Látogatás a Szász Endre Kastélymúzeumban
Somogyország Várda falucskája ad otthont a Szász Endre Kastélymúzeumnak. A húsz éve elhunyt, sokoldalú művész hagyatékát teremtő módon gondozza özvegye, Hajdu Katalin.
Várda, a kicsiny, pár száz lakosú „somogyországi” település hangulatosan köszönti az ide érkezőket. A faluban ízléses eligazító táblák mutatják a fontosabb helyszíneket, a Szász Endre Kastélymúzeum – a Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus, (képző- és iparművész) könyvillusztrátor, látványtervező életművét őrző épület – elérhetőségét is. A kiállítás az úgynevezett Somssich-kastélyban működik.
A Somssich név említése azért fontos, mert a család egyik ága alapította a kaposvári gimnáziumot, ahová kisdiákként Szász Endre is járt.
Ez a látogatás egy kicsit visszarepített a múltba. A ’60-as évek végén, ’70-es évek elején jelentek meg a szimbolikus női arcképeket ábrázoló Szász Endre-naptárak. Jómagam is illesztettem belőlük ágyam fölé egy-két arany-fekete kompozíciót, misztikusnak, másnak, extravagánsnak érezvén azokat.
Érkezésünkkor a kastélykert kovácsoltvas kapuja zárva volt, mellette telefonszám. Jelentkezésünkre Szászné Hajdu Katalin kis türelmet kért, s pár perc múlva a kastélyhoz vezető, hangulatos, lámpákkal szegélyezett sétányon fel is tűnt egy színes esernyő alatt, mivel kiadós eső esett. Ettől kezdve tanúi lehettünk az évtizedeken átívelő szeretet hangjának, a majd kétórás tárlatvezetése során.
A feleség a fogadó tér reneszánsz bútorai, emberméretű kínai vázái és Szász Endre-faliszőnyegek között kínált bennünket hellyel. Kezdetben ebben a megragadó enteriőrben mesélt férjének múltjáról, alkotó korszakairól. Két évtizedet éltek együtt az immáron két évtizede elhunyt párjával. Szavaiból az együttalkotás szépsége és teremtő ereje áradt.
Szász Endre életének fontos városa volt Csíkszereda, ahol 1926-ban meglátta a napvilágot; Kaposvár, édesanyja városa, ahova a nagy gazdasági világválság idején települt a család. S aztán ismét Erdély következett: Kolozsvár és Marosvásárhely, a visszaköltözés helyszínei.
A második világháború után Magyarországon ragadt. Járt a Képzőművészeti Főiskolára, tanítványa volt többek között Bernáth Aurélnak, Barcsay Jenőnek, Szőnyi Istvánnak, de úgy érezte, ez a képzés gúzsba köti, így két és fél év után abbahagyta tanulmányait. Ahogy elnéztem a kiállításon a 18 éves korában készített önarcképét, tán meg is értem. Mintha egy beérett mester festette volna az érzékenyen megformált arcot.
A műtermében szembesülhettünk alkotásainak sokoldalúságával. Magyarországon – művészeti munkája mellett, a politikai nyomást elkerülendő – könyvillusztrációval is kereste kenyerét.
A több száz kiadvány között megtalálhatók ifjúsági könyvek, Villon, Gorkij művei. Kiemelten kell említeni Omar Khajjám Rubáiyát című munkáját. Ezt a művet 1964-ben beválogatták a világ 30 legszebb könyve közé, több kiadást is megért. Különlegessége, hogy a művész a perzsa költő mind a 133 versszakához alkotott egy-egy kifejező rézkarcot. A külön hengerpalástra karcolt rajzok elmélyült tudást igényeltek. A dolog érdekessége, hogy a beválogatott művek közül csak kettő volt 20. századi, egy olasz és az ő alkotása.
1970-ben meghívták Kanadába, és sikerei nyomán amerikai galériák is megkeresték. Jóllehet állampolgárságot is kínáltak neki, ő megmaradt csak magyar állampolgárnak, és 1980-ban hazatért. Ekkor született a Szász Stúdió létrehozásának gondolata Hollóházán. A Hollóházi Porcelánmanufaktúra Magyarország egyik legrégebbi porcelángyára.
Híres képzőművészeket nyert meg Szász Endre. Amerigo Tot, Victor Vasarely, Somogyi József alkottak porcelánból porcelánra. Katalin asszony szavai szerint: „Mert a székely kaláka-szellem benne volt mindig, hasznos akart lenni egy társaságért, valamilyen célért, valamilyen ügyért dolgozni. Mert ő már minden sikert elért, amire azt se mondom, hogy vágyott, de sokkal jobban sikerült neki, mint ahogyan valaha is elképzelte, nem várt erkölcsi és anyagi sikerei lettek külföldön.”
Szász Endre Hollóházán keresztül sokat adott a világnak, Hollóháza pedig neki személyesen Katalin asszonyt, akivel ott együtt alkottak. „Úgy kell elképzelni egy ilyen porcelánmanufaktúrát, hogy sok szakma képviselői állítják elő a műalkotást: gipszesek, keramikusok, mázazók, kézi festők, aranyozók. Szász Endrének grafikusra is szüksége volt, és akkor kerültem képbe.” A tömegtermékek mellett, – amik egyrészt vékonyabb pénztárcájú emberek igényét elégítették ki, másrészt sok embernek adtak munkát –, készültek csak maximum 20 példányos, számozott sorozatok is.
Amikor a Hollóházi Porcelán bekerült a hungarikumok gyűjteményébe, így fogalmaztak a javaslattevők: „A gazdag forma- és dekor világ mindenki ízlésének nyújt megfelelő kínálatot… A minőséget, a szakmai hozzáértést jól jellemzi az úgynevezett Szász-korszak, amikor hibátlan, kizárólag első osztályú termékeket gyártottak a Szász Stúdió számára. Ezek a műtárgyak a mai napig keresettek.”
Hatalmas porcelánképeket is alkotott a Mester, például a Miskolci Egyetem aulájába és a Győri Színházba. A miskolci allegorikus ábrázolás 62 négyzetméteres, címe: A tudás fája. A központi női fej tekeredő hajfürtjei az ágak, a fa gyümölcsei azoknak a portréi, akikre büszke lehet az egyetem. „S hogy, hogy nem, a központi női figura rám hasonlít” – mondja kacagva Katalin asszony.
Látványtervezőként Szász Endre több film alkotógárdájának volt a tagja, az Egri csillagokban szerepelt is, ő festette a magyar követséget fogadó pápát.
A feleség is fest, alkot, külön vitrinekben, az általa tervezett Szász Endre motívumokkal díszített használati tárgyakat, ékszereket is megcsodálhattuk. Motívumai a Katalin asszony által szervezett divatbemutatókon is megjelennek: fekete-arany, drapp alapon arany, fekete alakminta, illetve színes estélyi és koktélruhákon is.
A kastélymúzeum egyik szárnya tárhelye a gyűjtött kincseknek, amiket Magyarországon vásároltak. Az ember csak a fejét kapkodja a barokk, az empire, a rokokó bútorok, festmények, ikonok, tükrök, szőnyegek láttán. Itt is visszaköszönnek az emberméretű kínai vázák, mivel csodálóik voltak, tudván milyen technikai bravúr ilyen méretben megalkotni őket. Mint mondta Katalin, „azért gyűjtöttük ezt a sok műtárgyat, mivel közös volt az érdeklődésünk meg az ízlésünk. A művészetet szerettük, és mindegy, hogy keleti, nyugati, 16. vagy 18., esetleg 20. századi, a művészet volt az érdekes.”
A Mester humora csillan meg a Sztálin csizmája című képen: a történelmet idéző, talapzaton árválkodó csizmából színes (eszmei) áramlatok türemkednek elő.
Az ebédlőben terített asztalon a Művész által megálmodott, elegáns, kék-fehér-arany színű étkészlet pompázik, régi összejövetelek emlékét idézve.
A kastélyt végigjárva szembesülhetünk a Mester sokféle stílusával, amely nem skatulyázható be,
hiszen a klasszicizmus, a szecesszió, a szürrealizmus, az absztrakt, a szimbolizmus, a konstruktivizmus jegyei és a keleti ornamentika is megjelennek festményein, faliszőnyegein, könyvillusztrációin, porcelán alkotásain.
A modern festményei közül az egyiken piros szemű hal úszik. Mintha Kányádi Sándornak Szász Endréhez írott Képeslap című verséből került volna elő: „(…)most tél van itt nálunk nagy hó békebeli / a föld szintjét jó fél öllel megemeli // az éjszakák megannyi mammuthallgatás / az ember mást se tesz napokig csöndet ás // befagyott magányunk jégpáncélja alatt / dédelgetünk egy-egy piros szemű halat…”
Szász Endre jó humorát nyilatkozatai is megőrizték. Az Irodalmi Jelen 2003. szeptemberi számában idézik egy mondatát a Kisalföld című lapból (2002. február 16.): „Jó a memóriám, a huszonöt vagy ötven évvel ezelőtt festett képeimről is tudom, mi hiányzik belőlük.”
Katalin asszonyt köszönet illeti nyitottságáért, fáradozásáért, hogy minél többet átadjon a tárgyi és szellemi hagyatékból, amit több szálon gondoz: megalapította a művész életművét gondozó egyesületet, őrzi a múzeum kincseit, működteti kis műhelyét, és kiállításokat szervez alkotásaikból. Szász Endre azt mondta:
Jó, hogy van lelki társa, aki halála után is tovább tudja vinni némely álmát. Mindig közel kerül az emberhez egy-egy művész, ha néhány hétköznapi dolgát is megismeri, például Szász Endréről azt tudja meg, hogy igen-igen kedvelte a töltött paprikát.
Ajánlom, ha valaki a Balaton déli partján időzik, keresse fel a Szász Endre Kastélymúzeumot Várdán. A művész alkotásainak, és feleségével az évtizedek során összegyűjtött kincseinek a megtekintése tartalmas szórakozást ígérnek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 19. számában.
