Kihívások a tengeren
A vásárúti ifj. Kovács Gábort már fiatal kora óta érdeklik a kalandok, de őt kamaszként sem Tom Sawyer vagy Huckleberry Finn csínytevései vonzották, hanem az olyan igazi próbatételek, mint a lélek és a test pallérozása, az egészséges életmódra való törekvés, illetve annak megismertetése másokkal, ráadásul később nem akármilyen helyszínt választva ennek.
Gimnáziumba és egyetemre Győrbe jártál. Kamaszkorodban is már tudatosan kerested a kihívásokat, vagy más oka volt annak, hogy korán átlépted a határt?
A szüleim biztatására jelentkeztem Győrbe, amit akkor a komfortzónámból történő hatalmas kilépésként éltem meg, de később kiderült, hogy a legjobb dolog volt, ami valaha történhetett velem. Az elején nem volt egyszerű szlovákiai magyarként beilleszkedni az ottaniak közé. A szigorú szabályok és a havi egyszeri ingázás végül mentálisan erősebbé tett. Győrben rekreációszervező és egészségfejlesztő szakon végeztem. Imádtam minden percét az egyetemi tanulmányaimnak, és elég hamar rájöttem, hogy ha valaha sikereket akarok elérni, akkor az egészség az, amivel kezdeni kell, mert ha egészség nincs, akkor semmi sincs. Az utazás szenvedélye is ekkor jött. Pár közeli barátom, akik jómódú családból származtak, gyakran meséltek külföldi utazásaikról, amire nekem nem volt lehetőségem. Szüleim keményen dolgoztak, hogy jó iskolában tanulhassunk, így nem utaztunk külföldre a Balatont leszámítva.
Először az USA-ban végeztél diákmunkát, majd váltottál és jött a hajózás.
Öt egyetemi barátommal alaposan megterveztük az amerikai utat. Eldöntöttük, hogy nem pénzt, hanem emlékeket hozunk haza. Így is lett, s a hazatérés után lediplomáztam, de csak arra tudtam gondolni, hogy újra repülőre üljek. Az egyetem alatt elvégeztem egy mixer tanfolyamot, amelyet az Unicum kóstoló mestere, Tóth Géza tartott. Azonkívül, hogy nagy tudósa az italoknak, a humoros stílusa is megragadott. Ő mesélte, hogy amikor fiatal volt, kikerült egy hajóra, és bejárta az egész világot. Több se kellett nekem, az interneten szörfözve azon nyomban ráakadtam egy csomó álláshirdetésre. Mivel hajós tapasztalataim és felszolgálói ismereteim sem voltak, gyorsan jelentkeztem egy hajópincér tanfolyamra, ahol felkészítettek a luxushajón történő felszolgálás alapjaira. A válasz a hajótársaságtól szélsebesen megjött: négy nap múlva Southamptonból indul a hajó, és ha komolyan gondolom, akkor ott kell lennem. Első hajóm a legendás Queen Mary 2 volt. És valóban, mint egy tiszteletet parancsoló királynő, úgy állt a kikötőben. Hamar tudatosítottuk, hogy nem számít, ki honnan jött, itt egy a jelszó: munka, napi 12 órán át, 6 hónapon keresztül, szabadnap nélkül... Egy cél lebegett a szemem előtt: az a sok szép hely, ahová eljuthatok. A hajón aztán tényleg mindenféle nemzetiségűek dolgoztak, csak úgy szívtam magamba a különböző szokásokat, szlengeket, akcentusokat. Keményen kellett dolgozni, de nagyon jó barátokra tettem szert, többek között a kiváló muzsikus, Kovács Péter „Kovax”, a néhai Locomotiv GT együttes koncertvokalistája is a hajón dolgozott zongoristaként. Megtanultam korán kelni (hajnali négykor), mert este munka után már nem volt energiám az edzéshez. Megtanultam ezer szalvétát hajtogatni egy nap alatt, és megtanultam, mit kell csinálni, ha süllyed a hajó.
Hogyan sikerült személyi edzővé válnod? Gondolom, ez sokkal testhezállóbb feladat számodra.
Gimnazista koromban olvastam egy idézetet Szókratésztől, ami nagyon megfogott: „A férfinak nincs joga fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire teste képes.” Szenvedélyemmé vált a gyakorlatok tökéletes elsajátítása. Amikor átmentem az állásinterjún, London külvárosába kellett utaznom felkészítő akadémiára. Voltunk vagy ötvenen, különböző fizikai teszteket és vizsgákat kellett abszolválnunk, ami után huszonöt edzőt rögvest haza is küldtek. A kiképzés legnehezebb része abból állt, hogy gyakorolnunk kellett a színpadi szereplést, hiszen a hajón heti 3-4 előadást kellett tartanunk az egészséges életmódról, a tartósító szerekkel megpakolt élelmiszerek káros hatásairól, az elhízás okozta különféle megbetegedésekről. Rengeteget gyakoroltam, emellett megtanítottak a jóga és a pilates alapjaira is. Intenzív bootcamp (hosszú időtartamú, megterhelésre építő kültéri csoportos edzésóra) és spinning (magas intenzitású szobakerékpár-gyakorlat) tökéletesítésére is időt kellett találnunk.
Könnyen ment?
Az első pár hónap döcögősen indult, volt, hogy az utasok tíz perc után felálltak és kiballagtak az előadásról, és volt, hogy senki sem érdeklődött az előadás iránt. Három hónap múltán aztán annyira belejöttem, hogy már a főnökség is felfigyelt a sikeres előadásaimra. Egyre magabiztosabb lettem, és a második szerződésemben már felkértek, hogy a világ másik felén hajózó edzőket tanítsam. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy 2017 novemberében megválasztottak a világ legjobb hajós személyi edzőjének.
Kik voltak a klienseid?
Minden korosztályból akadtak, a legidősebb egy 92 éves néni volt, aki megszállott búvárként karban akarta tartani magát. Nagyrészt jómódúak, hiszen egy óra személyi edzés egy ilyen luxushajón akár 90 dollárba is kerülhet.
Mely helyek tetszettek a legjobban és miért Ausztráliában „horgonyoztál le”?
Közel ötven országban jártam, négy kontinensen. A norvég fjordoktól Pápua Új-Guineán át a Karib-térségig bejártam sok mindent. Ausztrália az első pillanattól kezdve elvarázsolt. Nem tudom megmagyarázni, de amint kikötöttünk és leléptem a hajóról, egy olyan különös érzés fogott el, amit csak otthon éreztem.
Hogyan telt a 2022-es éved?
A cégünk terjeszkedett, és elvállaltam, hogy marketing ügynökséget nyissak Perthben. Májusban költöztem a városba, és öt embert hoztam át magammal a keleti partról. Jelenleg harmincan dolgoznak a kezem alatt, és büszkén mondhatom, hogy jól haladunk.
Egy dolog azonban változatlan bennem, mégpedig az, hogy soha nem felejtem el, honnan indultam, és nagyon büszke vagyok kis falunkra. Azt, hogy mit hoznak majd a nyugdíjas évek, még nem tudhatom, de mindenképpen szeretném fenntartani a kapcsolatomat a szülőfalummal, amilyen hosszan csak lehet… Üzenem kicsiknek és nagyoknak, hogy tartsanak ki és soha ne adják fel álmaikat.
Megjelent a MAGYAR7 idei első számában.
