Kellenek az út menti fák?
Olykor megesik, hogy még a látszólag teljesen egyértelmű helyzetek vizsgálata során is találunk okot arra, hogy elbizonytalanodjunk. Így lehetünk az utakat szegélyező fákkal, amelyeket balesetveszélyesnek tartunk, de ha a szakembereket hallgatjuk, felmerülhet bennünk a kérdés, tényleg így van?
Adott a riasztóan hangzó alaphelyzet: az autó letér az úttestről, az út melletti fának rohan, és a becsapódási sebesség függvényében felgyűrődik a fa törzsére. Néha „csak” a motorház gyűrődik össze, néha viszont akár két méter magasan rátorlódik a fára, halálos következménnyel. Nem célunk, hogy az út menti fákkal való ütközést a halálos balesetek vonatkozásában vizsgáljuk, hiszen ahogy fotóink is mutatják, az autókban keletkezett anyagi kár is tetemes, de természetesen a legdrágább autónál is többet ér az emberi élet és az egészség. Annyit viszont kijelenthetünk, hogy egy fával való ütközés az anyagi kár, az egészségkárosodás, illetve a halál hármasából valamelyik következményt mindig magával hordozza.
Ez utóbbira példa a magyarok által egyik legsűrűbben lakott Nagyszombat megye. Megyénként évente átlagosan néhány tucat, országosan pedig néhány száz olyan baleset történik, amikor az út menti fával ütközik az autó. Pozsony megyében tavaly 12, Kassa megyében azonban 32 ilyen eset volt.
Adódik a kérdés, hogy vajon ezek az esetszámok elég indokot szolgáltatnak-e arra, hogy megkérdőjelezzük az út menti fák létjogosultságát?
Zsákutca lenne, ha azt méricskélnénk, vajon hány baleset jelentene még tolerálható szintet, inkább azt vizsgáljuk meg, hogy a szinte már az utak képének stabil részévé vált fákat mi célból ültetik ki?
A fák, fasorok és allék szlovákiai szószólójának, a rimaszombati születésű Bíró Lászlónak a segítségével keressük erre a választ. Beszélgetőpartnerünkről annyit mindenképpen fontos tudni, hogy ökológiai és környezetügyi tanulmányai után az államigazgatás és a harmadik szektor környezetvédelmi területein dolgozott, jelenleg a besztercebányai megyei önkormányzat levegőminőségi menedzsere. Bíró elkötelezett természetvédőként hangsúlyozza, hogy a fák egyetlen balesetet sem okoznak.
Ha a fákat az előírásoknak megfelelően telepítették, akkor éppen, hogy hasznára válnak az autóvezetőknek, akárcsak azzal az egyszerű funkcióval is, hogy mutatják az út irányát, a várható kanyar vonalát.
Továbbá az út menti fák széltörőként is funkcionálnak, hófúvások esetén pedig hófogóként is, emellett a fasor segít az állandóan rohanó emberek lelassulásában is! – lep meg Bíró László a gondolattal. Rögtön el is magyarázza, hogy léteznek olyan kutatások, amelyek bizonyítják, az ember periférikus látása a valóságnál gyorsabbnak érzékeli a mellette elsuhanó fákat. Ez a különbség akár 20 km/óra is lehet, azaz a gyorsaság érzetét keltik egy biztonságosabb sebességnél is, amit egyértelműen preventív, balesetmegelőző hatásként értékelhetünk.
Felvetésemre, hogy ütközéskor az emberéletre kétségtelenül veszélyt jelentő fák esetében megállja-e a helyét az általa említett előnyökkel való érvelés, Bíró László higgadtan válaszolja, hogy igen. Természetesen minden emberéletet követelő baleset tragédia, de biztos benne, hogy a fák jelentette előnyök felülemelkednek a velük kapcsolatos veszélyeken.
Egy fa ugyanis sohasem okoz magától balesetet. Annál inkább a gyorshajtás, az útviszonyoknak nem megfelelő vezetés, az alkohol és a tudatmódosító szerek.
Úgy érzi, egy-egy tragédia után egyszerűbb a fában látni az okot, nem pedig a gépkocsivezető hozzáállásában. Kitér arra is, ha a fákat szeretnénk eltüntetni az utak mellől, akkor ugyanezt kellene tennünk minden oszloppal, póznával és az úthoz közel lévő házakkal is, amelyek ugyanolyan ütközési veszélyeket rejtenek, mint a fák. Ezért is hangsúlyozza az út menti fák szakszerű kiültetésének fontosságát. Ennek első lépése, hogy az úttest és a fa között árok legyen, amely – az engedélyezett 90 km/órás sebességnél – megakadályozza, hogy az autó a fával ütközzön.
Az igazi, megnyugtató és szabályszerű megoldást viszont a veszélyes és fákkal szegélyezett szakaszokon kihelyezett védőkorlátokban látja, ennek azonban anyagi akadályai vannak. Bíró szerint az út menti faállomány teljes kivágása ökológia katasztrófát jelentene, bár megjegyzi, sajnálatos módon, ehhez közelítünk. A fáknak mással nem helyettesíthető stabilizációs funkciója is van, és a klímaváltozás időszakában nem engedhetünk meg magunknak ilyen rövidtávú megoldásokat.
Végezetül még hozzáteszi, beszélgetésünk után egy Rimaszécs környéki kis faluba, Balogiványiba készülnek, ahol egy projekt keretében az út mellé fűzfákat ültettek, amelyeket rendszeresen kell botolni, így a helyi rászorulóknak is biztosítják a tűzifát. Hasonló programot valósítottak meg korábbi szolgálati helyén, a Gúta melletti Túzokos természetvédelmi területen.
A települések legtöbb útja, II. vagy III. osztályú (más szóhasználattal másodrendű főút, illetve összekötő út), megyei igazgatásban van. Ezt már Lenče Róbert, a dunaszerdahelyi közútkezelő vállalat igazgatója mondja, és hozzáteszi, az utak menti fákat a megyei útkezelők vágják vagy ültetik ki. A fákat a környezetvédelmi hivatal engedélyével lehet kivágni, és a hivatal ragaszkodik ahhoz, hogy a kivágott fa helyébe új facsemete kerüljön. Lenče Róbert a fő problémát abban látja, hogy a szocializmus alatt érthetetlen okból rendkívül sűrűn ültették a fákat, ráadásul nagyon közel az úttesthez.
Ma már előírás mondja ki, hogy 15–25 méteres védőövezetet kell hagyni a fa és az úttest középvonala között.
A fejlődés irányát viszont nem kimondottan a fakiültetésben látja, amit – magánvéleménye szerint – a volt rendszerből örökölt hagyatéknak tart. Mint mondja, elég csak átmenni a szomszédos Ausztriába, hogy lássuk, fa helyett másfél méter magas bokrokat telepítenek, amelyek szintén el tudják látni a fasor funkcióit, ráadásul ütközéskor nem olyan veszélyesek.
Harmadik megszólalónk Iró Tibor közlekedési mérnök, aki elismeri az út menti fáknak a közlekedésben betöltött pozitív szerepét, azt viszont hozzáteszi, hogy csak védőkorláttal. Ahol van fa, ott legyen korlát is – összegzi véleményét, ami összecseng Bíró Lászlóéval.
Megjelent a Magyar7 2023/11. számában.
