Késés és zavar a nyelvfejlődésben
Társadalmunkban a nyelvi képesség jelentősége óriási a gyermekek fejlődése és a felnőttek életszínvonala szempontjából. A nyelv minőségi értelemben az emberek közti kommunikáció elsődleges eszköze, hiszen közléseink többségét nyelvi úton tesszük.
A társadalomban a siker az információ és az együttműködés függvénye. Csupán akkor számíthatunk sikerre, ha hatékonyan tudunk információt szerezni és képesek vagyunk másokkal kapcsolatot fenntartani.
– mondja Fehérné Kovács Zsuzsanna logopédus. Ennek több oka is lehet, nehezen jutnak információhoz, előfordulhat, hogy az általános értelmi képességeik alapján az elvárhatónál alacsonyabb szinten teljesítenek, illetve így ítélik meg őket. A társadalmi boldogulás, az esélyegyenlőség szempontjából tehát a nyelvi fejlődés és a beszédképesség alapvető fontosságú.
A legtöbb gyermek szinte észrevétlenül, látszólag minden különösebb erőfeszítés nélkül veszi birtokba az anyanyelvét. Vannak azonban esetek, amikor már a korai időszakban nehézségekkel szembesülnek, és fejlődésük a kezdetektől fogva elmaradást mutat.
Több formája és többféle fejlődési megnyilvánulása van. Késhet a beszédindulás kezdetének időpontja, vagy lassabb lehet a fejlődés üteme, illetve eltérhet annak minősége. Megtörténhet, hogy a megkésett nyelvi fejlődéssel induló gyermek pár éven belül felzárkózik a korcsoportjához, de az is, hogy sosem éri el az elfogadottnak tekinthető felnőtt nyelvi szintet. A különböző eltérések hátterében különböző okok állhatnak.
A nyelvi fejlődés elmaradása számos fejlődési zavar vagy szindróma velejárója lehet.
A nyelvi zavar gyakori kísérője genetikai vagy egyéb kóreredetű általános fejlődési zavaroknak. Az érzékszervi zavarok mellett ide tartoznak az értelmi fogyatékossággal járó fejlődési zavarok is (például a Down-szindróma, a magzati alkoholszindróma, de a hallássérülés és az autizmus is).
A modern diagnosztikai rendszerek alapján 4 éves kortól állapítható meg. A nyelvi zavar kialakulásának előjelei azonban már a korai fejlődésben is megmutatkozhatnak. Az anyanyelv fejlődési szakaszait elemezve megállapíthatjuk, hogy az egyéves gyermekek tipikusan 40–80 szót értenek meg abban az időszakban, amikor maguk is elkezdenek szavakat mondani. Másfél éves korukra 200–300 szót értenek meg és 50–100 szót használnak.
A kétéves kor körüli időszakot szokás a szókincsrobbanás korának is nevezni. Ekkor gyorsuló ütemű a szótanulás.
Megjelennek a gyermek által szerkesztett kétszavas kombinációk. Mindannyiunk számára ismerős a „Mama ham”, az „Apa fel” szókapcsolat. Értjük, és reagálunk rá. 2–3 éves korban többszörös utasításokat is végre tudnak hajtani. (Fogj egy kanalat és add oda apának!) Többszavas mondatokat is alkotnak. Ezek viszont gyakran távirati jellegűek, vagyis nem tartalmaznak névelőket, ragokat. A nyelvtani szabályok többségét 2,5–3 éves kor körül sajátítják el.
A nyelvi fejlődés fentebb bemutatott mérföldkövei statisztikai tények, amelyeket számos gyermek fejlődésének mért adatai támasztanak alá. Egy-egy gyermek nyelvi fejlődése azonban eltérhet ettől a tipikus pályától. Fontos azonban megfigyelni, hogy mekkora az eltérés.
Nem egyszerű megállapítani mi az, ami még tipikusnak tekinthető, és mekkora eltérés az, ami már beavatkozást igényel.
A nemzetközileg elfogadott kritériumok szerint, nyelvi késést mutat egy gyermek akkor, ha 24 hónapos korában mért expresszív szókincse 50 szónál kevesebb, vagy még nem használ többszavas közléseket.
A nyelvi fejlődésben tapasztalható nagy egyéni különbségek miatt 4 éves kor előtt nem mondható ki a nyelvi zavar diagnózisa. Erre az életkorra választható el világosan, hogy átmeneti fejlődési egyenetlenségről vagy tartós fejlődési zavarról van-e szó.
A nyelvi zavart mutató gyermekek nyelvi fejlődése már a korai életszakaszokban eltér a szokásostól. Az első szavakat a tipikus fejlődéshez képest jóval, akár három évvel később ejtik ki. Szókincsük tekintetében sem zárkóznak fel az életkori csoportjukhoz. Szókészletük lassan gyarapszik, annak terjedelme mindvégig az életkori átlag alatt marad. A szótanulási nehézség leginkább az igék tanulását érinti. Beszédükben kevés főnévből és igéből gazdálkodnak, csak elvétve használnak mellékneveket és határozószavakat.
A szavak hangalakjának hallás utáni pontos feldolgozása sok gyermek számára nehézséget okoz.
Ennek következtében pedig torzul a szótanulás, illetve a hangzó beszéd megértése. Kifejező beszédük alacsony nyelvtani színvonalat mutat, gyakran helytelen mondatokban beszélnek, tőmondatokat, hiányos szerkezeteket alkotnak. Nagy átlagban több mint másfél évvel később jelennek meg a két- vagy többszavas kombinációk, és ehhez kapcsolódóan később jelenik meg a toldalékhasználat is.
A nyelvfejlődési zavarok hosszabb távú következményei
Ha a nyelvi zavar tartós, az érintett gyermekek fejlődését hosszú távon negatívan befolyásolja. Ez különösen igaz azoknál a gyermekeknél, akiknél a zavar természetét nem, vagy nem megfelelő időben ismerték fel. A nyelvi képességek elmaradására további fejlődési problémák épülhetnek rá, súlyos beilleszkedési, tanulási és magatartászavarok alakulhatnak ki.
A nyelvi zavar akadályozza az érintett gyermekeket az értő olvasás, a verbális tanulás elsődleges 10 módjának elsajátításában.
Az olvasástanulás kudarca, annak alacsony színvonala gátolja az iskolai teljesítményeket, és folytonos iskolai kudarcokhoz vezet.
1993-ban egy tanulmány megállapította, hogy gyakran csak iskolás korban lesznek nyilvánvalóak a gyermek problémái. Egyes kutatások szerint a figyelem- és/vagy magatartászavar gyanújával pszichiátriai rendelésre kerülő 4–12 éves gyermekek többségénél azonosítható nyelvi zavar az esetek 34%-ánál ez korábban nem derült ki.
A felsorolt problémák nyilvánvalóan súlyosan befolyásolják az érintettek életkilátásait.
Ezek egy része megelőzhető a nyelvi zavar korai felismerése és megfelelő ellátása útján. Ebben kiemelkedő szerepet játszik a nyelvfejlődést elősegítő tényezők támogatása, a gátló faktorok felismerése és háttérbe szorítása, a szülők és gyermekekkel foglalkozó szakemberek tájékoztatása, állapítja meg Fehérné Kovács Zsuzsanna, Kas Bence és Sósné Pintye Mária tanulmánya.
Megjelent a Magyar7 hetilap 43. számában.
