Kilencven éves lenne Mario Vargas Llosa Nobel-díjas perui író
Kilencven éve, 1936. március 28-án született Mario Vargas Llosa Nobel-díjas perui író, a hatvanas évek nagy latin-amerikai írónemzedékének képviselője.
Szülei már elváltak, mire ő megszületett a Peru déli részén fekvő Arequipában. Élete első éveit anyjával és nagyszüleivel Bolíviában töltötte, ahol nagyapja tiszteletbeli konzul volt. Apját halottnak hitte, csak tízévesen találkozott vele először, amikor Limába költöztek. Szülei nem sokkal később újra összeházasodtak, és apja elkényeztetettnek tartott fiát egy limai katonai iskolába íratta be, hogy "férfit faragjanak belőle". Llosa két év után otthagyta az iskolát, és az északnyugati Piura egyik gimnáziumában érettségizett le.
Már első regénye, az 1963-ban megjelent A város és a kutyák meghozta számára a világhírt. Az egykori korrupt szellemű katonai iskolájáról, a kegyetlen és erőszakos környezetben élő diákok küzdelmeiről szóló mű a perui társadalom tükörképe is, nem csoda, hogy odahaza óriási botrány kavart, íróját hazaárulónak bélyegezték. Llosa 1971-ben doktorált a Madridi Egyetemen, disszertációját Márquezről írta, 1975-ben visszatelepült Peruba. 1993-tól spanyol állampolgár is volt, "kétlaki" életet élt, Lima és Madrid között ingázott.
A kezdetben baloldali, majd liberális nézeteket valló író belekóstolt a politikába is. 1990-ben elindult a perui elnökválasztáson, és csak kevéssel maradt le a győztes Alberto Fujimori mögött, bár saját bevallása szerint "botcsinálta politikus volt".
Mindeközben sorra születtek a dél-amerikai ország lehangoló politikai valóságát, reménytelen mindennapjait bemutató regényei, A zöld palota, a Négy óra a Catedralban. A szintén katonai közegben játszódó Pantaleón és a hölgyvendégek a perui militarizmus és a vallási fanatizmus szatírája, amelyből maga az író rendezett, saját bevallása szerint, pocsék filmet. Áradó mesélőkedvének bizonyítéka az önéletrajzi ihletésű, első feleségének ajánlott Júlia néni és a tollnok, amelyre válaszul az asszony, Julia Urquidi is megírta a saját változatát. A 19. századi Brazíliáról szóló Háború a világ végén című könyvét sokan legjobb regényének tartják, de nagy sikert aratott A kecske ünnepe, amely egy diktatúra hétköznapjairól fest eleven képet, az Édenkert a sarkon túl című történelmi regénye, A Kelta álma, amely a gyarmatosítás borzalmaival szembesít, vagy épp az Öt sarok, amely a kilencvenes évek Perujának politikai alvilágába kalauzolja az olvasót.
Írt drámákat is (A tacnai hölgy, Katie és a víziló, A tréfa), amelyeket a kritika elismeréssel fogadott, irodalomtudományi esszéket Flaubert, Sartre, Camus munkásságáról, társadalomkritikus cikkei, nyílt levelei, nyilatkozatai sűrűn jelentek meg az angol, francia és spanyol nyelvű sajtóban. 2014-ben színészként is debütált, Boccaccio Dekameronjának színpadi változatában lépett fel. Llosa tagja volt a Perui Nyelvi és a Spanyol Királyi Akadémiának, vendégtanárnak, előadónak gyakran hívták a világ minden tájára. 1976 és 1979 között a Nemzetközi PEN Club elnöke volt. 2016-ban a külföldi szerzők közül elsőként került be még életében a nagy klasszikusok műveit magába foglaló rangos Pléiade-kollekcióba. 2021-ben a Francia Akadémia tagjai a Halhatatlanok közé választották, 2023-ban beiktatták, ő lett az akadémia első olyan tagja, aki nem franciául ír.
Regényeinek többsége magyarul is megjelent, kétszer is járt Magyarországon, 1998-ban és 2003-ban, utóbbi alkalommal ő volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, s átvehette a Budapest Nagydíjat is. 2015-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatták.
Számos kitüntetés birtokosa volt, 1986-ban megkapta a spanyol Nobel-díjként emlegetett Asztúria hercege díjat, 1994-ben életművéért a legmagasabb spanyol irodalmi kitüntetésben, a Cervantes-díjban részesült. 1996-ban a német könyvszakma tekintélyes kitüntetését, a Békedíjat, 1998-ban első nem amerikai állampolgárként az Egyesült Államok legfontosabb irodalmi elismerését, a kritikusok díját vehette át. Az irodalmi Nobel-díjat 2010-ben kapta "a hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért". 2011-ben irodalmi munkássága elismeréseként I. János Károly spanyol király őrgrófi címet adományozott neki. 2012-ben Mexikóban megkapta az első ízben kiosztott Carlos Fuentes nemzetközi irodalmi díjat.
Mario Vargas Llosa 2025. április 13-án hunyt el Limában.
