Kicsit ugyan drágább, de a miénk!
A háború, a gazdasági válság, az infláció nem kímélte a Balatont se! A nyaralás idén valamivel drágább lett a tavalyi, de főleg a tavalyelőtt árakhoz viszonyítva. A káptalanfüredi strandon pihenve olvasás közben kihullott a könyvemből egy 2016-os strandbelépőjegy, amelyet akkor 800 forintért vásároltam meg, ma pedig a nyugdíjas és gyerekbelépő kerül ugyanazon a strandon 1200 forintba, a felnőttjegy pedig 2100. Nem véletlen, hogy a nyaralók, főleg a közeli táborlakók zöme 16 óra után érkezik ki a strandra, amikor már féláron lehet bejutni.
Kábé itt tartunk, ez a fajta áremelkedés jellemző mindenre a magyar tenger partján és máshol is. De hol nem? Van-e olyan hely a világon, ahol olcsóbban lehet élni vagy nyaralni 5-10 év távlatából? Nem érdemes tehát sopánkodni, meg kell próbálni együtt élni ezzel a kényszerű változással.
Csak a Balatonnál szembetűnő, a saját bőrünkön érezzük.
A káptalanfüredi 1100 forintos sima lángos tavaly még 900 volt, tavalyelőtt 500, a kisfröccs pedig 200-ról 300 forintra „fejlődött”. Az idősebb és mindig gyanakvó nyaralók nosztalgiázva még távolabbi időkre is visszaemlékeznek, amikor 1,20 forint volt a foghagymás sima lángos! Másmilyen – sajttal, tejföllel és egyebekkel felturbózott változata nem is létezett, ez csak Balaton-parti újkori úri huncutság. A 2 forintos kisfröccsöt pedig kísérőnek ittuk akkoriban a 7-8 forintos Unicum mellé. Most meg minden drágább, és a fiatalság is úgy elillant, mint a 30 forintos halászlé belsőséggel és pontypatkókkal. Az íze viszont megmaradt! Fej nélküli sült hekkek fenyegetően mosolyognak rád a papírtálcákról kovászos ubival és fehér kenyérrel – termetük függvényében 4- 4,5 ezerért. Állítólag fejjel együtt rondák és elriasztók lennének, senkinek se kellene, olcsóbbak lennének. Talán az Argentínából való ideszállítás hosszú útja miatt ennyire drágák, de az olaj és energia ára is megtette a magáét a lángos és a hekk esetében is.
Csúszdás vízibicikli kölcsönzés egy órára pedig 5000 forint! Nagyon durva! Nem csúszdást, olyan gyerekkorit már nem is lehet kölcsönözni. Meg kell fizetni a dupla élvezetet. De miért figyeli egy öreg kajakos az ilyesmit? Mert az unokája ott csüng rajta, és nem tud neki ellentmondani, pedig a homokozóban ingyen csúszhatna, persze nem vízbe, az pedig nem az igazi. A rozoga műanyag napozóágyak kölcsönzése se lett olcsóbb, a kényelmet meg kell fizetni napi 1500-ért, délutáni ára viszont már csak 1000 forint. Nekem marad a pléd és rajta a gumimatrac. Milyen kár, hogy Karácsony Gergely budapesti polgármester keze nem ér el a Balatonig, mert akkor bizonyára kedvezőbb áron lehetne vízibiciklizni, sőt vízibicikli sávok szelnék át a Balatont megnehezítve a vitorlások és úszók életét. Hínár viszont nem nehezíti a fürdőzőkét, és a víz is szép tiszta, szinte iható.
Egyelőre még nem szednek vízbelépő-díjakat a parton, a lépcsőlejáróknál, fűrelépés-illeték sincs, éjszaka a csillagos ég is díjmentesen fürkészhető.
Ami viszont kárpótlás a drágulásért, az az ingyenes vonatutazás a 65 év felettieknek, az északi parton Katicán. Rossz időben irány Balatonfüred vagy Tihany, esetleg Badacsony. Füreden a Jókai múzeum és a káprázatos Tagore-sétány, Tihanyban az apátság és az onnan nyíló gyönyörű panoráma, valamint gyalogos túra a badacsonyi borospincékhez. Hegyről lefele se könnyű… A séta díjmentes…
Csecsebecsékből éppúgy nincs hiány, mint pár évtizeddel ezelőtt. Csak hát most egy kis köcsög ára egy régi korabeli karikás ostorénak felel meg. Egyről viszont nem szabad megfeledkezni a múltidéző összevetéseknél: hogy milyen mértékben emelkedtek azóta a fizetések és a nyugdíjak. Aztán arról sem, hogy a Balaton a miénk és szeretjük is eléggé!
