Kétszázötven éve született Bolyai Farkas
Kétszázötven éve, 1775. február 9-én született a Nagyszebenhez közeli Bólyán (ma Buia, Románia) Bolyai Farkas, az első jelentős magyar matematikus, Bolyai János apja.
Elszegényedett nemesi családból származott, apja szolgabíró volt. Hatévesen már latinul is írt és olvasott, iskolásévei alatt ehhez megtanult németül, franciául, olaszul, angolul, héberül és románul, s kívülről tudta (természetesen ógörögül) az Odüsszeia első tíz énekét.
A nagyenyedi református kollégiumban nevelkedett, 12 évesen a nála négy évvel fiatalabb Kemény Simon báró mentora volt Marosvécsen, akivel öt évig tanultak együtt a kolozsvári református kollégiumban. Bolyai 1796-tól a jénai, majd a göttingeni egyetemen tanult, ahol diáktársa és barátja volt Carl Friedrich Gauss, később is a nagy német matematikus jelentette számára a kapcsolatot az európai tudománnyal.
Bolyai 1799-ben gyalog tért haza. 1801-ben megnősült és dolmáldi birtokán gazdálkodott, 1802-ben megszületett János fia. 1821-ben megözvegyült, három évvel később újra megnősült és 1826-ban világra jött Gergely fia, de 1833-ban második feleségét is elvesztette. 1804-től 47 éven át tanított a ma nevét viselő marosvásárhelyi református kollégiumban matematikát, fizikát, kémiát és csillagászatot, de mivel sovány fizetéséből nem tudott megélni, fordított, gyászjelentéseket és verses nekrológokat írt (még sajátját is elkészítette), új fűtő- és főzőberendezéseket tervezett, kocsmát bérelt.
1820-ban megírta az első magyar nyelvű erdészeti szakmunkát, amely csak 1911-ben jelent meg Erdészeti csonka munka címen. Írt könyvet a Marosszéki lakodalmi szokásokról, jelent meg kötete német, latin és magyar nyelvű versekkel. 1839-ben camera obscurával fekete-fehér képeket rögzített, néhány hónappal megelőzve a dagerrotípia módszerének bejelentését. A Magyar Tudós Társaság (az MTA elődje) 1832-ben a természettudományi osztály levelező tagjának választotta meg.
Elszigeteltsége miatt felismerései nem váltak közkeletűvé, így azokat mások nevéhez fűzik. A magasabb fokú egyenletek közelítő megoldására alkalmas Bolyai-algoritmus Heinrich Baltzer révén vált ismertté, a pozitív tagokból álló végtelen sorokra állította fel a ma Raabe nevét viselő konvergencia-kritériumot, ő ismerte fel először a De Morgan-féle kritériumskálát is. Eukleidész V. posztulátumának igazolásával egész életén át küzdött, de csak kilenc helyettesítő axiómáig jutott el, ugyanakkor - bár eleinte inkább óvta a reménytelennek látszó problémától - ő irányította rá fia figyelmét. Bolyai János a Tentamen függelékeként, Appendix. A tér abszolút igaz tudománya címen megjelent tanulmányában nem bizonyította, hanem mellőzte a párhuzamosok tételét, megalkotva a nemeuklidészi geometriát.
1852-ben kiadta Jelentés című végrendeletét, amelyben szavai szerint két szabad órát adott barátainak, arra kérve őket, tartsák magukat távol temetésétől. Bolyai Farkas 1856. november 20-án halt meg, sírját évekig csak egy almafa jelölte a marosvásárhelyi református temetőben, ahol mellette nyugszik fia is. Gauss-szal folytatott levelezését 1859-ben adták ki először, de a teljes magyar változat csak 2016-ban jelent meg. Az első monográfiát 1913-ban Paul Stäcker írta a két Bolyai munkásságáról. Nevét viseli egy kisbolygó, Kolozsvárott a Bolyai Társaság, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium előtt áll a két Bolyai szobra. A neves iskola Bolyai Farkas születésének 250. évfordulóján emlékkonferenciát rendez.
