Kolompér, vagy inkább grulya?
Tele van a net majonézes krumplisaláta-recepttel, aki tehát a karácsony után akár szilveszterre is készíteni szeretne, van miből válogatni. De a növény története is érdekes, s a legtöbb ember csak annyit tud róla, hogy Amerikából jött…
Kezdjük talán azzal, hogy sokfajta neve van magyar nyelvterületen is, a legelterjedtebb a burgonya és a krumpli. (Ez utóbbit, a zemiaky mellett a szlovákok is használják olykor, mint „krumple”.) A növénynek rengeteg tájnyelvi neve van; a gömöriek tudják, hogy arrafelé sok helyen „grulya (illetve gruja)” néven is elhíresült, de Erdélyben pityóka, esetleg földialma a neve, máshol kolompér, kompér, krumpedli, kolompír és svábtök. A magyar „krumpli” megnevezés minden bizonnyal a német Grundbirne szóból ered, a „burgonya” pedig a burgundi régióból való eredetére utalhat, (bár Gömörben például a takarmányrépát nevezik burgondiának, akárcsak Liptóban a szlovákok).
A burgonya története Dél-Amerikából, az inkák földjéről indult, hiszen a mai Peru és Bolívia területén őshonos, onnan hozták be a spanyol hódítók Európába a 16. században, mint dísznövényt. Ki hinné, hogy Magyarországra csak a 18. században került, és elterjesztésében II. Józsefnek is szerepe volt. Ennek is megvan a maga története. Amúgy a burgonya sok mindenbe „beleszólt”, (még a politikába is). Köztudomású, hogy a 17. század végére már beépült pl. az ír konyha alapvető „alapanyagai” közé, de
írja Dr. Drávucz Péter. Mára már kiderült, mi okozta a burgonyavészt, tudósok azonosították a „bűnös” penészgombát.
Persze a korábbi századokban is sok minden történt a burgonyával, azon túl, hogy sokfajta változata elterjedt és idővel az egész világon tért hódított. Mára ez a növény az élelmezés tekintetében a negyedik helyen áll, fontossági sorrendben. Nem véletlen, hogy 2008-at az ENSZ a „Burgonya Nemzetközi Évének” hirdette meg. Öt évszázada még csak Dél-Amerika egy kis szegletében termesztették, ma már gyakorlatilag a világ minden országában fogyasztják. A BBC History magazin egyik számában megjelent a növényről egy érdekes tanulmány, amely magyarul is olvasható. Megtudható belőle sok minden a burgonyáról, többek között az is, hogy általában az élelmiszer-ellátás bizonytalansága is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek ehhez a gumóhoz fordultak, s ez lett az emberiség egyik legfontosabb tápláléka.
olvasható a tanulmányban, s az is, hogy
Persze, az sem mellékes, hogy
„az adószedők lassan reagáltak az új termény érkezésére, ezért a krumplira évekig nem vetették ki azokat a dézsmákat és más terheket, amelyek a többi veteményre vonatkoztak”.
Sokan nem nézték jó szemmel, hogy az egyszerű emberek, a földművesek burgonyát termesztenek, s azt fogyasztják, ahelyett, hogy keményen dolgoznának a gyárakban, s a munkájukért kapott bérből kenyeret vásárolnának. Az említett tanulmányban olvasható:
A krumpli persze másként is „beleszólt” a dolgok menetébe, a fentieknél jóval korábban is. Beérkezvén Európába, az emberek féltek fogyasztani, s inkább a sertéseknek adták.
A franciák különösen féltek a fogyasztásától, mert tudták, hogy a föld feletti része, virága mérgező. A francia törvénykezés egészen addig ment, hogy 1748-ban betiltotta a burgonya fogyasztását.
és egy francia hadseregben szolgáló orvos kellett ahhoz, hogy véget érjen ez az állapot. A szóban forgó személy ugyanis
(A növényről azt is híresztelték, hogy leprát okoz.) Az orvos, az éhségét elűzendő, bizony sűrűn fogyasztotta, és
hogy a burgonya ehető.
például nyilvános lakomákat rendezett korabeli fontos emberekkel (Benjamin Franklin, Antoine Lavoisier; kérésére Marie Antoinette krumplivirágokkal a kalapján jelent meg stb.).
Rengeteg érdekes történet kapcsolódik a burgonyához, de még néhány mondat talán arról, hajdanán Magyarországon hogyan terjedt el. Bár még a 16. század végén került Európába, tájainkon csak a 18. század derekán tűnt fel. Mintegy fél évszázadig tartott, amíg meghonosodott.
Kósa László: A burgonya Magyarországon című könyvében sok érdekes dolgot olvashat akár a laikus ember is, például azt, hogy már Mária Terézia elrendelte, hogy az éhezés elkerülése végett és a „gabonaneműek fogyatkozása miatt” buzdítsák a lakosságot a burgonya termesztésére is.
E törekvésében követte fia, II. József is.
S ha már az imént néhány uralkodó neve felmerült a krumpli vonatkozásában, hadd álljon itt még két rövid „történet” a sok közül, amelyet a Múlt-kor portálját böngészve találtam:
E kis növény föld alatti gumója sokszor mentette meg az embereket az éhínségtől. Mára számtalan fajtája áll a rendelkezésünkre, s nem kell róla sokat tudnunk, hogy szeressük, élvezzük az ízét, elkészítésének számtalan módjával ismerkedjünk. Ehhez elég, ha „csak” a legfontosabbakat tudjuk róla: a salátának való A-típus; főzni való B-típus, sütni való C-típus). Van korai, középkorai, késői fajta és a héja valamint a húsa színe szerint piros, sárga, lila… Persze világszerte több ezer fajta létezik, a hazai piacon is számos kapható. S már pucolni sem nehéz, mert az üzletekben jobbnál jobb krumplipucolókat szerezhetünk be.
