. A teológiai vita gyorsan politikai színezetet kapott, és X. Leó pápa a Szent Inkvizíció elé idézte Luthert. A tanaival rokonszenvező III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem elérte, hogy meghallgatására Augsburgban kerüljön sor, ahol Luther nem volt hajlandó tételeit visszavonni. A katolikus teológus Johannes Eckkel folytatott nyilvános vitája során az egyház babiloni fogságáról beszélt, a Bibliát és a lelkiismeretet fontosabbnak minősítette a pápai tekintélynél, tagadta a mise hatását az üdvösség elnyerésében.

A pápa 1520-ban Exsurge Domine kezdetű bullájában kiátkozással fenyegette meg Luthert, aki válaszul elégette a bullát. A keresztyén ember szabadságáról szóló értekezésében Antikrisztusnak nevezte a pápát, A német nemzet keresztyén nemességéhez intézett felhívásában kifejtette, hogy minden keresztény megkeresztelésétől kezdve pap lehet és hogy a Szentírást hittel olvasók értelmezhetik is azt. Róma 1521 januárjában valóban kiátkozta Luthert, V. Károly német-római császár pedig eretnekként a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte. A Bölcs Frigyes menlevelével megjelenő Luther ezúttal is hajthatatlannak mutatkozott, tanait nem vonta vissza, és beszédét e híres szavakkal fejezte be: "Itt állok, másként nem tehetek".

A hazafelé tartó Luthert Bölcs Frigyes színleg elraboltatta és Wartburg várába menekítette, ezzel megmentve életét, mert a császár május 26-án aláírt ediktuma birodalmi átokkal sújtotta a reformátort, akit bárki szabadon üldözhetett és megölhetett. Luther rejtekhelyén tíz hónap alatt németre fordította az Újszövetséget, majd 1534-re az Ószövetséget is átültette, megteremtve a német irodalmi nyelvet. Miután 1522-ben visszatért Wittenbergbe, a katolikusok mellett a hitújítást tovább vinni szándékozók ellen is fellépett, elítélte a német parasztháborút. Hívei feloszlatták a szerzetesrendeket, a hét katolikus szentségből csak kettőt (a keresztséget és az úrvacsorát) ismertek el, németül miséztek, a cölibátust elvetették. Luther maga is megnősült, a zárdából elmenekült Katharina von Borát vette el, s hat gyermekük született.

Az 1526-os speyeri gyűlés visszavonta a wormsi ediktumot, Luther ezután megszervezte a szász lutheránus egyházat. 1529-ben kiadta Kis, majd Nagy Katekizmusát, és kidolgozta a liturgiai és istentiszteleti rendet. Hittételeit az Ágostai Hitvallás, az evangélikus egyház egyik legfontosabb dokumentuma foglalja össze, amelyet az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen ismertetett Philipp Melanchthon.

Utolsó éveiben többféle betegséggel is küszködött, talán ennek következtében vallási türelme is egyre fogyott, féktelen kirohanásokat tett a katolikusok és a zsidók ellen. Utolsó prédikációját szülővárosában, Eislebenben tartotta, és három nappal később, 1546. február 18-án hajnalban meghalt.

A wittenbergi vártemplomban helyezték végső nyugalomra, sírját a várost következő évben elfoglaló V. Károly parancsára nem bolygatták meg. Luther tevékenysége az európai társadalom és kultúra mély változásához, a világ képét átformáló reformáció elindulásához vezetett.

Nem akarta az egyházat szétszakítani, hittételeivel mégis új korszak kezdődött a kereszténység történetében, a protestáns mozgalmak jóval túlnőttek elképzelésein. Tanai alapján jött létre halála után az evangéliku