Kié legyen a mentőszolgálat?
Halló, balesetet szenvedtem. Kérem, segítsenek…! Előbb vagy utóbb mindenkinek az életében eljön az a pillanat, amikor sürgősen segítséget kell hívnia. Megnyugtató érzés, ha megérkezik a mentő és az ember megkapja azt az ellátást, amit igényel, esetleg kórházba viszik. A mentőszolgálat egészségügyi rendszerünk egyik legfontosabb, pótolhatatlan pillére. Éppen ezért nem lehet számunkra közömbös, milyen jövőt szánnak neki.
A bukott, balul elsült mentőtender után az egészségügyi minisztérium „boszorkánykonyhájában” újabb tervezet készült a mentőszolgálatok működtetéséről. Kamil Šaško egészségügyi miniszter január végén egy sajtótájékoztatón mutatta be elképzeléseit. A lényeg, hogy a mentőállomásokat a jövőben olyan kórházak működtethetnék, ahol van sürgősségi fogadóhely. Ilyen kórházból összesen 44 van az országban.
A szándékot az állami és magánkórházak pozitívan fogadták. Ez azonban nem mondható el a mentőszolgálatról, szakmai és érdekvédelmi szervezeteiről, amelyeket meg sem kérdeztek a tervezet kidolgozása előtt. A róluk, de nélkülük tipikus esete, mondhatnánk… Szlovákiában ez egyáltalán nem ritka, sőt bevett gyakorlat.
– A kórházak a saját sürgősségi osztályaik működését sem képesek szakmailag úgy biztosítani, hogy az hatékony legyen. Amit nálunk sürgősségi ellátásnak neveznek, az „beszélő viszonyban sincs” azzal, amit Európa más országaiban a sürgősségi ellátás alatt értenek. Éppen ezért nem lehet effektív ezt a rendszert még egy mentőszolgálattal is megtoldani. Pénzt ugyan kapnának rá a kórházak, de félő, hogy a fejlesztésre semmi sem jutna. Idősebb kollégáim még meséltek azokról az időkről, amikor a kórházak alá tartozott a mentőszolgálat. Saját ruhában jártak dolgozni, lestrapált mentőautókkal, nem voltak továbbképzések. Hiányzott a profizmus. Vissza akarunk ugrani az időben néhány évtizedet? – summázza dr. Gányovics Attila mentőorvos, a Szlovák Sürgősségi Orvosi Társaság elnöke.
Elmondja azt is, hogy a múlt héten jártak a miniszternél, ahol meghallgatták a tárca elképzeléseit a mentőszolgálat átalakításáról. Kritikusan vélekednek róla.
– Mi azzal próbáltunk érvelni, hogy a tervezet a betegek számára semmi pozitívumot nem hoz, és egy működőképes, rendkívül fontos egészségügyi szolgáltatást tehetnének tönkre vele. A mentőszolgálat 2005-ben vált le a kórházaktól, s azóta folyamatosan fejlődik. A betegeket lehetőleg olyan kórházba szállítjuk, ahol a legjobb, legkomplexebb ellátást kaphatják, az állapotuk függvényében. Egy koponyasérült beteget például egyenesen egy nagy központi kórházba viszünk, mert ott van a legjobb kezekben. Teljesítményünk megfelel az európai átlagnak, szakmai és szervezeti szinten egyaránt. Amit a minisztérium tervez, az mindenképpen visszafejlődés lenne. A nemzetközi irányelvek is azt mondják ki, hogy a mentőszolgálatok akkor működnek effektíven, ha a kórházaktól függetlenül végzik tevékenységüket. Természetesen a kórházakkal együttműködve és kommunikálva, a betegek érdekében – fűzi hozzá.
Szlovákiában jelenleg 344 mentőegység működik, abból nagyjából 80-ban orvos is van, és hét mentőhelikopter is segíti az életmentést. A húsz éve mentőző orvos úgy véli, a tavalyi sikertelen tender után a minisztérium valamilyen szinten változtatni akar, és nem lehet kizárni azt, hogy a magánkórházakat működtető társaságok ezzel jól járhatnának. Annál is inkább, mert a mentőállomások 40-45 százalékát magukénak tudhatnák.
– Ami különösen nyugtalanító, hogy nem lenne versenytárgyalás, hanem meghatározatlan időre, akár harminc évre megkapnák a mentőszolgálatot. Fontos tudni, hogy ha jól működtetik a mentőszolgálatot, akkor nyereségessé válhat. Előfordulhatna tehát, hogy veszteséges kórházak kapnának meg egy nyereséges szektort, amiből aztán a hasznot nem a mentőszolgálatba forgatnák vissza, hanem valamilyen más területre. Ez pedig a beteg számára minőséget nem nyújt. Nekünk az a célunk, hogy a betegellátás színvonalát megtartsuk, sőt növeljük. Hogy minél több emberéletet megmentsünk.
Dr. Gányovics Attila szerint, aki szenvedélyesen szereti a mentőzést, egyáltalán nem indokolt, hogy a mentőállomások visszakerüljenek a kórházakhoz. A mostaniak már egy jól bejáratott rendszerben működnek. A mentősök, a mentős szakma összefogott és mindannyian ellenzik a tárca elképzeléseit. Több ezres tömegről van szó, akiknek a hangját mindenképpen meg kellene hallgatni. Reméli, hogy a közeljövőben további szakmai találkozókra, egy munkacsoport kialakítására is sor kerül a tárcánál.
– A minisztérium elképzelései szerint a mentőszolgálatról szóló törvény 2027-től lépne hatályba. Úgy látjuk, hogy a téma komolyságát a tárca is érzi és vélhetően kíváncsi lesz a szakmai véleményekre is. Mi azért érvelünk a status quo mellett, mert ez egy működőképes modell. Jobban örültünk volna, ha nem csupán a kórházakat, a kórházszövetséget vonták volna bele a tervezet előkészítésébe, hanem bennünket, érintetteket is.
Végezetül rákérdeztünk arra is, mennyire megoldott, hogy aki magyarul hívja a mentőt, az magyarul tudjon kommunikálni. A mentésirányítók között akadnak magyar kollégák Nyitrán, Nagyszombatban de akár Besztercebányán és Kassán is, válaszolja. De ha az adott megyei központban nincs éppen akkor ügyeletben magyarul beszélő mentésirányitó, akkor a hívást át tudják irányítani egy másik központba, ahol van ilyen kolléga. Szóval, ha magyarul hívunk mentőt, az esetek jó részében megoldható, hogy a vonal túlsó végén olyan ember legyen, aki megérti mondandónkat.
Megjelent a Magyar7 2026/7.számában jelent meg.
