Látogatás a Bory-várban - Építész lett, hogy szobrász lehessen!
Bory Jenő szobrászművész és építészmérnök alkotása, a székesfehérvári Bory-vár a város nevezetessége, a turisták által szívesen látogatott építészeti és szobrászati műemlék. Építésekor az alkotó három szempontot tartott szem előtt: egyrészt legyen ez a vár egy monumentális alkotás felesége tiszteletére, másrészt szolgáljon otthonul és alkotóházul, harmadrészt pedig termeiben, udvarában és kertjében elhelyezhesse műgyűjteményét, amelybe beletartoznak saját, felesége, illetve lánya munkái, valamint neves magyar művészek alkotásai. A vár életre hívásának legfőbb mozgatórugója a művész fantáziája volt.
Bory Jenő 1879. november 9-én, Székesfehérváron született egy géplakatosmester családjába, aki hét gyermeket nevelt. Jenő 1903-ban a Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. Ezután egyéves önkéntes katonai szolgálatát Bécsben töltötte. Építész lett, hogy szobrász lehessen. 1904-től a később Képzőművészeti Főiskolává alakult Mintaiskola növendéke lett. Szobrászatot tanult Stróbl Alajos tanítványaként, mellette eljárt festeni Székely Bertalan rajz- és festészeti stúdiumaira. Közben két évet ösztöndíjasként Olaszországban és Németországban töltött. Carrarában a márványszobor-készítés technikájával is megismerkedett. Itt készítette felesége portréját, a Monna Vannát. 1909-ben elfogadták az általa készített Jézus Szíve-templom építészeti tervét, ennek kivitelezésében is részt vállalt. 1906-tól rendszeres szereplője lett különböző kiállításoknak. 1910-ben ikerlányai születtek, 1914-ben pedig fia, György.
Nejével, Komócsin Ilonával a főiskolán ismerkedett meg, akinek művészi munkáit elsősorban portrék és virágcsendéletek fémjelzik.
Jenő 1911 és 1946 között a Képzőművészeti Főiskola tanára, a Műegyetemen pedig 1921-től 1944-ig meghívott előadó lett. 1914-ig a Fiumei úti sírkertben 10 jelentős síremléket készített, köztük a Petőfi családét. 1943 és 1945 között a főiskola rektori tisztét is betöltötte. Tanítványai, akik közül többen is élvonalbeli alkotóművészek lettek, szeretettel és tisztelettel emlékeztek rá. Közvetlen, természetes, pózmentes embernek tartották, erkölcsi és etikai magatartása példaértékű volt. Az első világháború alatt katonai szolgálatát töltötte. A szerbiai harctérről Szarajevóba került, ahol művészeti feladatokat kapott. Elkészítette a trónörököspár gránit emlékművét, valamint megtervezte a Ferenc Ferdinándról elnevezett fogadalmi templom, és a Zsófia Ifjúsági Otthon építési és szobrászati terveit. Munkájáért megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.
Bory Jenő, a magyar szobrászművészet kiválósága, 80 évet élt. Székesfehérváron helyezték örök nyugalomra 1959-ben, az általa készített sírboltban. Műveit az egyszerűség, közvetlenség, nyugodtság és a klasszikus erő jellemezte. Általában az anyagban gondolkodott. Kísérleteinek eredményeként létrehozta az ún. pirobazaltot, amelyre a világháború utáni márvány- és bronzhiány idején nagy szükség volt. Ezt a szakma Bory-bronzként is emlegeti.
A szobrászatban polgárjogot szerzett a betonnak. Alkotásait a műkritika az elismerés hangján méltatta. Különös figyelmet érdemelnek feleségéről mintázott portréi és a Hitvesi szeretet című szobra.
Bory Jenő még 1912-ben vásárolta a telket, amit akkor még gyümölcsfák és szőlőtőkék borítottak. Előbb a présházat alakította át lakóházzá, föléje pedig egy műtermet emelt. Az épületet eredetileg nyaralónak szánták. Azután a domboldalon teraszokat alakított ki, majd Bory szobrászati ihletésű építményekkel kezdte benépesíteni. A Bory-vár építése 1923-ban kezdődött meg. Az építése – a háborús károk felszámolásával és a helyreállítással együtt – közel négy évtizeden át, Bory Jenő haláláig tartott. Az építkezés – egy-két szőlőmunkás segítségével – csak a nyári hónapokban folyt, a főiskolai szünidő alatt, hiszen a tanévet a család Budapesten töltötte. Bory nem előre elkészített tervek alapján építette a várat, az ihlet és a terepviszonyok is alakították az épületeket. Amikor nem a váron dolgozott, keresett művészként, a megrendelt szobrokat készítette. Ezek egy részének gipszmodelljei a százoszlopos udvar árkádjai alatt láthatóak. A gipszszobrok eredeti változatai ma az ország különböző településein láthatóak bronzba öntve vagy márványba faragva.
Ahogy a vár eszméje kezdett alakot ölteni, azt is tudatosította: életművének kiállítási helyszínéül fog szolgálni az épület. Közben mindent, ami lehetséges volt, igyekezett kvarcbetonból létrehozni: oszlopokat, kupolákat, ajtó- és ablaktokokat, sőt a szobrokat is. A százoszlopos udvar árkádjain álló, a magyar történelem hírességeit – Álmostól Tinódi Lantos Sebestyénig – ábrázoló szobrok is betonból készültek. Bory a második világháborút a várban élte át. Sajnos, azt agyonbombázták, az összes torony megsérült. A szobrokra célba lőttek, a képeket végighasogatták. Ezért Bory Jenő a nyugdíjas éveit a vár helyreállításával töltötte, illetve annak idegenvezetője lett.
A vár 1934-ben tárta ki kapuit a nagyközönség előtt. Szokatlan hangulatát a művészien kialakított pihenőhelyek tették még vonzóbbá, és a csodás természeti környezet, valamint a művészházaspár sírig tartó szerelme határozta még. Az utóbbira utalnak a feleségről készült szobrok, a várkápolna, illetve a hitveshez írt versek. Ötszázra tehető azon műtárgyak száma, amelyeket itt helyeztek el. Bory számára a vár két eszmei központja a hitvesi szeretet kápolnája és a műterem volt.
A vár a kazamatától a legmagasabb tornyok tetejéig több mint 30 méter magas. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem alkotja. Közben mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak láthatóak, de a betonfalba mindent beépített, amit értékként tartott számon.
Ahogyan belépünk a vár kapuján, az építmény makettjével találkozunk, amely segít feltérképezni a helyszínt. Minden rendezett és zöld. Jobbra egy Krisztus-fejet pillantunk meg a fűben, ez a család síremlékének a másodpéldánya, balra pedig a rendezett környezetből kiemelkedik egy díszkút, fehér porcelánmozaik-borítású medencével és a közepén vázát tartó, több méter magas oszloppal.
A kerítés mentén tájékoztató táblákon a várral kapcsolatos információk olvashatóak. Az alsó kert bal oldalán igyekszünk a vár főépülete felé, miközben a kert végigköveti utunkat, körülöleli a várat, s így még otthonosabbá, még emberközelibbé teszi.
Az alsó teraszt elérve két érdekesség is elénk tárul. Egyrészt turbános sírköveket látunk a török hódoltság idejéből, másrészt egy itt elesett szovjet katona sírját. Lejjebb a művész feleségének fiatalkori portréja látható, alatta falba vésve a mester róla írt gondolataival.
A második terasz támfala alatt főleg kortárs művészek mellszobrai láthatóak, középen Munkácsy Mihály egész alakos szobrával.
A második teraszon járunk; nevét az itt álló, a várat a hátán tartó elefántról kapta.
A mellvéden Lehel vezér és Nagy Szulejmán betonból készült szobra áll. Az árkádok hátfalára a mester vörös krétával négy faliképet készített. Ezek az emberiség történetében építészetileg meghatározó korszakokat szimbolizálják: a görög–római kort, a kereszténységet, a hűbériséget és a szocializmus korát.
A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai sorakoznak. A várkapun, a fölötte függő pallos alatt lépünk az udvarba, ahol francia park fogad bennünket, gondosan ápolt növényekkel és egy kúttal. A kertet három oldalról szobordíszes várfal és az alatta húzódó árkádos folyosó határolja. Az udvar a nevét 103 tartóoszlopáról kapta. Az árkádsor alatti kerengőben a mester felállította köztéri és templomi plasztikáinak eredeti gipszmintáit.
Az udvar a lakótorony alatti bejáraton át is megközelíthető. A lakótorony Bory Jenő családját szimbolizálja. A legkisebb kupola Györgyöt, a két egyforma az ikerlányokat, Ilonát és Klárát, a kétcsúcsú tető pedig magát a házaspárt.
A vár kapuját magas tornyok őrzik. Érdemes felkapaszkodni a tornyok tetejére, mert a magasból egyrészt a vár is áttekinthetőbbé válik, másrészt szép kilátás nyílik a városra és környékére. A csúcsos tornyon felfelé haladva két dátumot is megpillanthatunk: az egyik 1905, ez Bory Jenő és Komocsin Ilona megismerkedésének a dátuma, a másik – 1907 – pedig a házasságkötésük éve.
A zászlós toronynak két különlegessége is van. Egyrészt ennek egyik termében időszaki kiállításokat szoktak rendezni, másrészt a fényképezésre csábító csigalépcsője Bory Klára keze munkáját dicséri.
A várudvar hátsó részének közepén kapott helyet a várkápolna, középen, egy félkör alakú fülkében a Hitvesi szeretet című, ülő alakos szoborral, amelyet Bory Jenő a feleségéről mintázott. A szobor előtt egy angyal (a férj) megcsókolja a nő lábát. A szobor két oldalán pedig a Csók című művének aszimmetrikusan megkettőzött kompozíciója áll.
A szobor fölötti háttér a világegyetemet jelképezi, illetve elé a régi művészek múzsáit festette meg, akik megsárgultak az irigységtől, amiért valakit ennyire szeretnek.
Bory Jenő a vár főépületében, az emeleten építette meg tágas, nagy szobrok mintázására is alkalmas műtermét, és az ehhez tartozó kisebb helyiségeket. A mester munkái mellett barátainak, jó nevű kortársainak munkái is láthatóak.
A tulajdonképpeni műterem kazettás mennyezetű, legjelentősebb alkotása pedig a Sebzett hős szobra. Az egyik hátsó szobában a Bory család családfája is megtekinthető.
A vár ma is a család gondozásában áll. Leszármazottaik egy általuk létrehozott alapítvány segítségével tartják fenn és működtetik. A vár a Guinness-rekordok Könyvében is szerepel, mint a világ legnagyobb építménye, amit egy ember a saját két kezével épített fel.
