Kincskeresők Csallóköz déli fertályán
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka, mondja a régi közmondás. Idei utazásaink megtervezésénél sikerült ebbe a szituációba beleesni. Eddig a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet által szervezett összes csallóközi túrán sikerült részt vennem. Az idei kimaradt, mert azon a napon éppen Siena ódon utcáit jártuk. Ettől függetlenül továbbra is azt vallom, az egyik legjobb túrák egyike és minden olvasónak szívből ajánlom, hogy egyszer ő is tapossa csapatunkkal a kilométereket. Miképpen zajlik egy ilyen túra? Mi minden fér bele egy tartalmas napba? Elég lesz visszatekinteni a tavalyi évadra. A következő sorok elvisznek minket Csallóköz déli csücskébe.
Nálunk itt a Felvidéken mindig a Csallóköz adja meg az alaphangot. Ollé Ernő és Méhes Attila szervezésében most sem kellett csalódni. Minden évben sikerült valami újjal rukkolni.
A tavalyi túra a régió déli fertályára volt kihegyezve, ahol a Duna festői ártere és magávalragadó növény és állatvilága már várt minket. Indulás helyszíneként Medve község focipályája volt megjelölve.
Duna vonalán, a trianoni határok mentén indultunk el. Útvonalunk melyen keresztül mentünk Csicsó községéig, amolyan érintetlen terület. Sugározta magából a csendet és harmóniát, megbolondítva minket a nap nyári sugaraival és néha a szellő frissítő simogatásával. Csallóköz ezen része egy magába zárt, külön világot képez, ahol a flóra és fauna tökéletes kombinációja hirdeti a természetes szépséget. Szerelmes földrajzosoknak, biológia és botanikus kedvelőknek kiváló terep.
A Dunamenti Tájvédelmi Társulat szakemberei közül Fodor Péter biológus és természetfotós vezetett be minket a holtágak és árterek kialakulásába. Közép-Európa egyik leghíresebb és legértékesebb természetvédelmi területe található meg hazánkban. Kijár neki a tisztelet és egyben óvása is.
Csicsóra dél környékén értünk be, ahol már a református gyülekezet tagjai várták a fáradt utazókat. Udvarból már lehetett érezni a frissen megkent zsíroskenyér és hagyma ínycsiklandozó ízét, de még mielőtt nekiláttunk volna enni, részt vettünk egy rövid Istentiszteleten a település református templomában. A falu fenséges temploma az élő példája, hogy a puritán, de annál méltóságteljesebb és letisztult gondolat is lehet isteni.
Le a kalappal a csicsóiak előtt. Megmutatták, hogyan is kell egy őszinte vendéglátást összehozni. Jelenlétével megtisztelt minket Nagy Géza fafaragó szobrász is, aki a Hét Vezér szoborpark megálmodója és létrehozója. A bőséges zsíroskenyér és pogácsa falatok után ismét útnak keltünk. Csicsón még megtekintettük a szoborparkot és a Kálnoky kastélyt, majd innen nekileselkedtünk túránk második felének.
Körtúra volt, de még mielőtt ismét a medvei focipályán találtunk volna magunkat, láttunk azért ezt-azt. Célkeresztben a csicsói dunai holtág, Szakajtás vagy újabb nevén a Lion-tó volt. Ez a patkó formájú tó, az 1899-es árvízkor jött létre. Jelen formáját az 1965-ös nagy árvíz után nyerte el. A tó és környéke szigorúan természetvédelmi terület, így a helyszínen mi is a kelleténél csendesebben és rendezettebben viselkedtünk.
Príma tempót diktáltunk végig, késő délutánra már Medvén voltunk, ahol a helyi önkormányzat már várt minket a frissen elkészült ízletes gulyással. Ezenkívül jutalomként kaptunk emléklapot és Méhes Attila keze munkája által, fából készült érmet is.
Szervezés és a táj ismét csillagos ötöst érdemelt ki tőlünk. Szerencsére hírük is megy a kárpát-medencei nagyvilágban. Évről-évre sok túra kedvelő embert megmozgat az esemény. Innen kívánom nekik, tartsák meg ezt a jó szokást.
