Kossuth Lajos és a természettudományok
Kossuth Lajos (1802−1894) mindenekelőtt politikusként és az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc vezéreként él a köztudatban. Jogi tanulmányokat végzett és pályája elején ügyvédként tevékenykedett.
Talán ezért is meglepő, hogy az emigrációban, főleg az 1867-es osztrák−magyar kiegyezés után, amikor célkitűzéseitől teljesen eltérő irányt vettek a magyarországi politikai események, egyre komolyabban kezdett érdeklődni a természettudományok, különösen a geológia iránt. Persze, korábban is olvasott az új tudományos felfedezésekről és elméletekről, de a publicisztika, majd a vezetői szerepvállalás mellett vajmi kevés ideje maradt a rendszeresebb stúdiumokra.
Szép herbáriuma volt, amelyet folyamatosan gyarapított. Sokkal „naprakészebb” ismeretei voltak a csillagászati felfedezésekről. Amikor a Jupiter felhősávjaiban színváltozásokat figyeltek meg, egyik ismerőse, Mednyánszky Sándor (1816−1875) Kossuthhoz fordult magyarázatért. A „turini remete”, bár maga nem olvasta a hírt, válaszában egyrészt az akkoriban kibontakozó spektroszkópiáról vetett oda néhány alapvető információt, majd annak a feltevésének adott hangot, hogy valószínűleg az óriásbolygó légkörében valamilyen gázok vagy nagyobb sűrűségben felhalmozódtak, de nem kizárt, hogy átmenetileg megritkultak. Hogy addig nem ismert gáz szabadult volna fel, azt kevésbé tartotta valószínűnek.
Kossuth három palackot félretett azzal a kéréssel, hogy csak 1911-ben bontsák fel őket. Mint a köszönőlevélben írta: „Nagy Cométa volt az égen, mikor szűrték, nagy Cométa lesz az égen, mikor százéves lesz.” A célzás a Halley-féle üstökösre vonatkozott, amely korábban 1835-ben volt látható és keringési idejét 76 évre becsülték, tehát 1911-ben kerülhetett ismét a Föld közelébe. Az üstökös keringési ideje azonban 74 és 79 év között változott a történelem során, és emiatt egy évvel korábban, 1910 áprilisában volt ismét látható.
Kossuth Lajos, ahogy már említettem, a geológia terén volt a legalaposabban tájékozott. Ezzel kapcsolatban számos levelére hivatkozhatnánk, de közreadott egy terjedelmes ismertetést is Nyáry Jenő (1836−1914), a jogászból lett régész „Az aggteleki barlang mint őskori temető” című könyvéről, amelyet a szerző megküldött neki. Kossuth szívélyesen megköszönte a küldeményt, azonban kritikus véleményét sem rejtette véka alá. Különösen Nyárynak a koponyaméretekre vonatkozó állításaival nem értett egyet. Elismerte ugyan az ilyen összehasonlító vizsgálatok fontosságát, de – mint írja – „egyszersmind nem tagadhatom, hogy azok közé tartozom, akik nem gondolják, hogy a koponyamérések magukban véve a faj (race) meghatározására elegendők”.
A kormányzó nemcsak tudományos könyveket és folyóiratokat lapozgatott, hanem maga is végzett megfigyeléseket. A róla készült utolsó fotók egyikén egy távcső és néhány mikroszkóp is látható, de más műszerek is voltak a házában. Időnként feljegyzéseket készített megfigyeléseiről, ezeket azonban inkább emlékeztetőül vetette papírra.
