Kedveli a spárgát? Lehet, nem is tudja, mennyire egészséges - RECEPTTEL

A spárgát hosszú évszázadok óta ismerik, és ennyi idő sem volt elég arra, hogy letaszítsák trónjáról. Az úri étkek közé sorolják, mivel macerás termesztésnek köszönhetően drága mulatság volt a spárga vásárlása. Így csak a vagyonos réteg kiváltsága volt a "spárga módi". 

Igazi színkavalkád vár minket, ha a spárgák között szeretnénk válogatni. Színtől függően ízük is kissé eltér.

A fehér spárga íze a legkarakteresebb. Markáns és erőteljes, ennek köszönhetően teljessé teszi az ételek zamatát. A zöld spárga lágyabb ízű, emellett a nyers zöldség C-vitaminban igen gazdag.A lilás-fehér átmenet nem csak a színben, az ízvilágban is visszaköszön.A fehér egyébként csak annyiban más, hogy a növekedés elején földdel feltöltik, így fény hiányában a hajtásokban nem fejlődik klorofill.

Színtől függetlenül minden spárgára igaz, hogy majdnem 90 százaléka víz. Tehát enyhén vízhajtó, ezzel együtt széppé varázsolja bőrünket.

A spárga vásárlásánál

mindig alaposan vizsgáljuk meg a növényeket, hogy elég frissek-e,

különben kesernyés ízük miatt nem fogjuk tudni felhasználni őket. Az egyik trükk ennek megállapítására, ha összeütünk két spárgacsíkot. Egyrészt hajlékonyságuk, másrészt hangjuk csengése segít eldönteni, hogy friss növénnyel van-e dolgunk. Emellett mindig ellenőrizzük, hogy a spárga vége ne legyen kiszáradva, megrepedezve.

A fehér spárgát mindenképp hámozzuk meg, különben a spárgakrém levesünkből órákig tartó szűrögetés és szálkahorgászás lesz.

Használhatunk speciális, a spárga pucolására kifejlesztett eszközt, de a mezei burgonyahámozó is megteszi. Az ügyesebbek késsel is eltávolíthatják a felesleges részeket.A hámozás során mindig a fej alatt 2 cm-rel kezdjük és úgy haladjunk lefelé. A végét törjük le.

Aki még ennyit sem akar dolgozni vele, az vegyen zöld spárgát, azt egyáltalán nem kell hámozni, elég az alsó vége fölött eltörni. Ahol eltörik, onnan fölfelé biztos nem fás és a héja sem vastag.

Ha minden készen áll, és a színes spárgák meztelenül várják, hogy az ételbe kerüljenek, csupán arra kell ügyelnünk, hogy a főzésük során mindig enyhén sós-cukros vizet használjunk.