Kasztíliai Izabella spanyol királynő 520 éve halt meg
Ötszázhúsz éve, 1504. november 26-án hunyt el I. (Katolikus) Izabella, Kasztília királynője, aki férjével, Aragóniai Ferdinánddal perszonálunióban egyesítette Spanyolországot, megalapozva annak nagyhatalmi állását.

A királyi pár unokája, V. Károly alatt már a spanyol volt a világ leghatalmasabb és leggazdagabb nemzete, amelynek gyarmatbirodalmában "soha nem nyugodott le a nap". A királyi pár a Katolikus melléknevet VI. Sándor pápától kapta a reconquista befejezéséért, az Ibériai-félszigeten létező utolsó mór erősség, Granada visszafoglalásáért. A Nemzeti Archívum Sajtarchívumának anyaga:
Izabella II. János kasztíliai király és Portugál Izabella gyermekeként született 1451. április 22-én. 1454-ben féltestvére, IV. Henrik került a trónra, aki Izabellát és annak öccsét, Alfonzt "fényes fogságban" neveltette, hogy saját lánya, Johanna örökölhesse a koronát. Miután lábra kapott a szóbeszéd, hogy Johanna apja nem Henrik, hanem a király egyik kegyence, 1464-ben lázadás tört ki, amelynek résztvevői Alfonzt akarták a trónra ültetni. A herceg négy évvel később valószínűleg mérgezés következtében - meghalt, a lázadók ekkor Izabellát választották jelöltjüknek.
A felek nem sokkal később békét kötöttek, amely Izabellát trónörökösnek ismerte el, azzal a feltétellel, hogy Henrik választhatja meg a férjét.
Izabella azonban 1469-ben pápai engedéllyel, de Henrik beleegyezése nélkül ment feleségül Aragóniai Ferdinándhoz, akivel valóban egymásba szerettek. IV. Henrik 1474-ben bekövetkezett halála után örökösödési háború tört ki Johanna és Izabella hívei között, amely Izabella győzelmével zárult. A két spanyol királyság perszonálunióban egyesült, Izabella és Ferdinánd felvették a Spanyolország királya és királynője címet. Izabella, akinek útja meglehetősen göröngyös volt a trónig, hatalma biztosítása érdekében a mai értelemben vett propaganda nagymestere lett. Nemcsak ifjúságának történetét íratta át saját szája íze szerint, önmagát a szorgalmas és szerelmes feleség képében tüntette fel. Arról is igyekezett meggyőzni a nyilvánosságot, hogy nő létére alkalmas az uralkodásra, s ebben is sikerrel járt, azon kevés női uralkodó közé tartozott, akik ténylegesen kormányozták országukat.
Ahhoz, hogy az uralkodópár megszilárdítsa hatalmát, első lépésként a nemesség befolyását kellett visszaszorítaniuk. Ennek érdekében létrehozták a koronabíróságokat, melyek közvetlenül a királyi hatalom alá tartoztak, továbbá törvényeket alkottak a világi előkelők önkénye ellen. A nemesség hűségén alapuló bandériumok és a kincstárt kiürítő zsoldosseregek helyett kísérletet tettek egy állandó, szintén csak az udvarnak alárendelt katonaság kiépítésére is. Emellett létrehozták az úgynevezett hermandad-rendszert is: ezek a helyi közrend fenntartásáért felelős fegyveres milíciák voltak, akik megint csak kizárólag a koronának tartoztak felelősséggel.
A spanyol seregek 1492-ben visszafoglalták az utolsó spanyolországi mór erősséget, Granadát, ezzel véget ért a hét évszázados muszlim uralom Hispániában.
A móroknak ekkor még vallásszabadságot ígértek, de már 1502-ben a keresztény vallás felvételére, vagy távozásra kötelezték őket. Az ostrom még szinte be sem fejeződött, amikor a hitbuzgó pár már ki is adta rendelkezését a spanyolországi zsidók kiűzéséről, a lépés hosszú távon súlyos csapást jelentett a gazdaságra. Ugyancsak 1492-ben indult útnak Izabella támogatásával Kolumbusz, aki az Indiába vezető utat nyugat felé kereste, de Amerikát fedezte fel. Két évvel később a portugálok és a spanyolok a tordesillasi szerződésben felosztották egymást közt az Európán kívül felfedezett és felfedezendő területeket. Izabella maga szerényen élt, de híres volt arról, hogy a korszakban szinte egyedülálló módon minden nap megfürdött.
Hitét rendkívül mélyen élte meg, istentől kapott küldetésként tekintett a kereszténység védelmére az Ibériai-félszigeten és terjesztésére a gyarmatokon.
Kórházakat alapított, szívén viselte a szegények sorsát, támogatta Francisco Jimenez bíboros bibliakiadásra irányuló törekvéseit (az 1517-ben kiadott mű az első nyomtatott többnyelvű - görög, latin és héber - Szentírás-kiadás). 1958-ban, Francisco Franco diktatúrája alatt kezdeményezték a királynő szentté avatását, de a kanonizációs folyamat Izabella ellentmondásos öröksége miatt a Vatikánban megakadt. Az 1504. november 26-án elhunyt Izabellát öt gyermeke közül három lánya élte túl, örököse Őrült Johanna lett, aki a Habsburg-házi I. (Szép) Fülöphöz ment feleségül, az ő fiuk volt I. Károly spanyol király, V. Károly néven német-római császár.