Kórokozók a strandon
A nyári kánikulában aki csak teheti, vízpartra, strandra igyekszik. Melyek azok a betegségek, fertőzések, amelyektől tényleg tartanunk kell egy hűsítő csobbanás alkalmával?
Minden nyáron a hírek főszereplője az agyevő amőba, a Naegleria fowleri. Írásaimban is foglalkoztam már ezzel a kórokozóval. Főleg az elhanyagolt medencékben szaporodik el, az erős felmelegedés kedvez neki. Általában az orrüregen keresztül jut be a szervezetbe, onnan a szaglóidegek mentén éri el az agyat. Nagyon súlyos agyvelőgyulladást válthat ki.
Mivel nem baktérium, hanem egysejtű élőlény, az antibiotikumok hatástalanok vele szemben.
Ha az orvosok a diagnózisok felállításánál nem gondolnak erre a kórokozóra, sokszor előfordul, hogy nem marad idejük és lehetőségük a betegséggel szembeni eredményes küzdelemre, és elveszítik a beteget. Tinédzsereknél gyakoribb a súlyos fertőzés, náluk könnyebben megfertőzi az agyvelőt, mint idősebb korban. Fontos tehát, hogy tisztítsuk, cseréljük a házi medencék vizét, és ha valaki fürdőzés, csobbanás után agyhártya-agyvelő gyulladásra utaló tünetekkel rosszul lesz, az orvosoknak említsük meg a fürdőzést!
Az agyevő amőba hírhedt kórokozó, ám nem annyira gyakori. Az Escherichia coli baktériummal sokkal nagyobb eséllyel „futhatunk össze”. Legyen szó egyiptomi nyaralásról vagy „mindössze” a közeli uszoda látogatásáról. Nem is annyira az uszodák klórozott vagy ózonozott fürdővize, inkább a zuhanyozók, öltözők, szaunák a veszélyesek.
Természetesen,
ha valaki betegen, például hasmenéssel vagy húgyúti fertőzéssel fürdőzik, a klórozás ellenére megfertőzheti a vizet.
A folyóvizek is fertőzöttek lehetnek, gondoljuk csak az elmúlt időszakban hírekbe került indiai miniszterre, aki demonstratíve ivott az egyik folyó vizéből, majd helikopterrel kórházba kellett szállítani. Nem mellékes, milyen vízzel öntözik, mossák a zöldséget, gyümölcsöt, illetve miből készül a jégkocka. Az Escherichia colinak több törzsét, csoportját különböztetjük meg, ezek némelyike méreganyagot termel, ételmérgezést okoz, mások megfertőzik a tápcsatornát. Az uszodákban összeszedett húgyúti fertőzések jelentős részéért is ezek a baktériumok a felelősek.
Az Escheria coli-csoportok okozta változatos súlyosságú betegségek valamelyike esetében a só-víz háztartás rendezése a gyógyulás kulcsa, másoknál viszont szükséges az antibiotikum-terápia.
A Pseudomonas baktériumok is egy meghatározó vízi kórokozócsoport, tipikusan a közintézmények fertőzött vízrendszerében „botolhatunk beléjük”. A Trichomonas vaginalis a meleg medencék lakója, veszélyes nőgyógyászati fertőzés lehet a következménye. Számos kórokozó a szem kötőhártyájának a gyulladását okozza. Kerüljük a 25 foknál melegebb medencéket!
Ha vizeink minőségéről van szó, meg kell említenünk az algásodás, a vízvirágzás jelenségét. Ez esetben a cianobaktériumok csoportjába tartozó egysejtű élőlények túlszaporodnak a vízben. Ezek egyrészt méreganyagokat termelhetnek, de még lényegesebb, hogy elvonják az oxigént a más vízi élőlények elől. Emiatt a halak egyre kevesebb oxigénhez jutnak, és elpusztulnak.
A bomló tetemek kiváló táptalaja a baktériumok további burjánzásának, emiatt még inkább csökken a víz oxigéntartalma.
Egymást gerjesztő folyamatok indulnak be, radikálisan romlik a víz minősége, felborul az ökológiai egyensúlya. Ez tehát a vízvirágzás lényege. A sokféle baktérium által esetlegesen termelt méreganyag pedig a vízi élőlények mellett a fürdőzőkre is hatással lehet. Legtöbbször inkább kellemetlen, mint életveszélyes tüneteket okoznak. Begyulladhat a szem kötőhártyája, a bőr, allergiás reakciókat válthatnak ki, gyorsan múló hányingert, hasmenést okozhatnak.
A cianobaktériumok túlszaporodásának két tényező kedvez. A hosszan tartó nyári kánikula, mert a meleg vizet szeretik, valamint a természetes vizeinkbe kerülő sok szennyező nitrát és foszfát. Ilyenkor a túlzásba vitt, átgondolatlan műtrágyázás, a tisztítószerek, mosószerek, és a vegyi üzemek a felelősek.
A vizeket megfertőzhetik az állatok is. Egyes kórokozók inkább az állóvizekben jelentenek veszélyt, azonban a hegyi patakok vize is lehet fertőző ez okból. Baktériumok, amőbák, paraziták leselkedhetnek ránk. A Leptospira-fertőzést nádvágók lázának is hívták régebben. A talajt, illetve a vizeket fertőzik meg a beteg állatok a vizeletükkel. Az embert inkább valamilyen mezőgazdasági munka során fertőzi meg, a lábszár apró bőrsérülésein keresztül. Úszás közben is fertőzhet, ekkor is általában valamilyen apróbb sérülés, karcolás van a testen.
A lázzal kezdődő betegség orrvérzést, májelégtelenséget, veseelégtelenséget, tüdővérzést okozhat komplikációként, a súlyos esetek halállal is végződhetnek.
A paraziták ellen legtöbbször hatástalan a víz klórozása vagy ózonozása. Ilyen kórokozók például a Giardiák vagy a Cryptosporidiumok. Egészséges, ereje teljében lévő felnőtteknél sokszor tünetmentes fertőzést okoznak, ám a parazitákat székletükkel ők is tovább ürítik. Gyermekeknél, gyenge immunrendszerűeknél tünetgazdagabb ezeknek a betegségeknek a lefolyása.
A trópusok rettegett vízi férge, a Schistosoma nevű mételyek. Rettegett következményük a húgyhólyagrák. Egyiptom – és más hasonló éghajlatú, higiéniájú régiók – vizeiben könnyen „összeszedhetjük” a trachóma kórokozóját.
A fejlődő világban ez a vakság leggyakoribb oka. A második leggyakoribb okát, az Onchocerca volvulust is a szennyezett vizekben, folyókban „szedik össze” az emberek.
A trópusok édesvizeiben sokféle kórság veszélyezteti az embert. Nem szükséges azonban messzire utaznunk ahhoz, hogy a fürdőzéssel „összeszedjünk” valamilyen betegséget. Ügyeljünk a medencék tisztítására, az épületek (például az uszodák, kórházak, iskolák) vízhálózatát is karban kell tartani. Nem utolsósorban ismeretlen, zavaros, állati tetemekkel szennyezett vizekben semmiképpen se fürödjünk!
