Lóháton bejárták Európát - a Nádasdy-huszárok története
A Nádasdy-huszárok különös történetei a 18. századból címmel könyv mutatja be a betléri Andrássy-kastélyban található huszárportrékat, a 9. számú Nádasdy-huszárezred történetét és a portrékon szereplő tisztek és törzstisztek életútját.
A kétnyelvű kiadvány a Szlovák Nemzeti Múzeum és a magyarországi Nemzeti Portrétár együttműködésének eredménye, amely az Agrárminisztérium Hungarikum pályázatának támogatásával valósulhatott meg.
A Nemzeti Portrétár 2010-ben létesült abból a célból, hogy digitális módon megőrizze és széles körben ismertté tegye azoknak a személyeknek a még fellelhető arcképeit, akik életükkel, munkásságukkal részesei a magyar történelemnek.
Az adatbázisban jelenleg közel nyolcezer portré található.
Reicher Péter, a Nemzeti Portrétár főtitkára elmondta, a kötet érdekessége, hogy nemcsak a legmagasabb rendű és rangú emberekről és politikusokról mesél, hanem olyan közkatonákról is, akik ugyan a Nádasdy-huszárezred vezetőségét képezték, de nem voltak olyan értelemben vett híres emberek, akikről egyébként portrék maradtak volna fenn.
Ezért is különleges a betléri huszárgaléria, amelyhez hasonló nagyon kevés maradt fenn, mindössze 6-7-ről tudnak. Ilyen például a vöröskői Pállfy-galéria, a szentantalfai Koháry-galéria (ami nem huszár-, hanem gyalogsági galéria), az ausztriai Fraknó várában két Esterházy-galéria és a horvátországi Trakostyán várában a Draskovich-gyalogosezred galériája.
A betléri kastély ebédlőtermében a Nádasdy-huszárezred harmincöt tisztjének portréja látható, valamint hat csatajelenetet ábrázoló festmény. Harald Skala, cseh hadtörténész kezdte meg a portrék történetének és a rajtuk szereplő személyek életrajzának kutatását, amit Réfi Attila magyarországi történész kiegészített és pontosított.
A festmények alkotója nem ismert, készítésük ideje 1763–1764-re tehető, ugyanis az ezred mustrajegyzékeiben csak ebben az időszakban szerepel az ábrázolt katonák neve.
Azt sem tudni, mikor és hogyan kerültek a képek a betléri kastélyba.
Az ezredet 1688-ban gróf Czobor Ádám lovashadtestéből állították fel. Ebből alakult ki később a 9. számú Nádasdy-huszárezred, melynek névadója, Nádasdy Ferenc 1741-től volt ezredtulajdonos 1783-ban bekövetkezett haláláig.
Ez volt az egyik leghíresebb huszárezred, összesen tizenhárom tisztje kapta meg a maga korában a világ legrangosabb katonai kitüntetésének számító katonai Mária Terézia-rendet, egyetlen huszárezred sem büszkélkedhet ennyivel.
A főtitkár rámutatott, a koronavírus-járvány időszakában, az ezzel járó nehézségek ellenére is jól ment az együttműködés. Ezt erősítette meg Máté Tímea, a Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeum igazgatója is, aki elmondta, nagy örömmel vettek részt ebben a nemzetközi projektben, amelynek köszönhetően végre sikerült kiadni egy kötetet a betléri kastélyban őrzött egyedülálló huszárgalériáról.
A könyv a huszárokról fennmaradt adatok alapján szeretné közelebb hozni a kor eseményeit az olvasókhoz.
Nemcsak a történészek, hagyomány-őrzők számára lehet érdekes olvasmány, hanem a gyermekeknek is, hiszen bemutatja, milyen volt a huszár-élet a 18. században, elmagyarázza, hogy ők lóháton bejárták Európát, milyen hőstetteket vittek véghez és milyen kudarcokat szenvedtek el.
Egyúttal egy ritka keresztmetszetét adja a 18. századi felvidéki társadalomnak, hisz a bemutatott személyek között megtalálhatók nemesi családok, híres családok kevésbé ismert tagjai is, és így az ő életükbe is betekintést nyerhetünk.
A pályázat lehetővé teszi, hogy Vöröskő várában fel tudjuk dolgozni a Pállfy-huszárezred arcképcsarnokát. A munkával már előrehaladtunk, de még nem jelent meg a könyv. Nyomdában van viszont a Wurmser-huszárezred 18 portréja, amit eddig senki nem kutatott. Egy nagyon érdekes anyag állt össze, ez a napokban fog megjelenni – mondta Reicher Péter.
Hozzáfűzte, A Nádasdy-huszárok különös történetei a 18. századból című könyvet a www.npg.hu honlapon vagy a nemzetiportretar@gmail.com e-mail-címen lehet megrendelni. Egyúttal arra kért mindenkit, akinek tudomása van köz-, egyházi- vagy magángyűjteményben huszár- vagy katonaportréról, tudassa velük, ha pedig rendelkezik ilyennel, küldjön digitális másolatot a festményről, hogy az bekerülhessen az adatbázisba, kutatható legyen, és egyúttal emléket is állítson a portrén szereplő személynek.
