Kétszázhetven éve született Marie Antoinette

Mária Antónia Jozefa Johanna I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár és Mária Terézia Habsburg-házi főhercegnő, magyar és cseh királynő, német-római császárné tizenhat gyermeke közül a tizenötödik, a lányok közül a legfiatalabb volt. Élete baljós előjelek árnyékában kezdődött: halottak napján és egy nappal a pusztító lisszaboni földrengés után jött napvilágra a bécsi Hofburgban. Formális nevelésben alig részesült, szórakozni vágyó és a cicomát módfelett kedvelő kislány volt, mindezt azonban feledtette kedvessége és szépsége.

Anyja kulcsszerepet szánt neki hatalmi játszmáiban, az osztrák-francia kibékülés betetőzéseként nyélbe ütötte, hogy lánya a nála egy évvel idősebb Bourbon-házi trónörökös, Lajos Ágost, a későbbi XVI. Lajos felesége legyen. A kis főhercegnő 1770. május 16-án világra szóló ünnepségek közepette ment férjhez a tizenhat éves dauphinhez. Az előjelek kísértetiesen ismétlődtek: az esküvőt követő népünnepélyen a mai Concorde téren a tűzijáték rakétái a tömegben robbantak, a pánikban száznál többen vesztették életüket.

Marie Antoinette férje bátortalan, határozatlan és magának való ember volt. A világon három dolgot szeretett: enni-inni, fúrni-faragni és vadászni, s két dologtól irtózott: a macskáktól és a nőkkel való intim kapcsolatoktól. Egyiktől sem menekülhetett: amikor egyszer dolgát elvégzendő a hordozható illemhelyre telepedett, nem vette észre, hogy abban már egy macska bújt el, s az állat foggal-körömmel igyekezett menekülni. Feleségét sem sűrűn látogatta, a magány évei alatt Marie Antoinette a szórakozásban próbált feledést keresni. Késő éjszakáig táncolt, kártyázott arisztokrata barátnőinél, mígnem férje megelégelte a dolgot, és este bezáratta a palota kapuit, így hajnalig kellett hintójában dideregnie.

Egykori népszerűsége gyorsan megkopott, és az alaptalan pletyka szerint férje helyett udvarnőit fogadta meleg barátságába. Az egyre aggasztóbb hírek hallatán végül Mária Terézia inkognitóban Párizsba küldte fiát, a későbbi kalapos király II. Józsefet, aki állítólag rábeszélte sógorát egy apró műtétre. Az operáció után a jég megtört, és hét évi házasság után Marie Antoinette-nek két lánya és két fia is született.

A királyi pár első lánya, Mária Terézia Sarolta a testvérek közül egyetlenként élte túl a forradalom viszontagságait. A másik lány egyévesen, az idősebb fiú nyolcévesen, néhány nappal a forradalom előtt halt meg. A kisebbik fiú, Lajos Károly tízévesen tűnt el a forradalom forgatagában, halálának körülményeit ma sem ismerjük, valószínűleg meggyilkolták.

1774-ben meghalt XV. Lajos, s az új király megkoronázására Reimsben került sor. Párizsban éppen éhínség dúlt, a hagyomány szerint ekkor hagyták volna el a királynévá lett Marie Antoinette száját a hírhedt szavak:

A valóságban persze nem mondott ilyet, sőt részvéttel szemlélte a nép helyzetét.

Politikával egyébként sem foglalkozott, mert nem értett hozzá és nem is érdekelte, viszont a divat, a kártya, a pazarlás annál inkább. Nála többet valószínűleg egyetlen királyné sem költött ruhára, becsvágya volt, hogy a legelegánsabb francia nőként csodálják, amit ugyan nem ért el, de kiérdemelte a Franciaország legszebben lépkedő asszonya címet.

Szenvedélyesen és csillagászati összegekben kártyázott, ezért ragadt rá a Madame Déficit gúnynév. Ékszerek iránti vonzódása miatt robbant ki a híres gyémántnyakék-ügy is, amelyben ugyan ártatlan volt, de a végső döfést jelentette a dinasztia számára.

Marie Antoinette a forradalom kitörésekor már a leggyűlöltebb asszony volt Franciaországban, akit csak úgy emlegettek: l'autre chienne (másik kutya - az autrichienne, osztrák helyett), avagy la putaine d'Autriche, az osztrák szajha. 1789-ben a Bastille lerombolása után a királyi családnak Versailles-ból Párizsba kellett költöznie. 1791 júniusában álruhában megpróbáltak megszökni, de elfogták és visszavitték őket Párizsba, próbálkozásuk azért fulladt kudarcba, mert a nagyétkű királynak hiába rendeztek be útikonyhát a hintóban, megállt ebédelni, s ezalatt a határokra elért a szökés híre, és a királyt felismerték.

Marie Antoinette haja ekkorra teljesen megőszült, az iránta való gyűlölet pedig még jobban erősödött, azzal vádolták, hogy kiadta a francia haditerveket az ellenségnek. A háború kitörése után, 1792 augusztusában férjével együtt a Temple börtönébe zárták, fiát, Lajos Károlyt elvették tőle.

A Konvent 1792 szeptemberében eltörölte a monarchiát, "Louis Capet polgárt" 1793 januárjában halálra ítélték és kivégezték. Sorsát "Capet özvegy" sem kerülhette el: augusztusban a Concierge fogházba vitték, ahol igen kegyetlenül bántak vele. Ő méltósággal viselte a megpróbáltatásokat, és azt is, amikor októberben a jakobinusok követelésére bíróság elé állították és halálra ítélték.

A 37 éves asszony 1793. október 16-án, déli negyed egykor hajtotta fejét a mai Concorde téren a nyaktiló alá. A kivégzés után még Jacques Hébert, a radikális jakobinusok vezetője is kénytelen volt elismerni, hogy "...egyébként a szajha mindvégig bátran, szemtelenül viselkedett."

Holttestét jeltelen tömegsírba temették, majd a Bourbon-restauráció idején maradványait (a királyéval együtt) átszállították a Saint-Denis székesegyházba, ahol ma emlékműve látható, a tömegsír helyén pedig kápolnát emeltek. Tragikus élete számtalan regény és film témája volt, 1938-ban Norma Shearer főszereplésével készült róla pazar film Amerikában, Sofia Coppola Kirsten Dunst főszereplésével forgatott róla filmdrámát 2006-ban. Életrajzai közül Stefan Zweigé a leghíresebb, a nyaklánc per történetét Szerb Antal írta meg.