Kárpáti Károly olimpiai bajnok birkózó 30 éve halt meg

A magyar birkózók közül ő volt az első, aki a kötöttfogás mellett a szabadfogásban is jelentős eredményeket tudott elérni, őt tekintik a magyar szabadfogású birkózóstílus kialakítójának, e fogásnemben máig ő a legeredményesebb magyar birkózó. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréja:

Kárpáti Károly 1906. július 2-án Egerben született Kellner Károly néven, zsidó családban, s Nagykálló mellett nőtt fel. Orvosi tanácsra kezdett el sportolni, tornázott, bokszolt, futott, a Debreceni Úszó Egylet színeiben 1924-ben megnyerte a műugró vidékbajnokságot. 1923-ban a híres pankrátor Czája-fivérek egy cirkuszi bemutatója keltette fel érdeklődését a birkózás iránt, s 1925-től már a Debreceni TE-ben versenyzett. Még ebben az évben megnyerte a vidékbajnokságot és az országos ifjúsági bajnokságot. Tehetsége felkeltette a nagy fővárosi klubok figyelmét is, és 1926-ban az Újpesti Torna Egylethez (UTE) szerződött. Visszavonulásáig öt magyar bajnoki címet szerzett (1928, 1930, 1931-ben szabad- és kötöttfogásban is, 1932) és kétszeres magyar bajnok lett csapatban (1930, 1933), 1927-től 1936-ig tizenkilenc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.

Hat Európa-bajnokságon lépett szőnyegre, 1927-ben Budapesten kötöttfogásban második lett, majd az 1929. évi párizsi Európa-bajnokságon ő nyerte a magyar szabadfogású birkózás első Európa-bajnoki érmét, a könnyűsúlyban lett második. 

1930-ban első magyar birkózóként lett Európa-bajnok szabadfogásban (a 66 kilósok között), majd 1935-ben ismét a dobogó legfelső fokára állhatott ugyanebben a kategóriában, s további két Eb-bronzzal gazdagodott 1930-ban (kötöttfogás, könnyűsúly) és 1934-ben (szabadfogás, kisközépsúly). Három olimpián vett részt: 

1928-ban Amszterdamban kötöttfogásban negyedik lett, ekkor látott először szabadfogású birkózást és úgy döntött, az idehaza akkor még szinte ismeretlen fogásnemben is kipróbálja magát. 

1932-ben Los Angelesben a könnyűsúlyúak között már a döntőbe jutott, de meg kellett elégednie a második hellyel. Pályafutásának csúcsára az 1936-os berlini olimpián ért fel, ahol a szabadfogásúak között könnyűsúlyban aranyérmet szerzett, jóllehet a fasiszta Németországban származása miatt különösen nehéz körülmények között, ellenséges közegben versenyzett. Első négy mérkőzéséből kettőt pontozással, kettőt kétvállal nyert meg, majd a mindent eldöntő mérkőzésen a hazai pályán szőnyegre lépő német Wolfgang Ehrl ellen 2-1 arányban diadalmaskodott. 

A házigazda németek nem erre az eredményre számítottak, Hitler még az eredményhirdetést sem várta meg, Kárpáti az aranyérmet csak másnap kapta meg úgy, hogy elkérte onnan, ahol tárolták.

Edzői tevékenységét már sportolóként megkezdte, majd 1937-ben a Testnevelési Főiskolán birkózómesteri vizsgát tett, 1952-ben mesteredző lett. Visszavonulása után középiskolai testnevelő tanár volt, amíg a zsidótörvények ezt lehetővé tették. A második világháború alatt munkaszolgálatra hurcolták, ahol brutális bántalmazásokat élt túl, végül sikerült megszöknie, a háború végét hamis papírokkal bujkálva vészelte át.

1945-ben a Magyar Birkózók Szövetsége újjáalakításában játszott szerepet, ugyancsak 1945-től haláláig a Magyar Olimpiai Bizottság tagja volt. 1948-ban rábízták a birkózóválogatott felkészítését az 1952-es helsinki olimpiára, de a játékok után a sikeres szereplés ellenére lemondatták. 

1950-től 1967-ig a Budapesti Honvéd birkózószakosztályának vezetőedzője volt, tanítványai közül Hódos Imre és Szilvásy Miklós olimpiai bajnok lett, Polyák Imre ezüstérmet, Gurics György bronzérmet nyert. 1954-ben nemzetközi birkózóbíróvá nevezték ki. 1967-től szaktanácsadó, az 1972-es müncheni olimpián a Magyar Televízió szakkommentátora volt. A sportággal tudományos alapossággal foglalkozott, 1949-től 1953-ig a Testnevelési Főiskola előadója is volt, számos könyvet írt. Még élete végén is kiváló fizikai állapotnak örvendett, interjúkban, találkozókon népszerűsítette a sportot.

Pályafutását 1936-ban Toldi aranyéremmel, a Testnevelési Főiskola emlékéremével, 1981-ben FILA-érdemrend arany fokozatával, NOB-érdemrend bronz fokozatával és Sportérdemérem arany fokozatával, 1988-ban FILA jubileumi emlékjelvénnyel, 1991-ben A Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszitett Csillagrendjével, 1992-ben a MOB olimpiai érdemérem bronz fokozatával, 1996-ban a MOB életmű Fair Play-díjával és A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el. 1985-ben a Zsidó Hírességek Csarnokának tagja, 1990-ben a Magyar Birkózó Szövetség tiszteletbeli elnökségi tagja lett. Kárpáti Károly 1996. szeptember 23-án, 90 éves korában hunyt el, halálakor ő volt a legidősebb magyar olimpiai bajnok. 2000-ben avatták fel emléktábláját szülővárosában, Egerben, 2024-ben a magyar birkózó Hírességek Csarnokának tagja lett.