Kétszáz éves a Pozsonyból eredő magyar pezsgőgyártás
A közismert legenda szerint a pezsgő Franciaországból, Champagne-ból származik, ahol a Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője, Dom Pierre Pérignon készített szénsavas bort a 17. század vége felé. A pezsgő ugyanis tulajdonképpen olyan borszármazék, amelynél a bor második természetes érése magában a palackban megy végbe.
A jól hangzó, de a hitelesség szempontjában gyakran megkérdőjelezhető történet szerint Pérignon atya karácsony közeledtével meg akarta lepni rendtársait újborral. Felnyitott egy új, még erjedetlen cukrot tartalmazó palackot, ami szüret óta hevert a pince mélyén. Amikor belekóstolt felkiáltott: „A csillagokat iszom.”
Pérignon atya honosította meg a paratölgy kérgéből, a parafából készült dugó használatát, amivel akaratlanul is megakadályozta, hogy a szén-dioxid kiszökjön a palackból. Ha nem jól záró, hosszú dugóval ellátott, vastag falú angol palackban erjedt volna a nedű, valószínűleg nem élvezhette volna ezt az innovációt az atya. A felfedezésre az üvegipar is reagált és áttért a sötétzöld vagy fekete, vastag, nyomástűrő üvegpalackok készítésére.
Ugyan egy ideig megpróbálták az apátságban tartani a titkot, ám idővel a nemes ital készítésének a receptje elindult világhódító útjára és mindmáig az egyik legkedveltebb alkoholos italunk.
Kétszáz éve a pezsgő a presztízs és a luxus jelképe volt. Ma a modern technológiáknak köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy az emberek sokkal gyakrabban élvezhessék a kivételes nedűt. Mindazonáltal fontos leszögezni, hogy ma pezsgőnek, azaz Champagne-nak kizárólag a francia Champagne vidékéről származó pezsgőket nevezik.
A pezsgő Kárpát-medencei hódítása a történeti feljegyzések szerint Sümegen kezdődött. A 19. század elején Rosty Lajos személyesen tanulmányozta Champagne-ban a pezsgőkészítés eljárását.
A magyar ipari pezsgőgyártás bölcsője ugyanakkor minden kétséget kizáróan Pozsony volt. Egy romantikus legenda szerint a Hubert gyárat egy fiatal francia katona, Johann Evangelist Hubert alapította, aki Champagne-ból származott. Hazafelé tartott a francia sereggel Napóleon oroszországi hadjárátból, ám nem tervezetten Pozsonyban ragadt.
Sorsát egy sérülés és egy gyönyörű ápolónő, Paulina változtatta meg, aki miatt úgy döntött, hogy itt telepedik le. Összeházasodtak, és Johann a helyi, kivételesen jó minőségű borokból kezdett pezsgőt készíteni.
A valóság – ahogy az lenni szokott – némileg eltér a históriától. A ma ismert Hubert J. E. borászat elődje valóban 1826-ban jött létre Pozsonyban, az akkori Országút (ma Radlinský) utcában. Ám annak alapítói pozsonyi polgárok voltak, Fischer János bor- és gyarmati árukereskedő, illetve dr. Schönbauer Mihály orvos. A vállalkozás termelése 1840-re elérte az évi 10 ezer palackot. 1842-ben az első magyarországi ipari kiállításon, Budapesten elnyerték a legjobb magyar pezsgő díját, majd az 1867-es párizsi világkiállításon is hatalmas sikereket arattak, ahol bronz medáliát nyertek pezsgőjükkel. Később a gyár Fischer János fiának, ifjabb Fischer Jánosnak a tulajdona lett, s mivel az ő fia, aki katonatisztként szolgált a bécsi udvarnál, nem akarta a gyárat továbbvinni, így 1875-ben eladta előbb részesedéseinek a felét, majd 1877-ben az összeset. Így került a manufaktúra egésze az osztrák származású Hubert család tulajdonába. Ekkortól jelenik meg a palackok címkéin is a császár által adományozott Hubert-címer.
Hubert János azonban 1882-ben, 33 évesen, súlyos betegség következtében elhunyt. A vállalat irányítását felesége, a legendából is ismert Paulina vette át, aki ügyességével, szorgalmával és eltökéltségével minden tekintetben fellendítette a céget. Hamarosan Ferenc József és felesége, Sissi udvarának is a beszállítói lettek.
Később betársult a fiúgyermek, Henrik is a vállalkozásba. Persze csak miután elvégezte a kor legjobb szőlészeti-borászati iskoláját Geisenheimben, majd teljesen átvette a céget.
Amíg az Oszrák–Magyar Moanrchia szétesése, Csehszlovákia megalakulása, a gazdasági viszonyok megváltozása és az 1928-as gazdasági válság más vállalatokat tönkretett, addig a Hubert-gyárnak sikerült megerősödnie. Érdekesség, hogy Hubert Henrik 1939-ben belépett az Esterházy János vezette Egységes Szlovenszkói Magyar Pártba.
Voltak más híres pozsonyi pezsgőgyárak is, mégpedig a Palugyay Jakab-féle, illetve az Esch és Társa, amely a híres Széchenyi pezsgőt gyártotta. A pezsgő szavunkat is egyébként gróf Széchenyi István alkotta meg, aki a Hitel című munkájában elsőként nevezte így ezt a nemes nedűt.
A 20. század fordulóján, Magyarországon már nyolc jelentősebb pezsgőgyár működött: Belatiny (Velence), Esch és Tsa (Pozsony), Hölle (Budaörs), Hubert (Pozsony), Littke (Pécs), Törley (Budafok), François (Budafok), Willibald (Nagymaros).
Pesten 1852-ben indult meg a gyártás a Hölle Márton alapította Józsefvárosi Pezsgőgyárban. Budafokon a 19. század nyolcvanas éveiben alapította gyárát Törley József, aki francia–német levelezőként, majd mint cégvezető egy reimsi pezsgőgyárban ismerkedett meg a pezsgőkészítéssel. 1882-ben francia szakemberekkel indította el üzemét Budafokon.
A második világháború alatt a németek, majd az oroszok kifosztották a gyárat, 1945 után pedig államosították és Pozsonyból Szeredre költöztették. 2000-től a multinacionális Henkell vállalat tulajdona.
Hubert Henrik története is hasonlóan végződött. Miután gyárát és vagyonát elkobozták, 1952-ben 75 évesen a lakásukat is elvette az állam és a Kassa melletti Stószra telepítették feleségével. Pozsony egykor köztiszteletben álló, megbecsült és vagyonos polgárának utolsó éveit végül nyomorúságban kellett leélnie.
Ez a történet is jól mutatja a felvidéki sorstragédiát. A 200 éves magyar hagyományból mára már szinte semmi sem maradt meg. Az egykori pozsonyi gyártelep már régen a múlté, ahogy az a Pozsony is, amely a pezsgőgyár alapításakor, 200 éve még létezett. A Hubert márkanév is már egy multinacionális cég egyik profitterméke csupán a sok közül.
Ami megmaradt, Hubert Henrik emléke, aki bár osztrák származású volt, magyar identitással rendelkezett. Csehszlovákia és a kommunisták el is vették mindenét: gyárát, örökségét, vagyonát, otthonát.
A luxus szimbólumát készítette, mégis koldusszegényként halt meg. Ma pedig szlovákként büszkélkednek vele, családi gyárát a „legrégebbi szlovák márkaként” tálalva. Stószi sírkövére – amit a cég mostani vezetősége állított neki 2016-ban – csak egynyelvű szlovák felirat került: „Elment, de itt hagyta a szlovákiai pezsgőgyártás megalapítóinak örökségét és hagyományát.”
Mennyire tipikus felvidéki (magyar) történet ez…
Megjelent a Magyar7 2025/42.számában.
