Késő őszi lombardiai vizit, a Comói-tónál
November közepére a falevelek hullása bevégeztetik, a természet hosszú álomra készül és várja az égiektől érkező hópelyheket. Ez idő alatt az emberfia sem tétlenkedik, inkább repülőjegyet foglal és elrepül kiadós városnézésre, mint mondjuk tavaly ilyenkor mi is.
Az Appennini-félszigeten visszatérő vendégek vagyunk, azon belül Lombardia tartománya szintén már látott minket, ideje volt ismét vizitálni nála. Bár főhadiszállásunk a divatos Milánó belvárosában volt, a szabadidős tevékenységeket természetközelibb vidékre, nevezetesen a Comoi-tó mikrovilágába ütemeztük be. Ezen röpke pár perces olvasmány most róla fog szólni.
Reggeli landolás a bergamói reptéren, busszal be a milánói vasúti pályaudvarhoz, tőle gyalog öt percnyire a szállásunk. Becsekkolás, nyújtózkodás, majd séta vissza a vonatokhoz, mivel innen zakatolva tesszük meg a röpke negyvenöt perces utat Comóba. Tervünk, hogy késő őszi sétával ajándékozzuk meg magunkat a félsziget egyik legszebb tavánál, valamint Brunate településének nyugalmát élvezzük, mindezt frankó panorámával megtolva.
Como után Brunate volt terítéken. Bár közigazgatásilag különálló városok, kulturálisan és turisztikailag erősen összekapcsolódnak. Como városát és a tavat igazából Brunateból lehet jól belátni, de ehhez szükséges egy különleges közlekedési szerkezet igénybevétele. Fogaskerekű vasúton nem minden nap utazik az ember, nekünk pedig kirándulásunk fénypontja volt vele az utazás. Comóból rövid, meredek és látványos útvonalon jutottunk fel Brunateba. Na itt aztán düböröghetett a panorámavadászat.
Idefenn csendesebb a felhozatal, nincs akkora nyüzsgés, mint odalenn Comóban. Lenyűgöző kilátást kínáló éttermek várják a fáradt utazót. Bizony nem voltunk sóherek bemenni az egyikbe. Jöhetett egy könnyed desszert, kísérőnek vörösboros ínycsiklandozás, miközben megelégedve szemezed a Comói-tó látványvilágát. Az ilyen pillanatokért is érdemes élni és merem állítani, ez nem pénztárca kérdése.
Como és Brunate, amolyan kulturális egységként funkcionálnak. Míg az előbbi az élet pezsgését, addig az utóbbi a lélek csendes megpihenését adja. Szerintem ez egy jóféle ötvözés, persze ezt is lehet fokozni.
Aznapi vizitünk már a késő délutánt járta, a fogaskerekű vasúttal visszaereszkedtünk Comóba. A város kezdett esti fénybe átváltani, de az élet nem állt le. Nekünk még jutott idő amolyan második körös flangálásra, de nem húzhattuk el, mivel a vonatunk süvített vissza a zajos Milánoba.
