Lanna fővárosa Csiang Mai - I.
Forrong a lelkem, s szabadulni akarok innen egy szebb, igazabb világba, ahol mosolyognak az emberek, s nem egymás ellen élnek. Dsida Jenővel szólva: "Hiszek a mindenható mosolygásban." Sokszor azt érzem, hogy beleőrülök az emberek önzésébe és ostobaságába akár Csan szerzetes. Ismét útnak indulok hát a mosoly országába, oda, ahol az emberek még megbecsülik egymást. A változás szele olykor azonban itt is arcul üti az embert.
Csiang Maiban elbeszélgetek a szállodai recepcióssal. Megkérdezi, mit szeretnék látni? Csiang Mai templomait, válaszolom, mire kissé gúnyosan elmosolyogja magát. Zavartan kérdezem mi a gond? Mosolyogva válaszol, hát akkor hosszú időre jött biztosan, mert itt több mint 300 templom van. Csak egy hetem volt a városra, s a végén tényleg beigazolódott, hogy nevezetességeinek bizony csak egy pici töredékét láttam, hiszen alig ötven templomot sikerült végigjárnom. Van itt templom ezüstből, aranyból, az igazi értékük azonban nem ebben rejlik.
A Lanna királyság egykoron a mai Thaiföld északi részén terült el. Első uralkodója Mengrai először Csiang Rait nevezte ki fővárossá. Néhány év múlva 1296-ban azonban új fővárost épít, amelyet erős fallal vett körül. Csiang Mai óvárosában ma is láthatóak a hatalmas négyzet alakú erőd robusztus falai, melyeket a Ping folyóból táplált vizesárok vesz körül. Észak felől a mongol támadások veszélyeztették Lannát, így szövetségre lépett Burmával és a Szukothai Királysággal. Itt tehát a „Három Királyok” teljesen mást jelent, mint a mi keresztény kultúránkban. A három szövetségre lépett király szobra ma is ott áll az egykori tartományi közigazgatási épület előtt a főtéren. Ezt a szoborcsoportot nevezik Három Királyoknak.
Mengrai meghódította a mai Laosz nagy részét és egy stabil királyságot hozott létre. Ez a birodalom 1292-től egészen 1775-ig meghatározó szerepet töltött be Délkelet-Ázsiában, Csiang Mai pedig 1938-ig az önálló Lanna Királyság fővárosa volt. Ma észak rózsájának, vagy észak fővárosának is nevezik, 174 ezer lakosával Thaiföld második legnagyobb városa.
Legnagyobb turistacsalogató attrakciói a fesztiválok (Virágfesztivál, Szongkrán, Inthakin oszlop fesztivál, Loy Krathong lámpás fesztivál stb.). Szongkrán ünnepét (thai Újév) április 13-tól 15-ig tartják, s ezt senki sem ússza meg szárazon. Vizeskannákkal, öntözőcsővel locsolnak mindenkit, legyen az arra közlekedő gyalogos, autós, vagy motoros, simán pofon löttyintik egy vödör vízzel, úgy hogy az országút jobb oldalán köt ki, pedig itt bal oldali közlekedés van. Mindezt tapasztalatból írom.
Az egykori Lanna fővárosában több száz gyönyörűbbnél gyönyörűbb, mesébe illő templom van. Most történelmi jelentőségük alapján választottam ki néhány szentélyt és látnivalót.
Bizonyára emlékeznek még a Doi Szuthep fehér elefántjának legendájára. Nos, a kettétört Buddha ereklye másik darabja oda került, ahova a Lanna királyság uralkodóházát is temették. Ez a szent hely Wat Szuan Dok temploma.
Wat Szuan Dok templomát Virágoskert templomnak is nevezik. Csiang Mai egyetemi város, számos jó hírű felsőfokú intézménye van. Az egyik, a Csulalongkornról vagyis az V. rámáról elnevezett Buddhista egyeteme azonban nem keverendő össze a bangkoki Csulalongkorn egyetemmel, amelyet beválogatták a világ 10 legjobb egyeteme közé. Ez a Buddhista egyetem szintén megállja a helyét a thaiföldi egyetemek között. Vakítóan fehér sztúpák sokasága kápráztat el a campus kapuján belépve. A királyi mauzóleumok ugyanis közvetlenül az egyetem szomszédságában vannak. Sírkertjének kisebb hófehér sztúpái a királyi hozzátartozók hamvait őrzik. Kue Na király egykori virágoskertjének helyén a 48 m magas aranyozott sztúpában van Buddha kettétört kulcscsontjának másik darabja. Templomépülete Szumanathera szerzetes tiszteletére épült 1370-ben. Ő volt az, aki a Buddha-ereklyét Csiang Mai városába hozta. Az óvároson kívül a Doi Szuthep felé vezető úton, nem messze az állatkerttől, találjuk az erdei templomnak is nevezett wat Umong kolostor.
Lanna királya Mangrai 1297-ben építette a szokatlan "alagút templomot". Először egy Ashoka oszlop tűnik fel, tetején négy oroszlánnal és egy Dhammakerékkel. Ashoka indiai király a III. században számos szerzetest küld Délkelet-Ázsia régióiba, hogy terjesszék a buddhizmust. Ennek állít emléket ez az oszlop, ami az eredeti XIII. századi oszlop másolata.
Különböző korok legendáinak sokasága született erről a szent helyről.
Az alagutakkal átszőtt szentélyben itt-ott még felfedezhetők a régi freskók, melyek egykoron gazdagon díszítették az alagutak falait. Javarészt növényeket, madarakat virágokat ábrázoltak a falfestmények, vagyis a kinti világot. Ezeket az alagutakat egy mesterséges, kívülről téglákkal kirakott dombba építették be. Bársonyos zöld moha borítja a téglákat, különösen szép hatást kölcsönözve a külső falaknak. Jobbra az erdőben nagy összevisszaságban rengeteg torzót és régi buddha-szobor maradványt fedeztem fel. Körülöttük a fákon táblákra írva érdekes bölcsességek olvashatók, mint például: Semmi sem örök. A dolgok mennek és mennek. Az önteltség a butaság tükre.
A templomot 1948-ban hozták rendbe, és 1949-től aktív kolostorként működik, melyben egy meditációs központ is helyet kapott. Hosszú és fárasztó volt a nap, ezért jólesik a templomdomb melletti tó szigetén etetni a halakat és a galambokat.
Észak fővárosának legrégebbi buddhista temploma az eredeti lanna stílusú templom. Uboszottja (fő szertartásterme) előtt egy eredeti sztélén olvashatjuk az új lannai főváros Csiang Mai alapításának pontos időpontját: 1296. április 12. hajnali négy óra. Mengrai király, az építtető sokszor tartózkodott ebben a szentélyben. Oltárszobra 1465-ből származik. Van azonban egy jóval régebbi Buddha-szobor is a mellette lévő szentélyben. Ez több mint ezer évvel ezelőtt készült Srí Lankán, és nagyon fontos szerepe van a száraz évszak végén Szongkránkor tartott fesztiválon. A fő szertartásterem mögött látható a legrégebbi lanna stílusú csedi, melyet kőből készült elefántok tartanak a hátukon.
Tovább haladva egy tó közepén cölöpökre épült Ho trai (könyvtár) házikót találtam. Ezeket a szentírások (Tripitaka) tárolására használt épületeket azért építették tavak közepére, hogy a hangyák és egyéb kártevők ne tudják megrongálni az értékes iratokat.
A csatorna és az északi várfal mellett, mint gyöngyfüzéren a gyöngyök sorakoznak a szebbnél szebb templomok. Csiang Maiban templomot építeni bármilyen ürüggyel lehet. Mint érdekességet megemlítem a Wat Kuan Kama templomot, melyet elpusztult lova tiszteletére saját kertjében építtetett egy Hoirszegrúm nevű katona. Ez a templom a lova nevét viseli. Szomszédságában van Wat Rajamontean gyönyörű szentélye. Tilokanat király uralkodása alatt épült a XV. században. Érdekessége, hogy laoszi papok szolgálnak benne és stílusa is laoszi jegyeket tükröz. Könnyen felismerhető az uboszot mellett ülő óriási Buddha szobráról.
Szemben vele a csatorna túloldalán a XIV. században épült Wat Lok Moli templomában gyönyörködöm. Annyira tetszik, hogy többször is meglátogatom. Lehet, hogy a korábbi templomok arany csillogásától csömörlöttem meg. Ez a templom és a mögötte lévő csedi mellőzi a csillogást, ám apró részleteinek szép kidolgozásával bőven kárpótol. Nem tudni pontosan mikor épült, de egy 1367-es oklevél tanúskodik arról, hogy Kue Na király tíz burmai szerzetest hívott ebbe a templomba, hogy terjesszék a thevaráda buddhizmust. A templom kapuján belépve balra egy teakfa pavilonban Ketklao király és Csiraprap királynő szobra látható. Muang Ketklao 1545-ben bekövetkezett halála után egy évig Csiraprap kormányozta a lannai királyságot. A míves gyülekezeti csarnokot (viharn) 1545-ben Ket király építtette. Ennek sajnos csak az alapjai maradtak meg a burmai háborúk után. Később újjáépítették ugyan, ám nemrégiben (2003) ismét fel kellett újítani. Finoman faragott díszei és a körülötte lévő szobrok is figyelemre méltóak. Egy csedi általában egy uralkodó hamvait tartalmazza. Wat Lok Moli óriáscsedije azonban több lannai király földi maradványának nyughelye. 1527-től a Mengrai dinasztia kihalásáig, 1558-ig ebbe a téglából épült csedibe helyezték Lanna királyainak hamvait. Esténként is érdemes megnézni ezt a szent helyet, mert nagyon szépen kivilágították, igaz ez a többi szentélyről is elmondható.
Hamar véget ért az első nap, melyet Csiang Maira szántam. Lepergett, mint ujjaim között a homokszemek. Csupán néhány homokszemcse maradt nedves ujjaimon, de ezek – akárcsak az emlékeim – dacolnak az idő múlásával, mint a kőből épült csedik és templomok.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/38. számában.
