Katolikusok Vietnámban
Februárban két hetet töltöttem feleségemmel Vietnámban. Az utazás előtti héten találkoztam a Magyarországon szolgáló vietnámi Ngu József jezsuita atyával (37), aki a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban misézik vasárnaponként. Még az út előtt beszélgettünk, az elhangzottakat a Vietnámban tapasztaltakkal egészítettem ki.
A vietnámi József atya szülei Észak-Vietnámban, a Hanoitól mintegy százhúsz kilométerre keletre fekvő Nam Dinh-hez tartozó, háromezer lelket számláló faluban élnek.
A település lakossága vallásilag vegyes, a buddhisták mellett a kétezer katolikus egy tömbben él. A falu védőszentje Szent József, így nem meglepő, hogy a fiúgyerekek szinte mindegyikét Józsefnek keresztelik.
Szüleim a mezőgazdaságban rizstermesztéssel foglalkoznak. Családomban tizenegyen voltunk gyerekek, egy nővérem kiskorában hunyt el.
Ngu József hivatásának története igen hosszú. Az észak-vietnámi kommunista uralom következtében nagyon kevés pap szolgált a környékükön.
– Nálunk a faluban sem volt pap, így a tőlünk három kilométerre fekvő településre jártunk át vasárnaponként misére. Lelki vezető hiányában a helyi hívők maguk imádkoznak együtt minden este, péntekenként pedig szentségimádást tartunk. Utolsó gimnáziumi éveim alatt sokat tépelődtem a jövőmről.
Először a biztos megélhetést adó informatikát tanultam, de többre vágytam. Itt említem meg nővéremet, aki délen szolgál szerzetesként: az apostoli munka tölti ki életét, ennek jegyében óvodában is tanít. Nagyon jó kapcsolatot ápolt az ottani jezsuitákkal. Gyakran látogatott haza, s az egyik alkalommal egy, a vietnámi jezsuitákról szóló információs füzettel ajándékozott meg. Megérintettek az abban leírtak, különösen az imák.
Az informatikai tanulmányai befejezése után Ngu József belépett a saigoni jezsuita noviciátusba, ahol élénk szerzetesi életbe cseppent, most is vagy hetven fiatal tanul a rendben.
– Kiváló tanáraink voltak, előadásokat tartott például az akkor Japánban szolgáló Nemeshegyi Péter atya, Peti bácsi is. Alázatos lelki vezetőnek, ugyanakkor kiváló kapcsolatépítőnek, kedves, szentferenci lelkületű embernek ismertem meg. Ő volt az első magyar jezsuita kapcsolatom.
Ez az ismeretség pedig meghatározta további életét. A magyarországi jezsuiták számának csökkenésével vetődött fel a gondolat, hogy Magyarországon vállaljon missziót, és 2015-ben megérkezett Magyarországra.
Olyan kiváló tanárok voltak rám hatással, mint a nemrégiben elhunyt Mustó Péter atya. Az év júliusában szenteltek pappá a pesti Jézus Szíve jezsuita templomban. Már a probáció után döntöttem úgy, hogy Magyarországon maradok szolgálni. Gyakran miséztem vasárnaponként – a rendházunkhoz közeli – Zugligeti Szent Család- templomban, később József atya, a Budapest-Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébánia plébánosa is meghívott a templomába. Ezek az alkalmak nemcsak szolgálatot jelentenek számomra, hanem az emberekkel való kapcsolataimat is erősítik; ez nagyon fontos nekem.
– Örömmel tapasztalom Magyarországon a keresztények mély hitét. A hívők kapcsolata itt sokkal személyesebb Istennel.
Egy példát mondok: Magyarországon a szentségimádás csöndje teljesen természetes, szülőhazámban ezt nem könnyű elérni. Ez vonatkozik a gyóntatásra is. A Jézus Szíve-templomban nagyon sokat gyóntattam, s megragadott e beszélgetések mélysége. A bűnbánás során nemcsak a bűn, hanem Isten szeretete is szóba került. Vietnámban a konfesszió kissé formálisabb. Egy közös teendőt említhetek: mindkét országnak nagy szüksége van a missziós munkára. Vietnám előnye, hogy – a fiatalok nagy számából következően – sokkal több a hivatás: jelenleg 297 fő a vietnámi jezsuiták száma.
Mivel ez a beszélgetés húsvétkor jelenik meg, természetesen beszélgettünk a kereszténység legnagyobb ünnepéről is.
Az ünnepi liturgia mindkét országban hasonló, viszont a vietnámi katolikusok létszámarányából következően csak közösségben ünnepelnek, hiszen ott a buddhista kultúra a döntő.
Magyarországon viszont a húsvét az évezredes kultúra szerves része. Így például az itt élő húsvéti szokásoknak Vietnámban nincs meg a megfelelője. Ez összefüggésben áll azzal, hogy a katolicizmus náluk csak a 17. századtól jelent meg, s a kommunista hatalom is rossz szemmel tekintett ünnepeikre.
– A böjt viszont szigorúbb nálunk, de egyben könnyebb is, mivel a halétkek az emberek táplálkozásában döntő szerepet játszanak.
Ne csak a templomban imádkozzunk, mindennapjainkat is szője át Isten jelenléte. Ez különösen a fiatalok számára nehezebb, mivel elég nagy zaj vesz körül minket – zárta gondolatait Ngu József atya.
A katolikus hívők számát tekintve Vietnám az ötödik helyen áll Ázsiában a Fülöp-szigetek, India, Kína és Indonézia után. Az első katolikus térítők a 17. század kezdetén érkeztek Indokinába, s tevékenységük jelentős ellenállásba ütközött. Mintegy kétszázezerre teszik az első két évszázad során hitükért mártíromságot szenvedők számát. A kommunista uralom üldöztetései külön fejezetet érdemelnének, az országegyesítést követően viszont enyhült a hatalom és az egyház közötti feszültség. A katolikus egyház 26 egyházmegyére (köztük három főegyházmegyére) tagozódik, a 2228 plébánián 2668 pap szolgál.
A József atya által elmondottak végigkísérték februári kinn tartózkodásunkat. Hanoiban az első utunk a Szent József-katedrálishoz vezetett. A belvárosban épült istenháza egy nyüzsgő tér közepén áll. 1886 karácsonyán szentelték fel, két évvel az építkezés megkezdése után. A neogótikus stílusú épület a párizsi Notre-Dame-ra emlékeztette a hazájuktól messze élő franciákat. Másfél évtizede – egy forgatás alkalmával – misét hallgattam a templomban, s meglepett, hogy mennyien vannak a szertartáson.
Abban az időben látszott rendeződni a vietnámi kormány és a Vatikán sok sebből vérző kapcsolata, ennek ellenére emlékszem a templom előtti erős rendőri készültségre.
Hoi Anba, a híres és festői kereskedővárosba is ellátogattunk. A nevezetességek megtekintése után felkerestük a katedrálist.
Szerepe nagyon fontos a vietnámi katolikusok történetében, mivel 1615-ben ebben a városban – akkor még az itt élő japán hívek lelki gondozására – jelentek meg az első misszionáriusok.
Egy évre rá Francisco Buzomi atya plébániát alapított a városban. A jelenlegi templom 1965-ben épült, a tervezői felhasználták a város építési hagyományait is. A templom előtt emléktábla emlékezik meg Szent Ágnes Le Thi Thanh és Boldog Phú Yên András vértanúkról, az előbbit Szent II. János Pál 1988-ban avatta szentté, az utóbbit 2000-ben boldoggá. A templomban vietnámi mellett angolul tartanak misét. Sajnos, a vasárnapi szertartást nem értük el.
Dél felé haladva egyre több katolikus templomot láttunk. Stílusuk teljesen különböző, a modern épületek mellett a tradicionális vietnámi építészet alapján tervezettek is gyakoriak.
Egy márványüzemben a buddhista szobrok mellett a Szent Szűz, Szent József, s a Megváltó szobrait is árusították.
Saigonban a Miasszonyunk-katedrálist is felkerestük, de átépítés miatt zárva találtuk. A második vasárnap a Saigontól keletre fekvő tengerparti városban Mui Nében jutottunk el misére. A meghirdetett időponttól eltérően, később tartották a szertartást, így bőven volt időnk körülnézni. A templom egy pagodára emlékeztetett, kívül-belül tökéletesen tiszta volt.
Az épületet ápolt virágágyás vette körül, a méretes karácsonyfa kissé anakronisztikusan hatott ebben közegben. Az egyházmegye honlapján vázolták a missziós céljaikat is: „Az egyházmegye legfontosabb feladata a helyi lakosok, különösen az etnikai csoportok evangelizálása az egészségügyi, oktatási és karitatív tevékenységeken keresztül.”
Ennek szellemében a melléképületekben is élénk élet folyt. Két apáca foglalkozott egy családdal, másutt az Eukarisztikus Ifjúsági Mozgalom tagjai tartották foglalkozásaikat;
korosztályonként különböző színű, sárga, rózsaszín, zöld nyakkendőt viseltek. Egy szabadtéri árnyas sarokban idősebb hölgyek rózsafűzért imádkoztak.
A már említett patyolattiszta templomban a szertartás előtt még egy újabb takarítás következett. Minden padsorban volt egy tollseprű is, amit a hívek is használhattak.
Az oltár két oldalán egy vágott szemű Szűz Mária és egy Jézus-szobor állt, az oltár felett egy modern feszület függött. A leghátsó sorban helyezkedtünk el. Lassan szállingóztak a hívek, az ünnepnek megfelelően öltözve. Az oltár előtt az említett mozgalomból úgy százötven gyerek foglalt helyet.
A nők a baloldali, a férfiak a jobboldali padsorokban ültek. Az evangéliumban a „Jézus és a kufárok” (János 2,14) rész hangzott el, a kivetítőn egy klasszikus festményen jelent meg a jeruzsálemi jelenet.
A szentbeszéd igen hosszú volt, a liturgiát énekek kísérték. Kifelé menet a hátsó parkolóra pillantottam, vagy száz motor állt rendezetten: messzebb vidékekről is érkezhettek a hívek.
Nagy élményt jelentett számunkra a mise.
A sok fiatal jelenléte biztatást jelenthet az Egyház jövőjére nézve.
Nem véletlen, hogy József atya is ebből a közegből indult útnak a messze Európába, hogy fiatalos frissességgel, mély hitével evangelizálja a kissé apatikus öreg kontinens e részét.
Megjelent a Magyar7 hetilap húsvéti ünnepi számában.
