Kézművesség: a terápia
A Csallóközaranyoson élő Töltésy Gizella nyugalmazott óvónőt többek között az életét beárnyékoló, súlyos kór is arra sarkallta, hogy olyan hasznos elfoglaltságot találjon magának, amely eltereli a figyelmét a betegségről. Az általa öt éve készített mutatós babaholmik és lakberendezési tárgyak egyre „kapósabbak”, így folyamatosan bővíti termékeinek palettáját.
– Amikor 2016-ban nyugdíjaztak, azon töprengtem, hogy miként hasznosíthatom magam. A kapott kéthavi lelépőmből textíliákat vettem, s a fiam segítségével beindítottam a Gizka kézműves műhely elnevezésű Facebook-oldalamat, ahol azóta is közzéteszem saját kezűleg készített portékáimat. Mivel az édesanyám varrónő volt, tőle már korábban ellestem a szakmája fortélyait.
Először az unokáimnak varrtam egyedi babaholmikat, s mivel azok mások tetszését is elnyerték, egyre több „babafészket” rendeltek tőlem. Eddig hozzávetőleg öt tucatot készítettem – szólt kedves elfoglaltsága kezdetéről Gizike, akivel kézművesvásárokon is találkozhatunk.
Azt is elárulta, hogy e célra gondosan kiválasztott textíliákat használ. A babák bőrét csöppet sem irritáló, mosógépben mosható, teljes mértékben bababarát, minőségi anyagokat vásárol alapanyagul és tömőanyagként is.
Később úgy vélte, hogy a babafészek szettek mellé a picik nyugodt álmát segítő „alvókák”, azaz mosógépben tisztítható rongybabák, cicák, kutyusok, unikornisok, dínók is dukálnak, amelyekre nem rakódik úgy le a por, mint a plüss kedvencekre.
Majd a patchwork, vagyis a foltvarrás technikáját is kipróbálta, s ízléses díszpárnák kerültek ki a keze alól. Karácsony előtt evőeszköztartókat, asztali stólákat, futókat, valamint az általa többórányi munkával életre hívott, álló, ülő és lógó lábú manókat is sokan rendeltek tőle.
– Azt tapasztaltam, hogy ismét divatba jöttek a karácsonyi manók. Sok ötletem van, s ha egy-egy újdonságot meglátok a világhálón, mindig a saját ízlésem szerint módosítok rajta. Legyenek akár kenyér- vagy tornazsákok, kötények, esetleg Mikulás-csizmák. A világjárvány pedig egyedi arcmaszkok varrására adott lehetőséget, mert ha már viselnünk kell őket, legalább legyenek az egyéniségünkhöz, ruházatunkhoz illők.
Az édesanyja emlékét is élteti azzal, hogy az ő egykori szobáját alakította át „varrodává”.
– Miután a gyermekeim saját családot alapítottak, s a hat unokám közül három Spanyolországban, kettő Komáromban, egy pedig a falunkban él, egyedül maradtam idehaza. De gyakran meglátogatnak, és olyankor a varrás helyett ők élveznek elsőbbséget. A hobbimnak köszönhetően az anyukám is mindig velem van: odafentről szemléli, hogyan szorgoskodom. Mi tagadás, miután megtámadott egy súlyos kór, ez nekem a gyógyulásomat segítő, terápiás foglalkozást is jelenti. Amikor ugyanis a kedvtelésemnek hódolok, nem gondolok a betegségemre, a kész termékeim örömmel, s a kapott pozitív visszajelzések pedig energiával töltenek fel.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/1. számában.
