2023. március 25., 11:34

Krakkó, ahol a „lengyel, magyar két jó barát…”

Ha visszagondolok arra, milyen számomra a királyi Lengyelország egykori fővárosa, az európai kultúra egyik fellegvára, akkor azt nehezen tudnám szavakba önteni. Eddig két alkalommal kopogott a cipőm macskakövein. Lenyűgözött, elvarázsolt. Mese lelkemnek, amikor ódon utcáin sétálva, éreztem gazdag történelmét és lüktető életét. Azok a pillanatok és élmények örökké belém égtek. Bizony ám, Krakkó egy ilyen hely. Mély érzéseket tud kiváltani az odalátogatóból. Pedig sok turista a Prága – Bécs – Budapest háromszög köré koncentrálódik, és hajlamos megfeledkezni erről a csodás lengyel városról.

Krakkó
Galéria
+3 kép a galériában
Fotó: Borka Zoltán

Galícia szépe a közép-európaiság olyan arca, amely a történelmi sebhelyek mellett megmutatja mindazt, ami miatt jó itt élni: az emberi léptékek, az érzékenység, művészi mélység és az otthonosság. Nem veti szét a pénz, nincs nagy csillogás, a vakolatok esetenként ugyanúgy mállanak, mint nálunk, de a pénzhiány valahogy kevésbé türemkedik elő. Az utcák tisztábbak, az élet kevésbé harsány, a vagyoni különbségek tompábban jelentkeznek.

Krakkó
Háborús veteránok
Fotó:  Borka Zoltán

Pár órás autóúttal, de akár busszal vagy vonattal kényelmesen megközelíthető és egy kellemes hétvégét kapunk cserébe. A mi társaságunk eddig mindig egy négykerekű vasparipával vágott neki a krakkói történetnek. Már az óváros és annak vonzáskörzetében simán lehet lehet foglalni jó áron szállásokat.

Krakkó
Kazimierz, az egykori zsidónegyed
Fotó:  Borka Zoltán

Első utunkon szállásunk az egykori zsidónegyed, Kazimierzben volt. Második akciónkon már az óváros közvetlen szomszédságában sikerült szállást kukázni. A parkolással vigyázni. Nyilván itt sem ingyenes semmi. Parkolóóráknál csak érmékkel lehetett fizetni. Bökkenő az, itt az érme pénz ritka, mint a fehér holló. Felváltani lengyel zlotyiainkat érmékre, pedig néha lehetetlen műveletbe ment át.

Krakkó
Melegszendvics a Kazimierz negyedben
Fotó:  Borka Zoltán

De miképpen lehet aktív három napot levezényelni Krakkóban vagy annak környékén? Bontsuk három részre: Óváros, Wieliczka sóbánya és a hírhedt Auschwitz.

Krakkói beavatásunkat Oskar Schindler híres gyárában kezdtük, amelyet a Schindler listája című moziban láthattunk. Az egykori gyárat múzeummá alakították át, ahol a város történelme mellett a második világháború alatt szenvedett zsidó lakosok életét is elénk tárja. Onnan egy kellemes sétát tettünk az óvárosba. Krakkó főtere (Rynek Glówny) a világ egyik legszebbje, melyről ódákat lehetne zengeni.  Ott minden épületnek - Posztócsarnok, Mária-templom, Barbakán, Városháza tornya - megvan a maga története.

Krakkó
Rynek Glowny
Fotó:  Borka Zoltán

Téren sorakoztak a fehér hintók, hogy körbevigyék a turistákat a belvárosban. Ezt laza 25 euró értékben megtehettük volna, de mi inkább a lábainkat használtuk. Óvárosi lábtangózás után irány a Wawel. A vár már távolról szép látványt mutat. Odafelé a Planty-n (az óvárost egy parkövezet veszi körül) keresztül mentünk.

Krakkó
Háttérben a Wavel
Fotó:  Borka Zoltán

Közel két órát tartózkodtunk a vár területén. Igénybevettünk audio guide segítségét, ami meglepő módon magyarul illetve szlovákul is volt. Mondjuk én tíz perc után beleuntam a szövegelésébe és inkább a magam útját járva fedeztem fel a Wawel belsejét. Láttuk a királyi kriptát, ahol Báthory István erdélyi nagyfejedelem és lengyel király alsza örök álmát. Sőt felmásztunk a harangtoronyba, ahol láthattuk Krakkó panorámáját és az ország legnagyobb harangját egyben.

Másnap magasabb fokozatba kapcsolatunk. Egy híres és egy hírhedt “látványosság” várt ránk. Kezdtük a kellemesebbik részével, a Wieliczka sóbányával. Azon a napon kaptunk az időjárástól szikrázó napsütést, esőt, sőt a végén még a hó is lehullott. Az élmény magával ragadó, de egyben elgondolkoztatásra sarkallt minket. Míg a sóbánya fizikailag terhelt meg - a sok lépcsőzés miatt - addig Auschwitz pszichikailag volt megterhelő számunkra. Wieliczka esetében megismerhettük a bánya egykori működését. Hatalmas szerkezetek, látványos kamrák, kápolnák, melyek közül a legszebb része a Szent Kinga kápolna. Egyszerűen lenyűgözte a társaságot. Kellett az ebéd a sok lépcsőzés után.

Krakkó
A munka felszabadít...
Fotó:  Borka Zoltán

Miután feltankoltuk magunkat, a tekintetünket Auschwitz felé irányítottuk. Azon a napon több ezer ember állt sorban, mi legalább egy órát várakoztunk, miközben leszakadt a hó. Leírni nehéz, ami ott van. Számomra a tanulsága az volt az ott látottaknak, a gonosz soha nem alszik, és ha nem leszünk éberek, akkor bármikor és bárkire lecsaphat, legyen bármilyen nemzetiségű vagy felekezetű az egyén. Fáradtan tértünk vissza Krakkóba, de erőnk még volt annyi, hogy egy zsenge sétát téve a Ryneken beüljünk egy laza vacsorára.

Krakkó
Bejárat a Wielicza sóbányába
Fotó:  Borka Zoltán

Óvárosi kóborlásaink során meglestük a középkori egyetemi negyedet, majd sétáltunk az egykori zsidónegyedben, a Kazimierzben. Nagyon hangulatos, mondhatni a város bohém negyede. Málló homlokzatú épületek árnyékában egymást érik az éttermek, sörözők, bárok, művészeti galériák és intim üzletek, de nem agresszívan, inkább hangulatosan és intelligensen.

Krakkó
Óvárosi forgatagban, háttérben Barbakan
Fotó:  Borka Zoltán

A helyi piacon igazi retró cuccokat lehetett beszerezni. Sőt valamilyen házilag készített melegszendvicset is megkóstoltunk, miután láttuk, egy csapat spanyol turista olyan jóízűen falatozza. Már most jó hely, és néhány év múlva valószínűleg egyik legjobb lesz Európában, így aztán a jövőben kötelezően vissza kell oda menni.

Záróakkordként vettünk egy finom meggyes Soplicát. Ez nálunk olyan, mint a griotkás likőr. Elszopogattuk szépen a parkban, mire a varjak a fákon tömegesen eldöntötték, telibeszarják a járókelőket. Olyan sűrű ürülékzuhatagban volt részünk, mit soha. Csoda folytán csak a cipőm és a kabátom széle sérült a varjak “szeretetcsomagjaiból”. Ezen az estén egyébként kijutott nekünk igénytelenül táncoló pasasokból, akik az egyik helyi diszkóban rontották a levegőt.

Krakkó
Panorámavadászat
Fotó:  Borka Zoltán

El is mentünk egy másikba, ahol legalább retró zene volt a menő, csajok is voltak, majd zártuk az estét egy finom vizipipa társaságában, miután rájöttek az ott dolgozók, jó lenne minket is kiszolgálni. Ezen a ponton már a társaságunk fele teljesen lemerült és visszatért a szállásra.

Krakkó felejthetetle, várom és tudom, eljön a pillanat, mikor ismét megcsodálhatom. Egy biztos, csalódni nem fogok benne.

Krakkó
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.